Amikor bemutatták, az arca fogott meg. Vörös haj, zöld szem, harmonikus vonások. Teljesen lenyűgözött. A kedves mosoly, a nőies hang, az érdeklődő tekintet. Húúú…! Úgy elvarázsolt az arca, hogy ha egy perccel később megkérdezik, milyen volt az alakja, fogalmam sem lett volna. Talán még annyi maradt meg bennem, hogy az átlagnál alacsonyabb. Aztán néhány hétig nem láttam, de a hónap végén, amikor zártuk a havi munkát, rendszeresen megjelent, s el-elbeszélgettünk. Ekkor már nem tátottam a szám, s mindenét jól megnéztem. A teste kicsit aránytalan volt: a termetéhez képest vastag lábak, s kicsi mellek… De azok a szemek… Mindenért kárpótoltak, ha…