A barátnőmmel már több mint egy éve vagyunk együtt. Móni aranyos, gyönyörű lány, és nem csak szerintem az, ezt a barátaim és ismerőseim irigykedő pillantásaiból is látom. De nem csak nagyon szép, hanem remek társ is, élmény számomra minden egyes vele töltött pillanat. Kapcsolatunk harmonikus, nagyon szeretem őt, szinte fáj, mikor nem vagyok vele. Arányos, hibátlan teste van, nem nagyok, de nagyon formásak a mellei, a majdnem mindig meredező kicsi mellbimbóival, igézően gömbölyű a popsija, és neki van a legcsodálatosabb puncija, aminél kívánni valóbbat elképzelni sem tudok. Az ágyban is remekül megértjük egymást, vele felszabadultan lehet beszélni, még a legintimebb…
Hétvégén a szüleimnél voltam, minden találkozómat valami mondvacsinált ürüggyel kénytelen-kelletlen, de lemondtam. Elég ritkán van időm hazautazni, nem szeretem azt az álmosan elterülő, semmittevésbe és igénytelenségbe süppedő kisvárost. Ahol az embereket semmi nem ösztönzi a továbblépésre, de nekem az volt a benyomásom az itt eltöltött 19 év alatt, hogy akkor sem tennének semmit, ha ölükbe hullna a lehetőség. Sokkal kényelmesebb volt önigazolást találni mindenre a sírbakolással és az állandó panaszkodással. Én viszont ezzel szemben elvágyódtam onnan, nem bántam volna hova és merre csak el, néha iszonyatos erővel tört rám ez az érzés. Szerencsére két év sem telt bele és meg…
Ez idő tájt három-négy hetente valamelyikünknél házi buli volt. Középiskolában ez eléggé megszokott, azt hiszem. Az társaságba egy nemrég bekerült lánnyal a legutóbbi buli óta leveleztünk. Időközben szakítottak a barátjával, és egyéb okokból kifolyólag hamarabb érkezett a helyszínre. Kajáztunk beszélgettünk, elvoltunk, aztán elkezdtek szállingózni az emberek. Fogyott az inni való, nőtt a hangulat, táncolgattunk, beszélgettünk. Valami okból kifolyólag kikeveredtünk az udvarra, ahol volt egy hintaágy. Leültünk egymás mellé aztán beszélgettünk. Egyszer csak közölte, hogy fázik. – Ülj a az ölembe, majd átkarollak, megmelengetlek. Átült az ölembe én átöleltem, elkezdtem simogatni a karját, a hátát közben beszélgettünk tovább. Következő „problémája” az…
Persze megint egy nap, és én megint este fél nyolckor bent vagyok a munkahelyemen, természetesen mindez nem akasztott volna ki ennyire, mert nem volt újdonság, ebben a hónapban a negyedik alkalommal voltam bent szombaton is. Persze megint az az átkozott szerver, és persze megint rossz az idő. Az elmúlt napra gondolva finoman kifejezve szarul éreztem magamat, hiszen nemcsak egy rossz bulival töltött este után voltam, hanem akkor hagyott el kedvesem, remekül időzítve a dolgot. Indok: van valaki más! Halleluja! Nem ez lesz az első, hasra esésem, csak azért három év, és egybeköltözés után nem erre vágytam. Haza sem jött velem,…
Reggel óta takarítok, arra készülve, hogy Viki ellátogat ma este hozzánk és itt is alszik. Nagyon izgatott vagyok, annyira, mint még soha. Már voltam a Dm-ben és beszereztem mindent, ami kellhet, már csak a biztonság érdekében is. A körútból nem hagyhattam ki a videotékát sem, ahonnan kivettem a kedvenc filmjeit. Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Már alig várom a telefonját, hogy végzett és menjek ki elé a buszhoz. És igen, megcsörren a telefon, ő az. Negyed óra múlva a buszvégállomásra ér, úgyhogy jobb, ha sietek, ha el akarom érni. Alighogy megérkeztem a megállóba, beérkezett a várva várt busz, és…
A mező szélén a fák alatt megbúvó talajt nyomokban felmelegítették a lombkoronák között betörő fénysugarak. A hőség tűrhetetlen volt. A mezőn a szélmentes csend honolt. A fák árnyékában volt csak élet. Az élőlények egy helyben hűsöltek. Emberi füllel nem hallható lélegzetvételeik halk zenéje járta át az erdőt. Ennek a koncertnek a csendjét törte meg egy pár tornacsuka, ami az egyik erdei ösvényen haladt. Evelin céltalanul bolyongott a hűvösben. Csak ment előre a kijelölt úton és nem törődött vele, hogy eltéved. Kedvére volt a bóklászás, az ismeretlen felfedezése. Az ösvény a végeláthatatlan mezőre vezetett. Evelinnek viszont semmi kedve nem volt kimenni…
Lázas készülődés. Egy lány végtére is nem nézhet ki akárhogyan, mikor két hét után ismét találkozhat a Kedvesével. Megfésültem a hajamat, majd újra és újra megállapítottam, hogy ez a barna sörény nem éppen a férfiak álma, bár amennyire én ehhez értek… ! Egyszerűen csak összeborzoltam, és késznek nyilvánítottam a frizurámat. ha nem tetszik neki, majd megcsinálja ő – gondoltam vigyorogva. Kihúztam a szememet fekete szemceruzával… Azt mondta anyám, hogy úgy nézek ki, mint egy rosszlány. Pedig nem is volt olyan durva, inkább szolidabb voltam, nehogy elrémisszem még a barátomat. Fekete melltartó fölé egy kissé átlátszó, fehér holmit öltöttem… Úgy néz…