Nem vagyok az a bulizós fajta, sőt, sokkal inkább nevezném magam otthonülő típusnak. Életemben egyszer sem jártam diszkóban, sem más bulikon. És sohasem hiányzott, jól megvoltam nélkülük. Hallgattam a barátaim, osztálytársaim eszmefuttatásait, hogy hú ezen a bulin így, meg úgy, meg de jól berúgtam, meg ah. És jót derültem rajtuk, hogy ez aztán a szórakozás. Persze hívtak mindig, én is menjek már el velük egyszer, rúgjak ki a hámból. Én meg folyamatosan nemet mondtam. Egy péntek délután aztán, nem sokkal az érettségi előtt felhívtak, hogy lesz egy házibuli, menjek el velük. Nem is tudom, miért mondtam igent. Talán, mert a…
