25 éves vagyok, barna hosszú hajam van és a szemem is barna. Testalkatom a sok éves versenyszerű tornának köszönhetően elég sportos. Karjaim és lábaim izmosak a fenekem szép kerek, a hasam kockás, tenyérbe illő melleim körte formájúak. Férfi, ismerőseim szerint, szép, lány vagyok. Soha nem voltam pláza cica, mindig sportosan öltözködtem, csak akkor csinosítottam ki magam, ha valami alkalom adódott./pl:esküvő/ A mai nő ideáll és a magamról adott kép alapján nyugodtan feltételezhetnétek, hogy nem sok pasi jutott nekem, de ez nem igaz. Voltak pasijaim és már szűz sem vagyok. Édesanyámmal és két kistesómmal élek egy vidéki nagyvárosban, édesapám 17 éves…
Egy nyári napon vonattal utaztam Budapestre. A fülkében egy idősebb férfival utaztam, amikor Nyíregyháza után egy csoport maszorettes lány szállt fel a vonatra. Versenyre igyekeztek. Fellépő ruhában (rövid szoknya, test színű harisnya, és fellépő bugyi-francia bugyi), ki sminkelve, feltűzött hajjal. Egy lánynak már nem jutott hely a szomszédos fülkében, így hozzánk kérezkedett be. – Jó napot kívánok, szabad itt egy hely? – kérdezte. – Persze – szólt az idős úriember A lány 165 cm magas, karcsú alkat, közepes mellekkel. Beljebb lépve, a csomagtartóra próbálta feltenni utazó táskáját, lábbújhegyre állt, így szépen be lehett látni a szoknya alá. Nagyon izgató látvány…
Ilonát (nevezzük így) kevéssé ismertem. A korom béli, hetven év körüli, magát jól tartó hölgy, néha szomszédomban lakó húgához, sógorához jött látogatóba. Egyszer a szomszéd épp ment el feleségével, én meg rákérdeztem, hová mennek. Kórházi látogatóba indultak. A Kékgolyóba, Ilonát látogatni. Rosszindulatú daganatot találtak egyik mellében, az egyik mell eltávolítása mellett döntöttek. Mivel barátnőm is hasonló helyzetben volt, érdekeltek a fejlemények. Mikor legközelebb Ilona ismét felbukkant a lépcsőházban, köszönésen túl néhány szót is váltottunk. Dicsértem, hogy a kórház után milyen jól néz ki. Nem tetszett neki, hogy sógora pletykált állapotáról, de attól fogva időnként, váltottunk néhány szót. Egyszer, szóba került,…
Egyetemistaként egy intézmény karbantartója/fűtője voltam. A fizu mellett szállást is biztosítottak, az alagsorban laktam. Nem is igazi alagsor volt, mert az épület dombra épült, ez egyik fele a föld alatt volt, a másik viszont a földszinten. Egy kis szoba volt, mini konyhával és fürdővel. A kilátás szép volt, a szobám a parkra nézett, és tök nyugis volt. A fűtést és más berendezéseket kellett felügyelnem, és kisebb javításokat elvégezni. Jóban voltam a személyzettel, volt vagy 10 takarítónő, konyhások, kertész, portás, és más karbantartók. Mivel sok dolgom nem volt, nyugodtan tudtam tanulni, végül is ez volt a lényeg. Barátnőm nem volt, így…