A harminckettedik fűszálat számoltam a plédem szélén, miközben a júliusi hőség szinte marta a bőrömet. Harminckét éves vagyok, és valahogy pont így éreztem magam az elmúlt hónapokban: mint egy fűszál a sok közül, amit a napközbeni rutin lassan teljesen kiszárít. Úgy volt, hogy ma csajos napot tartunk két gyerekkori barátnőmmel, de ők lemondták a strandolást különböző programok miatt, én pedig dacból is bepakoltam a táskámat, és kijöttem. Kellett a hűvös víz, a klórszag és az, hogy végre ne a monitoromat bámuljam. Miután a naptej már fojtogató réteget képezett rajtam, felálltam, és elindultam a nagymedence felé. A beton égette a talpamat,…
Niki kivett egy napot. Nem lett volna muszáj. De úgy érezte, érdemes, ha másért nem, hogy elhatárolja magát a kísértéstől. Két nap alatt két pasival dugott a munkahelyén! A könyvtárban! Ha így halad, a hét végére meglesz a fél személyzet. Csak idő kérdése, hogy mikor kerül bajba. Úgyhogy betelefonált, szólt, hogy beteg, utána pedig figyelmesen kerülte a könyvet, ami ennyire beindította az elmúlt két napban. Kitakarította a lakását és kimosott néhány adag ruhát. Délután egy kis motyóval kiment a tengerpartra. Csak pihenni akart egy kicsit. Legalább kipihenten megy majd vissza dolgozni másnap. Nem voltak túl sokan a parton. Mosolyogva, boldogan…