Ez a történet érettségi időszakban az írásbeli és a szóbeli között történt. Mivel az egyik fontos tantárgyból volt mit pótolni az érettségire és a felvételihez is kellett. Mivel sokat hiányoztam, megkérdeztem a tanárnőmet, hogy hogyan készülhetnék fel, felajánlotta, hogy menjek el hozzá és segít. Megbeszéltünk egy időpontot. Egyébként ez a hölgy olyan 38-40 év körül van és baromi jól néz ki. A megbeszélt időpontban ott voltam a lakásán. Becsöngettem, kiszólt, hogy nyitva és behívott a hálószobába. Ott feküdt a hasán teljesen meztelenül és megkért, kenjem be a hátát, mert most jött be a napozásból és úgy gondolja, egy kicsit leégett.…
Az étkezőkocsiban ült. Éppen a vacsoráját várta. Tetszett neki a patináns kocsik hangulata, a személyzet visszafogott udvariassága. Az Orient expresszen utazott. Ötvenes nő volt. Még mindig nagyon csinos. Eredetileg gesztenyebarna hajában már megjelentek az ősz hajszálak, ezért eggyel sötétebb színűre festette. Finoman sminkelt, még mindig, szinte ránctalan arcából okos, meleg, barna szempár tekintett a világra. Kicsit pisze orra nagyon jól illett kicsit szarkasztikus modorához. Az érzékien húsos ajkak, pedig még mindig tökéletesen ép fogsort takartak. Az alakja, az alakja pedig asszonyiasan tökéletes volt. Dús keblek, vékony derék és telt csípő. Nem széles, csak kerek és finoman ívelt. Combjai hosszúak, bokái…
18 éves voltam. Azon a nyáron végeztem el a középiskola harmadik osztályát. amikor szüleim elváltak. Szép, nagy, Belgrád-rakparti lakásunkat, két kisebbre cserélték, így kerültünk anyámmal egy kőrúti bérház harmadik emeletén lévő lakásba. Anyám technikus volt, három műszakban dolgozott egy nagy szolgáltató cégnél. Ebben az időben testileg erős, szép nagy szerszámmal rendelkező, de eléggé gátlásos, kissé visszahúzódó, esetlen kamasz voltam, de már elégé önálló. Anyám három műszakos munkaideje miatt nekem is ki kellett venni a részemet az otthoni munkákból. Az új lakásunk bejárati ajtaja a lépcsőházra nyílt, velünk szemben volt még egy ajtó, abban a lakásban Edit néni, egy ötven év…
– Aztán jó zalai nohát kaptál-e a szilvapálinka előtt? Tudod, olyan rózsaszínes, schillerest, kaparóst, vastag, fehér, gömbölyű üvegpohárban. – Előtte, Tóni bácsi? Meg utána, meg közben! Csak épp a pohárban nem keverték össze, és a vőlegénynek mindenkivel koccintania kellett. Rettenetes volt! – Bizony, az úgy szokás arrafelé. Egyetlen ellenszere van, jó, faggyús, büdös birkapörkölttel megágyazni neki. Akkor aztán mindegy mit iszol és mennyit. – Egy idő után így is mindegy volt. A menyasszonytáncnál már a seprű támasztotta őt a falhoz. – nevetett Edit. – El is lopták Editet, ami a népi folklór szerint nagy szégyen. – fűztem hozzá bűnbánóan. –…
Talán ott kezdem, hogy a történet, amit most elfogok mesélni igaz.! Amikor elkezdődőt 1997 nyara, emlékezetes egy nyár volt az tuti. Abban az évben végeztem el gímit (elég jól, na jó szinte kitűnő eredménnyel ) pedig híres gíminek számit itt Budapesten is. Rólam talán annyit, hogy Zolinak hívnak 18éves 186cm barna hajú és zöld szemű energiától duzzadó fiatalember voltam, a lányok megszerzése általában nem jelentet gondot olyan macho típusú srácoknak, mint én. Elég jómódú a családom, szóval nyaranta nem kellet dolgoznom, sőt érettségire kaptam tőlük egy autót, igaz nem újat, de én nagyon örültem a golfnak. Anyu üzletkötő, apu meg…
Van egy furcsának gondolható szokásom, megosztom veletek, akit érdekel, pontozza. Szóval szeretem úgy csinálni, hogyha más is jelen van. Nem a párom előttire gondolok, hanem amikor idegenek vannak jelen, de nem tudják, nem látják, mit csinálok. Az ötlet fiatal koromból származik, amikor véletlenül láttam egy ilyet. A második emeleten laktunk, egyszer beszélgetésre figyeltem fel kintről. Kimentem az erkélyre és azt láttam, hogy az alattunk lakó Józsibá, beszélget az ő alattuk lakó Kati nénivel. Ebben nem lett volna semmi furcsa, de az öreg miközben lefelé beszélt, az erkélykorlát takarásában, nagyban húzogatta a farkát. A beszélgetés végére pedig odafröccsentett a járólapra, mondhatom…