Szenvedélyesen ölelkeztünk Verával. Öleltük és simiztük egymás hátát, miközben hol egymás ajkát, hol egymás nyakát ízlelgettük. Csodás napot töltöttünk együtt, sétával a tóparton, hajókázással, most pedig visszavonultunk a szállásra romantikázni. Veronika a leggyönyörűbb lány a világon. Magas volt és vékony, de sportos. Vállig érő, fekete haj foglalta keretbe bájos, értelmet ( és gyakran pimaszságot ) sugárzó arcát. Dióbarna szemében tűz égett, hamvas barackbőre mindig megvadított. Kívántam az első találkozás óta. Ezen az estén fehér inget és barna, rövid farmert viselt. – Engedjük meg a vizet – javasolta mosolyogva. – Jó ötlet. Bementünk a fürdőbe és elkezdtem megengedni a vizet. Addig…
A 21-es busz nagy nehezen felkecmergett velünk végállomására, a Normafához. Mihelyt menetrendjére várva leállította a motorját, végre jó levegőt szívhattunk, és Kedvesem csókja még jóízűbb lett, mint bármikor. Gyönyörű őszi napsütés öntötte el a hegyet, és az Ő szemefénye tükrözte azt. Távolabb látszott a kilátó a János-hegyen, előtte a fák már sárgultak. Elindultunk egy erdei úton. Hétköznap volt, alig voltak kirándulók. Egymást átölelve ballagtunk, kuncogtunk, mert csípőnk néha összeütődött, és így néha megbotlottunk. Mikor a földutak keresztezéséhez értünk, a döntést elodázandó, csókolózni kezdtünk. Cicije mellemhez nyomódott, mancsaim fenekét próbálgatták, úgy kóstolgattuk egymást. Egészen belemelegedve alig hallottuk meg a zörgést, ami…