Sziasztok! Engem Lacinak hívnak, és 42 éves múltam júliusban. A nővérem 46 lesz decemberben, míg az öcsém pedig augusztus utolsó napjaiban tölti (töltötte) a 37-at. A történetben később feltűnik majd az unokahúgom és a nagynéném és nagybátyám is. (Rájuk, majd akkor még részletesen kitérek.) Miután apánk 9 éves korom táján úgy gondolta, hogy jobb, hogyha sem a felesége, sem a gyerekei nincsenek a közelébe és lelépett tőlünk, anyánk lényegében egyedül nevelt fel bennünket. A történetem kezdete a szóbeli érettségi vizsgám napja volt. Nem volt egy napsütéses nap, ráadásul viszonylag későn (úgy este fél 6 körül) lett vége a vizsgának a…
Hogy is kezdődött? Gabi, a dobos és Zoli a focis, a barátnőm és én sátorozást terveztünk a Balatonhoz. Az alapok már ott sérültek, mikor a barátnőmet a szülei nem engedték el. Nálunk is volt némi huzavona, de végül anyám belegondolt, új emberével lesz pár gyerek nélküli napja. Zolival három hónapja, a villamoson ismerkedtem meg. Azt mondta később (sokkal később, Balaton és egyebek után, a keresztcsíkos pólómban villamos-zötyögő cicijeimről nem tudta levenni a szemét.) Ő edzésre ment, én edzés után haza. Megkérdezte hazakísérhet-e? Én meg azt mondtam, mindenkié az utca, arra megy, amerre akar. Pont arra akart, amerre én. Végig dumáltuk…
Másnap reggelinél szinte szó nélkül ültünk az asztalnál. Én Mirandával reggeliztem, velünk szemben pedig a fiatalok ültek, csak a reggeli kávéjukat kortyolták. Tom törte meg a csendet: – Későn értem haza este, már aludtatok, minden rendben volt? Miranda nem hazudtolta meg magát: – Oh, nagyon izgalmasan alakult – közben Helgára nézett, aki lesütötte a szemét, mintha szégyelné a történteket. – Mesélj – bátorította Tom az anyját. – Apáddal nagyon jól éreztük magunkat este, rég volt ilyen felhőtlen örömérzetünk. Megszorítottam Miranda kezét, hogy fejezze be – értette is a célzást. – Iszogattunk, társasoztunk, tényleg nagyon rég volt ilyen jó – lezárta…