El sem tudom mondani, mennyire utálom a versenynapokat. Nagyon korán kell kelnem (aznap például hajnali fél ötkor), hogy felkészüljek, mindent az autómba pakoljak, és elinduljak a helyszínre. Ez a verseny körülbelül három órányi távolságra volt. Felöltöztem, felvettem a sötétkék, hosszú ujjú „edző” feliratú pólómat. Felkaptam a versenypapírokat a konyhaasztalról, ledöntöttem még egy csésze kávét, és útnak indultam. Délelőtt tíz óra körül érkeztem meg a hatalmas sportcsarnok bejáratához. Mély lélegzetet vettem, mielőtt kinyitottam az ajtót, és beléptem. Néhány derűs nő állt a „regisztráció” feliratú asztalnál, úgyhogy először odamentem. Megkérdezték, hogy néző, edző vagy sportoló vagyok-e. Az utolsót elég viccesnek tartottam, tekintve,…