Várlak a kávéházunk különtermében, este hétkor! – olvasom az sms-t. Ki küldte? Ismeretlen a telefonszám, de csakis Ő lehetett, csak nekünk van közös kávéházunk. Hazajött? Három hónapja nem láttam, nem jelentkezett…A szivem a torkomban dobogott. Nincs időm hazamenni átöltözni. Gyors elemzés, kávéházhoz megfelelő ruha van rajtam, fürdőszoba meg van a munkahelyen. friss, üde lehetek este. Nem tudtam dolgozni, a gondolataim az este körül forogtak. Annyira vágytam a társaságára, az érintésére, a felejthetetlen puha csókjaira. Végre egyedül vagyok, „túlórázok” – mondtam, azért maradok még kicsit. Beállok a zuhany alá, annyira vágyom rá, hogy csukott szemmel, lassan simogatva magam zuhanyzom. Mintha ő…