Megvirradt. A város lassan ocsúdva az éjjeli dermedtségből belekezdett szokásos énekébe. Csilingelő villamos. Dudáló autók. Zakatoló redőnyök. A férfi nyűgös volt, elgyötört. Megint az asztalára borulva aludt el, félbehagyva az éjjeli munkát. „Nem jó ez a hajtás” tiltakozott ismét elméje. „Még pár hónap, amíg megszedem magam, aztán eltűzök… most már tényleg.” Mint egy mókuskerék. Ha a mókusnak szerencséje van, átteszik egy nagyobb kerékbe, amit lassabban kell hajtani. „Bárcsak holnap ne virradna meg… legalább alhatnék!” morfondírozott, miközben a kínzóan hideg víz kiégette az álom utolsó kis szigeteit is tudatából. Tusolás. Borotválkozás. Fogmosás. Pirítós. Sajt. Aktatáska. Kék ing. Sötétszürke öltöny. Csíkos nyakkendő.…
Szokásos szombat reggel van. Kávé,internet utána öltözök és indulok bevásárolni.Minden szombat így kezdődik ha nem dolgozok. Át értem a közeli boltba ahogy beléptem a zöldséges pultnál megláttam a nekem már szokásos látványt „a kis szöszi csajt”(165 centi magas tenyérbe illő kis cicik és iszonyat formás combok amik a világ legszebb popsijában végződtek amit valaha láttam). Jó reggelt, szia, szia a szokásos végig gondolom milyen lehetne vele az ágyban, de már megyek is tovább folytatom a bevásárlást. Át érek a húsos hűtőhöz éppen azt tölti már a szépség, egyik lábával fel lép a hűtőre és pakolja a húsokat. Elképesztő a látvány…