Egy alföldi város peremvidékétől néhány kilométerre eső csalitosban autókáztunk a csajommal -nevezzük őt az inkognító megőrzése miatt Hajninak- azzal a céllal, hogy élvezzük kicsit a hosszú tél után a szikrázó tavaszi napsütést, a zsendülő természet szépségét és a friss levegőt. Földutakon bolyongtunk a csillagrombolómmal, alkalmas helyszínt keresve arra, hogy leteríthessük a plédünket és elfogyaszthassuk a szendóinkat. Egy félreeső apró bekötőútra kanyarodva -nagy örömünkre- a bokrok között egy nagy tisztás szélében rátaláltunk egy fából ácsolt vadászlesre. Csendes hely, távol a város zajától és nyüzsgésétől. Gyönyörűen sütöt a Nap, madárcsicsergéstől “zajos” a táj. Minden idilli volt. Elhatároztuk, hogy felmászunk a lesre. A…