El sem tudom mondani, mennyire utálom a versenynapokat. Nagyon korán kell kelnem (aznap például hajnali fél ötkor), hogy felkészüljek, mindent az autómba pakoljak, és elinduljak a helyszínre. Ez a verseny körülbelül három órányi távolságra volt. Felöltöztem, felvettem a sötétkék, hosszú ujjú „edző” feliratú pólómat. Felkaptam a versenypapírokat a konyhaasztalról, ledöntöttem még egy csésze kávét, és útnak indultam. Délelőtt tíz óra körül érkeztem meg a hatalmas sportcsarnok bejáratához. Mély lélegzetet vettem, mielőtt kinyitottam az ajtót, és beléptem. Néhány derűs nő állt a „regisztráció” feliratú asztalnál, úgyhogy először odamentem. Megkérdezték, hogy néző, edző vagy sportoló vagyok-e. Az utolsót elég viccesnek tartottam, tekintve,…
Sanyi a kerekesszékes mozgássérült férfi egy nap betért kedvenc cukrászdájába. Ekkor ismerkedett meg Ildivel a felszolgáló lánnyal. Ildi egy 160 centi magas, hosszú barna hajú, barna szemű, szép arcú mosolygós lány. Ahogy egyre többször találkoztak a lány munkahelyén, annál több mindent megtudtak egymástól, egymásról. Sanyi például megtudta, hogy Ildi egy másik lánnyal bérel közösen egy lakást. Aztán az is kiderült, hogy a két lány, le is feküdt már egymással, de tartós kapcsolatot csak férfivel tudnak elképzelni. Mindeközben Sanyi a későbbiekre gondolva, elkezdett keresni egy gondozót, aki majd segít neki a mindennapokban. Ahogy böngészett az interneten, rátalált Verára, a hosszú vörös…