Kelemen tanár úr végtelen szigorú történelem tanár volt. Amit mondott, az úgy is volt….ugyanakkor szerettük. Át tudta adni az érzést, hogy megéri megtanulni a leckét. Érettségi előtt álltunk, és olyan jó volt az osztályátlag, hogy elvitt minket Egerbe, és megnéztük a várat. 23 fiatal felnőttet cipelt az ország másik végébe vonattal, szülői felügyelet nélkül. Mi akkor kezdtük csak az életet. Ilyen társaságban elkellt még egy szigorú tanár, és szerencsére jó cimboráját, Fazekas tanár urat hozta magával. Magas, izmos pasi volt, brutál férfias hanggal és kisugárzással. A diáklányok imádták őt, de ő mindig tisztességes, magyar tanár volt. A vonaton pont volt…
Néztem a napfelkeltét. A horvát tenger kavicsos partján álltam, teljesen egyedül és hihetetlenül boldogan. Abban a csendes magányban tudtam csak igazán végiggondolni, mi is történt előző éjszaka. A jó év végi eredményeink miatt az osztályfőnökünk belement egy tengerparti osztálykirándulásba. Már régóta gyűjtöttünk egy nagyobb fajta utazásra, lassan három éve nem voltunk a megyénken kívül. Apartmanokban szállásoltuk el magunkat, szerencsére sikerült úgy foglalnunk a szobákat, hogy az összes ember egy utcába került. Természetesen a fiúk és a lányok külön szállást kaptak, de reggel mindig mindenki máshol ébredt. Az osztályfőnökünk közel hozzánk kapott szobát, de nem különösebben csinált a vándorlásainkból nagy ügyet.…