Forró éjszaka volt. Forgolódtam az ágyamba, nem tudtam aludni. Lezuhanyoztam újra, majd bevettem egy gyengébb altatót, hogy végre aludni tudjak. Elnyúltam meztelenül az ágyamon és végre elnyomott az álom. Az altatótól kába fejjel arra ébredtem, hogy elzsibbadt minden porcikám, de nem tudok moccanni sem. Kinyitottam a szemem, de még mindig feketeség. Rájöttem be van kötve a szemem, kitömve a szám, és a végtagjaim is ki vannak kötve. Nagyon megijedtem. Sikítani akartam, de csak szánalmas nyöszörgés hallatszott. Addig vergődtem, amíg a szememen a kötés kicsit elcsúszott és derengett a hálószobám. Két izmos maszkos férfi rámolta ki az ékszeres szekrényemet, meg egyéb…
Persze megint egy nap, és én megint este fél nyolckor bent vagyok a munkahelyemen, természetesen mindez nem akasztott volna ki ennyire, mert nem volt újdonság, ebben a hónapban a negyedik alkalommal voltam bent szombaton is. Persze megint az az átkozott szerver, és persze megint rossz az idő. Az elmúlt napra gondolva finoman kifejezve szarul éreztem magamat, hiszen nemcsak egy rossz bulival töltött este után voltam, hanem akkor hagyott el kedvesem, remekül időzítve a dolgot. Indok: van valaki más! Halleluja! Nem ez lesz az első, hasra esésem, csak azért három év, és egybeköltözés után nem erre vágytam. Haza sem jött velem,…
– Nem tudok bejutni hozzá, egyszerűen elérhetetlen az alak! – morgott Gábor az ebédlő asztalnál ülve. Nem figyeltem rá, a holnapi óráimhoz szedegettem össze az anyagokat a gépemen. Találtam egy érdekes cikket, és éppen annak tartalma szerint módosítottam az előadásom. – Pedig még nem olyan régen munkakapcsolatban voltunk, akkor nem volt ilyen fennhéjázó. Erre leírtam az előadásomba a fennhéjázó szót. Jó, oké, feladom. – Gábor, most tulajdonképpen min morogsz itt már fél órája? – ittam bele az üdítőmbe. – Hát pont most mondtam el – vigyorgott, de mérgében ledobta a lapokat a kezéből és a hűtőhöz jött, hogy elkezdjünk főzni.…