Pár napja csak, hogy együtt voltunk. A páromnak semmi nem tűnt fel, de ez nem meglepő, több hete nem ért hozzám, pedig folyton azt hallom másoktól, hogy milyen szerencsés ő, hogy ilyen nője lehet (én 25, ő több mint 10 évvel idősebb). Ez végtelenül rombolja az önbizalmam, a nőiségem… régebben imádtam magam, folyton mosolyogtam, sugárzott az arcom, nyitott voltam. Most meg… nem is tudom, egy szürke nő lettem, akinek egyre nehezebb kifejezni mire vágyik, minek örül. Minden mosoly egyre nehezebb… de mindegy is, egy erős nő bírja, végtére is ÉN nem döntöttem úgy még, hogy elhagyom… a remény meg ilyenek…