A szememet le sem tudtam venni róla, a melleire feszülő vörös felsőről, ami alatt a csupasz hasa tökéletesen táncolt a zene ütemére. A hasán feszülő bőrt egy szobrászművész sem csiszolhatta volna szebbre és a vékony csíkban folyó verejtékcseppeken megcsillant a szoba halovány fénye. A kis nadrágja inkább volt öv, mint nadrág. Egy mozdulatomba került volna, hogy leszakítsam, és megnézhessem a formás seggét, a feszülő izmokat rajta és a vörös csipke bugyiját, ami már így is kikacsingatott, mintha hívna, mintha üvöltene azért, hogy lerántsam. És a szája, a vörösre festett ajkai, ahogy felnevetett. Magam előtt láttam, ahogy a puha forró…