Egy naiv gimis lány és végzős fiú története

Még mindig euforikus állapotban lézengtem a kollégiumi szobában, amikor Anna megelégelte a viselkedésemet, és rám szólt:
– Hagyd már abba!
– Mégis mit? – kérdeztem megszeppenve.
– A fel-alá járkálást és a bárgyú mosolygást – közölte szárazon, felnézve a tanulnivalójából.
– Nem értem, miért nem tudsz velem örülni a dolognak. Egyébként meg, ha jobban ráhajtottál volna év közben, most nem kéne ennyit vesződnöd a jobb jegyért – feleltem sértődötten.
– Te meg gondolkozz egy kicsit! Év vége van, a végzősök már csak az érettségik miatt vannak itt. Nem tartod furának, hogy pont most hívott el randizni? Már ha a randi alatt nemcsak egy gyors dugást ért… –vágta a fejemhez.
– Már százszor elmondtam erről a véleményemet – mondtam, miközben a szekrényemben kotorásztam.
– Én meg százszor elmondtam, hogy inkább nemet kellett volna mondanod.
– Kérlek, értsd meg, nekem már lassan egy éve tetszik ez a srác és nem számítok semmi hosszú távú dologra tőle. Az sem érdekel, ha tényleg csak egyetlen alkalomról lenne szó. Fiatal vagyok még, és ki kell élveznem az életet!
– Nem engem fognak ribancnak nézni utána – fintorgott.
– Nem érdekel. Senki az égvilágon nem tudja bizonyítani a dolgot, hacsak nem a gyertyatartó szerepét tölti majd be. Akármikor letagadhatom.
– Jól van, akkor te tudod… – válaszolt vállvonogatva, majd visszafordult a tanulnivalójához.

Pontban este hétkor a megbeszélt helyen találkoztunk a műfüves focipálya mellett. Szégyenlősen köszöntünk egymásnak, majd elindultunk a Duna-part felé. Pár méterre a pályától megfogta a kezemet, de a köszönést leszámítva még egy szót sem váltottunk egymással. Épp azon gondolkoztam, mit kérdezhetnék, hogy megtörjem a közénk telepedett kínos csendet, amikor megelőzött.
– Hogy sikerült a nyelvvizsgád? – kérdezte érdeklődve.
– Úgy érzem, átmentem, de pontos eredményt még nem tudok – dadogtam kissé meghökkenve, mivel fogalmam sem volt, honnan tudja, hogy nem rég nyelvvizsgáztam. – És az érettségi milyen volt?
– Szerencsés voltam, jól ment a matek és a fizika is. Csak a törit szúrtam el nagyon, de remélem, majd a szóbelivel fényesíthetek rajta egy kicsit – mosolygott.
– Ki a tanított? – kérdeztem.
– Morvai Mária – húzta el a száját.
– Engem is ő tanít. Szigorú, de azért igazságos, és plusz pont, amiért nem kivételezik senkivel.
– Ja – horkantott fel. – Annyira, hogy nálunk egyetlen ötös lett töriből. Az is csak azért, mert a srác nem műszaki irányban tanul tovább, és hogy ne csessze el a bizonyítványát.
– De az érettségi tételek, amiket kiad, szépen ki vannak dolgozva és egy-két kiegészítéssel felsőfokon is megfelelnének. Biztos javít majd az írásbeliden – biztattam őt.
– Remélem – bólintott, majd hirtelen csillogó szemekkel kapta fel fejét. Én is hátranéztem, majd rájöttem, hogy a mellettünk elszáguldó motort figyeli. Magamban megmosolyogtam a dolgot. Már korábbról tudtam, hogy a srác nagy motorőrült.
– Nekem is van egy ilyenem, de az enyémnek nem ennyire szép a fényezése – mondta a távolodó járgány után bámulva. – Na, meg a hangja sem…
– Simson S51-esed van? – kérdeztem meglepetten.
– Többek között. De te ezt így felismerted? Értesz hozzájuk?– kérdezte csodálkozva.
– Szerintem ezt mindenki megismeri. Sajnos nem igazán értek hozzájuk, bár azt meg kell hagyni, hogy imádok motorozni.
– Nem sok lányt ismerek, aki egyáltalán magától felmer rá ülni, és vezetni is tudja – mondta elgondolkodva, miközben tovább sétáltunk.
– Akkor lehet, hogy nem ismersz elég lányt – nevettem, mire először az este ő is elnevette magát.

Nem sokszor hallottam őt még így nevetni. A kollégiumban visszafogott fiú hírében állt, aki nem nagyon bulizik vagy csajozik, inkább csak a haverokkal lóg vagy kockul. Ezen kívül annyit tudtam még róla, hogy nagy autó- és motorbolond, illetve hogy műszaki irányban szeretne továbbtanulni.
Nagyon meg voltam lepődve a viselkedése miatt, ugyanis annyira ellentétben állt azzal, amilyennek az emberek leírták. Egy pillanatra el is gondolkoztam, biztos ugyanarról a személyről beszélnek-e, akivel most kézen fogva sétálgatok a naplementében. Megint ő dobott fel egy témát: megkérdezte, még mindig röplabdázok-e. Aztán közös ismerősökről, osztálytársakról és barátokról beszélgettünk. Elmondta a továbbtanulással kapcsolatos terveit is. E mellett tényleg érdeklődött felőlem, ami fura, mert a legtöbb fiú inkább csak magáról szokott beszélni. Természetesen megfordult a fejemben, csak így akar megpuhítani, hogy aztán könnyedén megkaphasson, de annyira jól éreztem magam vele, hogy ez már valahogy nem is számított.
Egyszer csak megérkeztünk ahhoz a bizonyos romos épülethez a cementgyár után, amiről az a hír járja, hogy itt szoktak dugni a kollégisták és néhány szexuálisan túlfűtött, türelmetlen pár is a suliból. Elképzelhetőnek tartottam a dolgot, bár szerintem sokkal nagyobb híre volt a dolognak, mint igazságalapja. Ettől független olyannyira zavarba jöttem a gondolatra, hogy lesütött szemmel és égővörös arccal szuggeráltam a sötétszürke aszfaltot, miközben jobb lábammal lusta köröket írtam le a földön, és a hátam mögött idegesen tördeltem az izzadt kezeimet. Amikor félve felpillantottam rá, kiismerhetetlen tekintettel engem bámult. Tudtam, hogy nagyon magas, de most hogy alig pár centire volt egymástól a testünk, vettem észre, mennyivel magasabb. Több mint egy fej volt köztünk, pedig lány létemre én is a százhetvenhat centit súroltam. Ahogy fölém magasodott, nem tudtam róla levenni a szememet. Éreztem, ahogy megrezzen, amikor közelebb jön egy lépéssel. Láttam, ahogy beletúr a hajába, és ahogy résnyire szétnyílnak az ajkai, de mégsem mond semmit. Szemei, melyekről először nem tudtam eldönteni, hogy feketék vagy csak nagyon sötétbarnák, foglyul ejtettek. Elvesztettem az időérzékemet is, és már csak arra eszméltem, hogy közelebb húz magához, majd megcsókol. Az első kicsit ügyetlenre sikeredett, mégis volt valami sajátos varázsa, ami miatt ez vésődött be a legjobban az emlékezetembe.
A kezdeti esetlenségünk után gyorsan megtaláltuk az összhangot. A derekamnál fogva még közelebb húzott magához, miközben bal kezemet a vállán pihentettem, a jobbal pedig a tarkóját simogattam.
– Gyerünk picit arrébb! – mormogta, majd egy vad csókcsata közepette eljutottunk a mellettünk álló, romos épület falához. Nekidöntött a betonszürke kőfalnak.
Játékosan harapdáltuk egymás ajkát, miközben mélyen a másik szemébe néztünk. A mellkasunk teljesen egymásnak nyomódott, és éreztem, hogy a szívverése olyan heves, akárcsak az enyém. Először lassú gyengéd mozdulatokkal kezdte el simogatni a fenekemet, majd egyre erőteljesebben markolászta, miközben szenvedélyes csókban forrtunk össze. Közben az egyik kezemet kettőnk közé préseltem, és rámarkoltam az ágyékára, a hüvelykujjammal pedig körkörös mozdulatokat írtam le a farmerján. A hatás nem maradt el: a farka elkezdett növekedni és megkeményedni, és amikor elvettem onnan a kezem, határozottan és izgatóan a hasamnak nyomódott. Miután szétváltak az ajkaink, végigpuszilgattam az állát, aztán áttértem a fülcimpájára, illetve az alatti kis, érzékeny területre a nyakán. Tetszése jeléül elégedetten mormogott, miközben feljebb tolta a szoknyámat a derekamon, és simogatni kezdtem a combomat. Megtalálta minden apró, érzékeny pontomat; a combom és puncim közötti hajlattól kezdve, a bugyim pántjánál lévő kis területen át az oldalam vonalán végig futó minden csiklandós részig.

Eleinte csak gyengéden végigsimított a bugyim anyagán, majd vigyorogva, figyelve minden egyes reakciómat kezdte dörzsölgetni azt. Már ettől izgalomba jöttem, nem beszélve arról, amikor ujjai utat találtak a csiklómhoz, és hozzáértő mozdulatokkal kezdték kényeztetni azt, majd egyre lejjebb haladva egy mozdulattal belém hatolt a középső ujjával. Teljesen át voltam nedvesedve, ezért a középső ujját gond nélkül követte a mutatóujja. Lassú, kínzó mozdulatokkal kezdte, csak aztán váltott gyorsabb, őrjítőbb tempóra. Minden porcikám remegett, mint a nyárfalevél, és a térdeim is majdnem összecsuklottak, ezért a fiú erős, széles vállaiba kapaszkodtam. Miután visszanyertem az egyensúlyomat, szenvedélyesen megcsókoltam őt, kicsusszantam a kezei a közül, letérdeltem elé, és az övcsatjával kezdtem el babrálni. Közben a csuklóm folyamatosan összeütközött a gatyája alatt feszülő farkával, ami csak még jobban felizgatta őt. Mikor végre leimádkoztam róla a nadrágját, kaján vigyorral szemléltem az alsógatyáján át kidomborodó farkát.
– Most én következek! – néztem fel rá diadalittas tekintettel.

Kezdésnek végig simítottam ugyanazokon a pontokon, amelyeket az előbb ő is végigbarangolt az ujjaival, majd miután felfedeztem, hogy hasa még az enyémnél is érzékenyebb, lágy csókokkal szórtam végig a bőrét. Különös figyelmet szenteltem annak a résznek, amely alsónadrágja vonalánál húzódott végig és a kis sávnak, ahol a köldökéig felfutott a szőr. Forró puszit nyomtam az egyre keményebb és tekintélyesebb méretű farkára a vékony anyagon keresztül, majd kicsit habozva lerántottam róla az utolsó ruhadarabot is, ami elválasztott az ágyékától. Egy pillanat erejéig elégedetten szemléltem a szemeim előtt ágaskodó, méretes péniszt, majd jobb kezemmel megmarkoltam a végét, s ütemes tempóban verni kezdtem. A balommal a heréit simogattam, miközben a nyelvemmel már elkezdtem ízlelgetni a makkját. Egyre mélyebben engedtem őt a számba. Egyik kezével hátratolta a kusza fürtjeimet, másikkal pedig segített megtalálni az ideális tempót. Éreztem, hogy nagy hatást gyakorolok rá, így csak még jobban megjött az önbizalmam. Felnéztem rá, miközben továbbra is a farkát kényeztettem. Vágytól elködösült tekintettel bámult, mit művelek vele. Óvatosan és lassan a lehető legtágabbra nyitottam a szám, hogy teljes egészében be tudjam őt fogadni. Amikor végre sikerült, rekedten felnyögött. Lassan mozogni kezdtem, de közben folyamatosan kihívó tekintettel bámultam rá. Egy idő után nem bírta tovább, és megragadva a csuklómat jelezte, hogy álljak fel. Neki nyomott a falnak, és lecsúsztatta a trikóm pántját, szabaddá téve a melleimet. Megmarkolta őket, masszírozta, majd két ujja között morzsolgatni kezdte az egyik mellbimbómat, mire vágyakozva felnyögtem. Aztán ugyanezt megismételte a másik mellemmel is, rögtön utána pedig nyelvével kezdte el kényeztetni a kemény, ágaskodó mellbimbóimat. Összeszorítottam a lábamat, megérezve az elsöprő vágyat, ami végigszáguldott a testemen. Türelmetlenkedve az ágyékának löktem a csípőmet.
– Türelem rózsát terem… – mormogta.
– A farkad kell, nem a rózsa – nyöszörögtem vággyal fűszerezett hangon, mire elmosolyodott, és letolta a bugyimat.
Kőkemény férfiassága súrolta a puncimat, s én majd megőrültem a felajzottságtól. Mellkasom fel-le emelkedett, miközben gyorsan és szabálytalanul kapkodtam a levegőt erős karjai között. Szenvedélyes csókban forrtunk össze, mikor végre belém hatolt. Óvatosan, centiméterről centiméterre vette birtokába a forró és nedves puncimat, ami szorosan ölelte körbe lüktető farkát. Mikor már tövig bennem volt, egyszerre nyögtünk fel, majd minden tétovázás nélkül vad és féktelen tempóban kezdett dugni, miközben a falnak szorította mindkét csuklómat, hogy ne tudjak annyit mozgolódni. Körülöttünk már közben már besötétedett, és a Duna-part elhagyott kis szegletén csak a folyó hullámzását, a tücsökciripelést és a kéjes sóhajainkat lehetett hallani. Minden egyes mozdulata gyönyörrel töltött el, minden egyes mozdulata után csak még többre vágytam és minden egyes mozdulata csak egyre közelebb repített az orgazmus felé. Rekedten ezt mormogta:
– Fordulj meg!

Engedelmeskedtem, majd alkaromat a falnak nyomva, a fenekemet kicsit kinyomva domborítottam neki. Megragadta a derekamat, és egy pillanat alatt belém csusszant hátulról. Az eddigieknél is erőteljesebb és vadabb lökésekkel vette birtokába a testemet, miközben a hajamat félresöpörve a vállaimat csókolgatta. Csípőm igazodott a mozgása ritmusához, és együtt mozogtunk tovább. Mindkettőnkről szakadt a víz. Megint megéreztem az orgazmus első hullámait. Testem tökéletes ívbe rándult, egyik mozzanatával az őrület szélére lökött, majd a következővel visszarángatott. Apró sikkantások hagyták el a számat, aztán egyre hangosabbak és hangosabbak. Ő pedig csak egyre gyorsabban és gyorsabban járatta bennem ki-be a farkát, majd hirtelen, minden előzetes figyelmeztetés nélkül a derekamnál fogva újra maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett, a tekintete teljesen elsötétült, miközben utoljára belém hatolt. Tökéletesen kiegészítettük egymást, majd három lökés után mindketten zihálva élveztünk el. Hallottam, ahogy eszeveszett sikoly hagyja el a torkomat, majd percekig képtelen voltam megszólalni. Egymásnak dőlve pihegtünk, amikor ráeszméltem, hogy nekünk kilenckor „jelenésünk van”.
– Mennyi az idő? – néztem rá riadtan.
– Miért? – kérdezett vissza.
– Vissza kell érnünk a koliba– suttogtam, miközben felhúztam a bugyimat, és megigazítottam magamon a ruhát.
– Basszus! 8:52 – szitkozódott, majd ő is gyorsan összekapta magát.
– Gyere! – sürgettem őt.

Futólépésben tettük meg a visszafelé vezető utat, de közben még csak nem is néztünk egymásra. Gyorsabb volt, mint én, ezért hamar le is hagyott. Végig több mint húsz méterrel előttem járt, bár nem bántam a dolgot, mert legalább nem egyszerre fogunk megjelenni az aulában…
Még pont időben érkeztem. Én voltam a legutolsó, akit úgymond „büntetés” nélkül beengedtek. Láttam, ahogy ő és a haverjai körbeülik a dohányzóasztalt, és nagyon izgatottan sutyorognak valamiről. Amikor beléptem, mind az öten önelégült vigyorral az arcukon meredtek rám, kivéve őt. Ő könyörgő tekintettel szuggerálta a leghangosabbik társát – ismertem a srácot-, akik gonosz vigyorral méregetett. Értetlenkedő tekintettel bámultam a társaságot.
– Haver, nyerted a fogadást – röhögött az előbb említett srác.
Micsoda? Milyen fogadás? Hogy jövök én ehhez? – megannyi kérdés vadul visszhangzott a fejemben, miközben még mindig mozdulatlanul álltam a társaság előtt. De pár másodperc múlva összeraktam a kirakóst, és hátrálni kezdtem, miközben hitetlenkedve, csalódott bámultam a fiúkra. Nem akartam elárulni, mennyire fáj. Ráadásul jó pár engem felfigyelt a közöttem és a végzős csapat között lejátszódó kis közjátékra, ezért árgus szemekkel figyelték a jelenetet. Megmakacsoltam magam, és méltóságteljes teljes mozdulatokkal elindultam a szobám felé. Visszafojtottam a kitörni készülő könnyeimet. A szemem sarkából még láttam, ahogy a fiú tehetetlenül hebeg valamit, majd megpróbál felállni, és utánam jönni, de a többiek röhögve visszahúzzák őt maguk közé a fotelba.
– Arról volt szó, csak megdugod, és kész. Ne legyél már ilyen érzelgős hülye! – gúnyolódtak.
– Basszátok meg! – mennydörögte, majd utánam viharzott. Éppen akkor léptem volna be az A-szárnyba, amikor utolért. Indulattal teli tekintettel néztem rá, de ahogy megpillantottam sötétbarna, bűnbánó tekintetét, dühöm rögtön szomorúságba csapott át. Hogy volt képes ezt tenni velem?
– Figyelj, beszéljünk… én megmagyarázom… tudom, hogy elcsesztem, de… – hebegte.
– Jól látod. Elcseszted, és baszódj meg velük együtt – böktem sértődötten a hurrogó fiúcsapat felé, majd bezártam magam mögött az üvegajtót. Elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában, aztán végleg visszavonultam a szobámba. Akkorát csalódtam, mint még soha.

A csúfondáros történetem futótűzként terjedt a kollégiumban. Másnapra már mindenki tudta, sőt néhányan még a suliban is elterjesztették. Rengetegen nevettek rajtam. Volt, aki szánalmasnak talált. Nagyon kevesen, de voltak, aki sajnáltak. Bennem minduntalan csak az a kérdés visszhangzott, hogy miért én. Egyedül abban reménykedtem, hogy előbb-utóbb valamelyest feledésbe merül ez a téma, és az emberek találnak valami másik „szenzációt”, amin csámcsoghatnak.
A facebookomra hetekig rá sem néztem, legelőször akkor mertem bejelentkezni, amikor már az évzárón is túl voltunk. A fiú lapján ráakadtam egy bejegyzésre egy kamu, anonim felhasználótól. „Idióta barom. Szeptember óta odavan érted.” – mindössze ennyi állt benne. Fogalmam sem volt, ki írhatta, de valamiért nem is érdekelt. Nagybetűkkel és három felkiáltójellel, azt írtam alá: “CSAK VOLT!!!”

Elmúltál már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtteknek szóló tartalom található. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt.