A nyelvtanfolyamon találkoztunk először. Amolyan egyetemi felkészítőn. A nyelvi intézetből tartotta egy középkorú tanárnő, aki ha épp nem az egyetemen tanít, a Rigó utcában vizsgáztat. Ahhoz képest, hogy milyen negatív hozzáállásom volt a német nyelvhez, most hogy muszáj volt, és hogy ilyen kellemes hangulatú órákon, jó tanár tanított, szinte szárnyakat kaptam. Alapnak éppen elég volt az a két év szenvedés a gimnáziumból. Legalább értettem az első pár órát, és nem volt teljesen idegen a dolog. A csoport meglehetősen vegyes volt, mind az évfolyamokat, mind a karokat illetően. Mindenkinek kell a nyelvtudás a diplomához. Másodévestől egészen a végzősökig volt mindenki. Az…