Kertvárosban lakunk ahol a postás majdhogynem családtag. Béla bácsi, mert hogy így hívták öreg postásunkat , elérte a nyugdíjazást. Az utcában mindenki nagyon sajnálta és valami kis kedvességgel mindenki megajándékozta. Nagyon kíváncsi voltam ugyan milyen csodabogár jön helyette, mert aki időnként mikor szabin volt az olyan dilis volt, hogy még a kutyák is fitymálva ugatták meg. Már nem tudom miért, de otthon maradtam valamiért és tettem-vettem a lakásban s csak úgy lengén egy szál köntösben, amit fürdés után kaptam magamra. A kapucsengő éles hangjára kaptam fel a fejem , no ez csak ismeretlen lehet, mert a szomszédok nem szoktak. Félre…
Kata és Tamás Pécsen jártak egyetemre, a Természettudományi karra. Az első évben rögtön szerelmesek lettek egymásba. Kata, nem mert közeledni, ezért Tamás pár nap múlva megtette a kezdő lépést. Mikor mindenki kiment az osztályból, Kata kabátjába becsempészet egy levelet. Ami a következő állt. ” Kedves Kata! Mikor első nap megláttalak, rögtön beléd estem. Olyan csinos vagy, hogy szépségeddel rögtön elvarázsoltál. Szeretnék veled járni, örülnék, ha együtt járnánk. További szép napot! Itt van a telefonszámom: 06 – 30/123 – 4567. Üdvözlettel: Tamás” Mikor visszatértek az osztályba a többiek, s leült Kata a helyére, s mikor megigazította a kabátját észrevette a neki…
Régi barátom és országos komám volt Karcsi. Amikor beköltöztünk Árkodra, már az első osztályos beiratkozásnál találkoztunk. Tizenhét évig voltunk padtársak. Sokszor emlegettük, hogy (1990 előtt) az életfogytiglan is „csak” 20 év, de jó magaviselet esetén harmadolják. Karcsinak egy húga –Zsuzsi– és egy nővére –Kati– volt. Kati 8 évvel volt öregebb Karcsinál, Zsuzsa viszont kettővel fiatalabb. Barátomékhoz hatéves korunk óta rendszeresen jártam, Zsuzsira nem tekintettem nőként. Őt is barátnak tekintettem. Ági unokatestvéremmel (hat héttel fiatalabb nálam) négyesben mentünk mindenfele elemista korunk óta állandóan. Zsuzsit családja „huginak” hívta, mi is így szólítgattuk. Ahogy teltek az évek, úgy romlott el a lányokkal a…
Barátaim hosszas unszolására, jóllehet, eleinte nem nagyon tetszett a dolog, rászántam magamat, hogy igenis, hirdetek, bár bevallom Nektek őszintén, elég szkeptikus voltam ezzel a hirdetés-históriával kapcsolatban, nem igazán bíztam benne. De később rájöttem, hogy voltaképpen semmi bajom nem származhat belőle. Mert hisz’ mi is lehet a legrosszabb, ami történhet velem ezzel kapcsolatban? Az, hogy egy fia levelet sem kapok, nem ír senki. Na bumm, és akkor mi van? Az égvilágon semmi. Folytatom a maszturbálást egyedül, úgy, ahogy eddig is csináltam. Ha eddig jó volt (nem is akármilyen), miért ne lenne jó ezután is? Hát nem? Végül is feladtam egy hirdetést…