Előző írásomban, melynek címe „Első édeshármas” leírtam az élményemet, élményünket, amit életemben először éreztem. A történet itt is olvasható. Sajnos az az esemény nem volt teljes mindhárom fél számára, de szerencsére az élet (mondhatom, hogy ez esetben) igazságos volt, mert egy második esélyt is kaptunk, hogy rendbe hozzuk a dolgokat. Miután az első alaklom után elváltunk azt gondoltuk, hogy nem lesz folytatás. Kati nem akarta Zsoltit magában érezni, nem érezte annyira közel magához. Mégis mikor a levelezésben említettük az aktust pozitívan reagált. Teltek a napok, a hetek, a levelezés megmaradt, és egyre inkább éreztem, hogy újra össze kellene hozni a…
Várlak a kávéházunk különtermében, este hétkor! – olvasom az sms-t. Ki küldte? Ismeretlen a telefonszám, de csakis Ő lehetett, csak nekünk van közös kávéházunk. Hazajött? Három hónapja nem láttam, nem jelentkezett…A szivem a torkomban dobogott. Nincs időm hazamenni átöltözni. Gyors elemzés, kávéházhoz megfelelő ruha van rajtam, fürdőszoba meg van a munkahelyen. friss, üde lehetek este. Nem tudtam dolgozni, a gondolataim az este körül forogtak. Annyira vágytam a társaságára, az érintésére, a felejthetetlen puha csókjaira. Végre egyedül vagyok, „túlórázok” – mondtam, azért maradok még kicsit. Beállok a zuhany alá, annyira vágyom rá, hogy csukott szemmel, lassan simogatva magam zuhanyzom. Mintha ő…