Történt egyszer, hogy úgy alakult a szilveszter estét egyedül fogom tölteni. Ekkoriban 24 éves voltam egyedül laktam és pont rá értem.. Na már most ekkor még nem voltam túl tapasztalt, nem sokszor volt még dolgom pasival előtte, de azt tudtam, hogy mit szeretnék. Aktív pasit kerestem, és ekkor ismertem meg Csabit. Ő egy akkor 30 éves nem túl izmost, de azért szép testalkatú pasi.. Az első ismerkedésünk írásban olyan jól sikerült, hogy kamerán keresztül folytattuk a szórakozást. Meg is beszéltük, hogy szilveszter este eljön hozzám persze miközben beszéltünk kissé ittas állapotban voltam, amitől olyan dolgokat is elmondtam neki, hogy mi…
Pár napja csak, hogy együtt voltunk. A páromnak semmi nem tűnt fel, de ez nem meglepő, több hete nem ért hozzám, pedig folyton azt hallom másoktól, hogy milyen szerencsés ő, hogy ilyen nője lehet (én 25, ő több mint 10 évvel idősebb). Ez végtelenül rombolja az önbizalmam, a nőiségem… régebben imádtam magam, folyton mosolyogtam, sugárzott az arcom, nyitott voltam. Most meg… nem is tudom, egy szürke nő lettem, akinek egyre nehezebb kifejezni mire vágyik, minek örül. Minden mosoly egyre nehezebb… de mindegy is, egy erős nő bírja, végtére is ÉN nem döntöttem úgy még, hogy elhagyom… a remény meg ilyenek…