Alexa vagyok, 24 éves. Nem rég fejeztem be az egyetemet. Eddig két kisebb állásom volt, de messze nem voltam megelégedve velük, sem szakmai, sem anyagi szempontból. És azért a magyar szokáshoz képest kis faluból érkeztem a fővárosba, szüleim keserves munka árán élnek. Nyakamon a diákhitel, Budapest eleve nem olcsó hely. Szerencsére sikerült egy céghez felvételt nyernem, ahol a bérezésem 3-szorosável indult, mint az eddigiek. Titkárnőként, ügyintézőként és kísérőként vettek fel, ahol csak egy emberhez tartoztam. Olivér mindig is megtartotta a szakmai viszonyt közöttünk. Sokat kérő, de türelmes figura volt, aki nem nézte tétlenül a lustálkodást. Főnökként viselkedett és tudtam, hol…
Még egyszer megnézte magát a tükörben. Elégedett volt az eredménnyel. Vörösesszőke haja fel volt tűzve a fejetetejére. Arca mellett egy-egy gödör tincs szabadon keretezte arcát. Hosszú nyakában aranylánc lógott, rajta a medál egy piciny beöntőkanna volt. Mindig mosolyognia kellett, ha arra gondolt, mikor lerajzolta az ékszerésznek mit is szeretne a törtaranyból. Testét fekete, testhez simuló ruha fedte, mely alig takarta formás, kerek melleit. Karcsú derekát egy vastag, piros övvel hangsúlyozta ki. Lábán fekete csipkeharisnya, és körömcipő. Miután alaposan végigmérte még egyszer magát, és igazított a már addig is tökéletesen álló harisnyáján, a telefonhoz lépett, és felhívta a kedvenc taxi vállalatát.…
Agglegényként mindenhol a lehetőséget kerestem, egy mosolyra egy röpke pillantásra már le is csaptam. Természeten azért nem minden nővel és nem mindenhol, de ha a helyzet úgy adódott nem haboztam. Egyik este a bevásárló központba ténferegtem unottan mikor a sorok között rám pillantott egy lány, de rögtön el is kapta a tekintetét és persze észre sem vette, hogy én észre vettem. A sors „véletlen” úgy hozta, hogy a sor végén össze koccantunk a bevásárlókocsikkal. Lovagias férfiként természetesen egyből a hogylétéről érdeklődtem, nem eset e személyi sérülése vagy anyagi kár, de ő nem szólt egy szót se, de még is valami…
Amióta műkörmöshöz járok és szoliba, kicsit megcsappant a zsé a malacperselyemben. De hát jár nekem ennyi kényeztetés és a kuncsaftok is meghálálják. Vadászok viszont másodmelóra. Böngésztem a neten az otthon végezhető melók közt. Azt előre borítékolták, hogy a borítékolás lószart sem ér, és átvágás az egész. kerestek ugyan táncoslányokat is, de bébiszitterre nem telne abból is még, meg rezsire is. Bár lehet a Lajossal egyezkedni a természetbeni törlesztést illetően, de a laptop után új autóra akarok tőle hitelt kérni. Jó kis uzsorás, mindent behajt rajtam, de hát élvezzük valahol mindketten… Amúgy imádok táncolni, és imádom, ahogy a tangám pántjába dugják…