Az első kaland spontán volt, ez kevésbé. Edina már nap közben kellően felizgatott. Kis szoknyájában illegett, billegett előttem az irodájában, sőt pillanatokra az ölembe is csüccsent és az ágaskodni kezdő farkamhoz dörzsölgette a fenekét. Tudtam, hogy aznap túlmunkázniuk kell. Hazamentem, felfrissítettem magam és visszanéztem, mondván van nekem is dolgom. A csoportvezetője meg is örült nekem, mert igy hazamehetett, mivel bevállaltam, hogy majd bezárok. Rövidesen Edina magára maradt, bár épp ő is mehetett volna, de tudta, hogy miért maradjon még Szólt, hogy vár. Finoman megcsókolt, mikor odaértem. -Jó ötlet, hogy bejöttél – mondta, felizgattam magam rendesen délelőtt, kívánlak nagyon, nézd. A…