Kettesével, szökellve gyűrtem le a fokokat a sötét lépcsőházban. A második emeletet követő öblös pihenőben torpantam meg csak egy pillanatra, és lassabb tempóra kárhoztattam magam: mégsem lenne szerencsés lihegve-kifulladva érkezni. Úgy számoltam, elég gyorsan befaltam a menza ízetlen, ám csekély méretekkel megáldott porcióját, s jó időt távgyalogolva, előbb érkeztem Tibiék lakásához, mint a lányok. Az utóbbi néhány napban ez a törekvésem többször is sikerült. Tibi – a kezdeti, kölcsönös ellenszenv, vagy inkább két erős egyéniség között kialakuló rivalizálás után – régi haverként kezelt, örömmel vette, hogy mind gyakrabban délután is találkozunk, bár bizonyára sejtette: igyekezetem nem csupán neki, sikeres osztálytársamnak…
Igazából kifejezetten dilisnek tartottam, amikor tavaly nyáron először beszélgettünk. Oda jár gitározni, ahova én, egészen ügyes lány, és aznap kivételesen együtt voltunk órán. Szőkés, hosszú és kócos haja volt akkor. Fekete szemei végig úgy csillogtak, hogy úgy éreztem: ez a csaj egy boszorkány. Mintha az egész élet egy vicc lett volna számára. Mindenkit kinevetett mindenért, saját magát is. Tökéletesen elérte, hogy minden megnyilvánulása előtt értetlenül álljunk. Másnap elutaztam, méghozzá egy évre Angliába, így amolyan búcsúzás ízű volt az a gitáróra. Együtt mentünk ki a kapuhoz, a táv valahogyan kínzóan rövidnek bizonyult. Miért? Kifaggatott, hogy hova és miért megyek, ellátott ezernyi…
Nemrég töltöttem be a 21-et és néhány osztálytársammal kitaláltuk, hogy szervezünk egy kirándulást Hajdúszoboszlóra az őszi szünet idejére. Én nagyon megörültem mikor megtudtam, hogy Marian is velünk tart. Gyönyörű, szép lány volt, tán 19 lehetett akkor. Nekem mindig is tetszett ez a fantasztikus lány, de sajnos egyszer összekaptunk, és azóta nem igazán beszélgettünk egymással addig a kirándulásig. 3 napra mentünk és csak az járt a fejemben, hogy ki kell békülnünk, mert folyton ő járt a fejemben. Ő egy igen alacsony lány kb. 160cm, vékony, csinos, fekete vállig érő haj és gyönyörű nagy zöld szemei vannak. Úgy voltam vele, hogy itt…