Dani felkapta rövidnadrágját, meg az inget gombolatlanul, a boxert pedig a zsebébe süllyesztette. Anna is csak a felsőjét húzta fel, meg a fátyolt maga köré, a többit pedig Dani övére akasztotta. Kifejezetten hülyén nézett ki fehérneműkkel az oldalán, de végül is csak a melltartót hagyta ott, a tangát szintén zsebre vágta. Anna megfogta a kezét, és maga mögött rángatta a fiút, mint aki tudja, hogy hová is mennek. Hamar rá lehetett jönni, hogy fogalma sincs, kis idő után mégis sikerült megállapodnia. A sétányon mentek vissza a lakóépületek felé, mikor összetalálkoztak egy párral. Hátulról érték be őket, és a sötétben először…
A főiskolai első hetek alatt már kialakultak a hosszú évekig szét nem szakítható barátságok. Pontosan tíz fiatal srácból állt a gang, melynek jókedve letörhetetlenné vált. Még azután is, hogy közbeszólt az élet és egyikük, Dani egy év után otthagyta tanulmányait. Az egyszerű távozás lehetősége elfogadhatatlan volt, ezért egy kis kirándulást terveztek a búcsúztatására az utolsó hetekben. A vizsgaidőszakot mindegyikük úgy rendezte, hogy legyen 10 szabad napjuk. Nők nélkül és rengeteg piával útra kelve egy Balaton melletti zánkai sport- és üdülőtelep mellett döntöttek. Közülük ketten is jártak már ott középiskolai tanulmányaik során, de az akkori kötöttségek, városnéző programok, osztályfőnöki szigor elrontotta…
Meglátni, és nem ismerni „Mert benned megvan élet és halál egyaránt. Mert tűz & jég vagy te nekem. Mert úgy, ahogy te, én soha nem élhetnék. Többé ezért ne keress!” – Ez jelent meg a telefonomon, mint utolsó sms, és hiába kért meg, nem fogadtam szót. Mégsem tudtam többé elérni. Ha összefutottunk még valahol, nem volt hajlandó szóba állni velem. Nem haraggal küldött el magától. Nem is küldött el magától, egyszerűen levegőnek nézett, és nagyon is jól tudtam, hogy ez mivel jár. Velem nem jár. – Miért akarnál te érzéketlenkével járni? – kérdezte annak idején Bogi, amikor még nem voltam…