Mikor még az exemmel voltam az öccsének volt egy menyasszonya . Mindig kacérkodott de visszafogott kereteken belül. Egyszer volt egy buli amin kellett pár dolog a házamtól és haza kisért még a többiek készültek elő a kajához. Piszkálgattam mert bevallom meglehetősen tetszett nekem bár tudtam hogy nem lehet semmi. A házhoz érve a szobámban megkerestük amik kellenek már majdnem indultunk vissza mikor elkezdett kötöködni. Szórakoztunk lebirkóztam fölé kerekedtem. Mire észhez kaptam hogy a szemeit bámulom lekapott . Vadul csókolózni kezdtünk alig bírtam magammal. Azt hiszem sosem éreztem még ezelőtt hasonlót. Már elkezdtem vetkőztetni mikor szólt, hogy nem lehet mert megvan.…
– Aztán jó zalai nohát kaptál-e a szilvapálinka előtt? Tudod, olyan rózsaszínes, schillerest, kaparóst, vastag, fehér, gömbölyű üvegpohárban. – Előtte, Tóni bácsi? Meg utána, meg közben! Csak épp a pohárban nem keverték össze, és a vőlegénynek mindenkivel koccintania kellett. Rettenetes volt! – Bizony, az úgy szokás arrafelé. Egyetlen ellenszere van, jó, faggyús, büdös birkapörkölttel megágyazni neki. Akkor aztán mindegy mit iszol és mennyit. – Egy idő után így is mindegy volt. A menyasszonytáncnál már a seprű támasztotta őt a falhoz. – nevetett Edit. – El is lopták Editet, ami a népi folklór szerint nagy szégyen. – fűztem hozzá bűnbánóan. –…