Ebédszünetben szokás szerint a gép előtt ültem, és a neten barangoltam. Sok munkám volt aznapra, tudtam, hogy később nem lesz rá időm. A leveleimet hagytam a végére. Miközben az utolsó szelet pizzát kezdtem majszolni, megnyitottam a weboldalt. Egyre fokozódó izgalommal olvastam az érkezett mailt. Volt gimnazista osztálytársaim kitalálták, hogy felelevenítve tinédzserkorunk osztálykirándulásait, menjünk el a következő hétvégén egy kis pihenőre a hegyekbe. Nagyon feldobott a hír, elég rég nem láttam már őket, ráadásul temérdek munkám volt akkoriban, jólesően „borogatta” tudatomat a pihenés lehetősége. Miután lejárt aznap a munkaidőm, még egyszer gondosan átolvastam a levelet, majd a biztonság kedvéért ki is…