A szexhotel 2.
Egy őszi délután az egyik kisvárosban ragadtunk a barátommal. Vacsora után kivettünk egy szobát a közeli hotelben és azt terveztük, hogy zuhanyozás után elmegyünk sörözni. Miután átvettük a kulcsot egymásra mosolyogtunk, mivel nem a valódi adatainkat adtuk meg a bejelentkezési lapon. Merész és izgató volt, mert mi van, ha lebukunk? Lassan felbaktattunk az emeletre. A szobában minden megvolt, amire csak szükségünk lehetett. Hatalmas ágy, fürdőszoba, TV és örömmel fedeztem fel egy erkélyt. Első dolgom volt, hogy felderítsem mi van az erkélyen túl. Ahogy kiléptem, hangos zeneszó ütötte meg a fülem. A hotel udvarán lámpákkal, kis bokrokkal körbevett söröző működött, sok vendéggel. Kedvesem közben bevette magát a fürdőszobába és míg én az erkélyről figyeltem a forgatagot, igyekezett tisztára mosni magát . Ahogy ott álltam, felfedeztem velem szemben az udvaron a bárpultot és a tetején egy kalitkába zárt madarat. Úgy tűnt, éppen engem néz. Aztán meghallottam a víz csobogását a fürdőszobából. Közben egészen besötétedett, szólt a zene, árnyékokat vetett a fény a vendégek arcára és kezdtem átszellemülve figyelni a világot.
Elképzeltem, hogy Vik áll a zuhany alatt és barna bőrén egymás után csillogva gurulnak le az apró vízcseppek. Láttam magam előtt, ahogy áll a tükörnél, derekára tekerve a törölköző és a vizes haját borzolja. Becsuktam a szemem és ahogy teljesen átjárt a zene, lassan beindult a fantáziám. Éreztem, ahogy csendesen a hátam mögé lopakodik és nedves haja a nyakamat simogatja. Két karja a derekamon, forró lehellete a fülemen és a tudat, hogy az erkélyen vagyunk, bármikor észrevehetnek lentről, csak egyre jobban felkorbácsolta bennem a vágyat. Ahogy a hátamhoz ért, azonnal éreztem a vékony törölközőn keresztül, mennyire kívánja ő is a testem. Hátranyomtam a fenekem, hogy még jobban hozzásimuljak és nem is maradt el a hatás. Keze felváltva simogatta a combomat. Így álltunk ott egy ideig, egymáshoz dörgölőzve, csókolózva, simogatva. Észrevétlenül tűnt el rólam a nadrág. Még mindig bámultunk kifelé és külön izgalmas volt, hogy a lámpafény éppen a mi erkélyünket nem világította meg, így zavartalanul szerethettük egymást. A hátam mögött egyre fokozódott az ostrom, Vik egyre merészebb lett. Keze már a tangám alatt járt, mikor hirtelen mozdulattal megfordultam. Ekkor a mellem került a középpontba.
Szája egyre a kemény kis bimbókat kereste, ujjaival cirógatni kezdte a fenekem. Úgy éreztem nem bírom tovább, nekem is hozzá kell érnem. Csókolni, simogatni, izgatni akartam. A törölközőn keresztül finoman masszírozni kezdtem, ám a Vikből feltörő sóhajok egyre éhesebbé tettek és hamarosan a meztelen rudat is érezni akartam. Villámgyorsan került le a törölköző és elterült a földön. Kézbe vettem újra és a hegyén megjelenő cseppektől megrészegülve elétérdeltem, lassan nyalogatni kezdtem alulról felfelé. Ahogy gyorsabb lett a tempó, zihálóbb a légzés, nekem sem volt elég csak a nyalogatás. Egyre erősebben szorítottam a rúdját és szopogatva, egyre gyorsabban tömtem a számba. Számomra nem volt már erkély, nem volt lámpafény és nem voltak vendégek sem a presszóban. Mielőtt teljesen belefeledkeztem volna az élvezetbe felemelt magához, szájon csókolt és egyik ujjával belémhatolt. A túlcsorduló nedvességtől teljesen elázott tangám pillanatok alatt tűnt el.
Egyszerre úgy éreztem, Vik mindenütt ott van. A keze, a szája, a nyelve… Lángolt a bőröm, zihált a mellkasom és élveztem ahogy nyelve egyre gyorsabban bejárja a testemet. Combom külső felét a kezével, belső felét a nyelvével cirógatta. Alig vártam, hogy végre elinduljon felfelé és megtalálja tocsogó puncimat. Hátamat az erkély korlátjának döntve, szememet becsukva élveztem a pillanatot. Hatalmas erővel közeledett a beteljesülés és remegő lábakkal, csendre kényszerítve magam robbantam el a nyelvén. Vik átölelve tartott egy darabig, majd megfordított háttal neki és végre erőteljesen belémhatolt. Markoltam az erkély korlátját és félig lehunyt szempilláim alól néztem az odalent nevetgélő embereket. Rövidesen Vik is megszabadult az édes kíntól, remegve dőlt mellém a korlátra.
Fáradtan egymásra mosolyogtunk és csak ekkor láttuk tisztán, hogy nagyon merészek voltunk, mert bármikor felfedezhettek volna minket. Mire eddig jutottam az álmodozásban, Vik is előkerült a fürdőszobából és csak nézett rám nagy szemekkel, hogy miért mosolygok rá olyan furcsán. Azóta eltelt 2 év, mindketten mással élünk, de ha találkozunk véletlenül jókat szoktunk beszélgetni és nosztalgiázunk. A közelmúltban éppen egy ilyen nosztalgiás találkozás alkalmával meséltem el neki ezt az ábrándomat. Csak annyit mondott: – Kár, hogy csak most mondod.