Ráejtettem a nehéz rézkopogtatót a vastag tölgyfa ajtóra és hallgattam tompa puffanását a hideg, sötét éjszaka csendjében. Egy perccel később lágy fény világította meg a folyosót és egy férfi sziluettjét láttam az ajtó felé sétálni. Nem tudtam miért dobog a szívem úgy, ahogy dobogott. Nem szoktam a bátyámtól segítséget kérni, de végül is erre való a család. A testvérem kissé meglepődött, de örült hogy lát engem. Azonnal beterelt a hidegből. Elvette a kabátomat és bekísért a nappaliba – vagy a könyvtárba, ahogy ő nevezte. Leültünk a kandalló mellé és mindkettőnknek töltött egy pohár italt. Gyorsan kortyoltam egyet az égető folyadékból,…