A kisváros szombat estéi általában kiszámíthatók. A bárban a zene sosem túl hangos és a beszélgetések többnyire ugyanazokról az emberekről szólnak, akik nincsenek jelen. Már épp azon gondolkodtam, hogy hazamegyek és beülök egy kád vízbe kedvenc borom társaságában, amikor kinyílt az ajtó. És belépett ő. Nem úgy nézett ki, mint aki ide való. A mozdulatai túl határozottak voltak, a tekintete túl éber. Negyvenes lehetett, széles vállú, erős testalkatú férfi. A szeme… mintha mindig keresne valamit. Vagy valakit. Amikor mellém ült, éreztem, hogy útja nem a véletlen vezette oda. Rendelt egy pohár bort, majd rám nézett, és csak ennyit mondott: Te…
– egy romantikus történet telt lányokról, bátorságról és szerelemről Eszter sosem szerette a tükröket. Nem azért, mert ne tudta volna, ki néz vissza rá – hanem mert túl sokáig hallgatta mások véleményét. Túl telt. Túl puha. Túl sok. A világ mindig tudta, mit kellene másképp csinálnia. Ő viszont csak azt tudta, hogy szeretne végre valakit, aki nem eltűrni, hanem választani akarja. Egy hosszú, fárasztó nap után – amikor a villamoson megint úgy érezte, mintha láthatatlan lenne – leült a kanapéra, és megnyitotta a laptopját. Nem nagy elvárásokkal. Csak egy kis kíváncsisággal. Egy társkeresőt keresett, ahol nem kell magyarázkodni. Ahol nem…