Egy jó pár évvel ezelőtt, amikor mentem volna fel ébreszteni a nővéremet, ahogy be értem a szobájába láttam hogy még alszik és nem is akárhogyan, meztelenül aludt és alszik (később kiderül miért tudom) és pont ki látszott a bal melle, én akkor már jócskán benne voltam abban a korban hogy vertem a farkamat. Ahogy ott néztem ahogy alszik és a mellére koncentráltam feszes és gömbölyded volt, el. Kezdtem fantáziálni, de egyszer csak anyukám fel szólt (mert az emeleten volt a szoba) hogy “na?.” aztán gyorsan le mentem és azt mondtam neki hogy nem tudtam fel kelteni. Mi négyen voltunk testvérek…
– Meg ne lássam még egyszer a konyhában a koszos holmidat! – rontott be a szobámba a nővérem a kifogásolt ruhadarabokat lobogtatva. Az ágyamon feküdtem, és próbáltam volna Ágoston tanaiban elmélyülni, ami a szent férfiúnak is dicsőségére vált volna egy ilyen családban. „Na, jól megszívtam ezt a nyarat” – gondoltam magamban, mikor Anita dühösen becsapta maga után az ajtót. A szüleink itt hagytak bennünket a nyári szünet idejére a nagyapám házában, egy kis Duna-parti faluban. Megértettük őket. Most kaptunk lakást Pesten, és megmagyarázták, hogy csak őszre tudják felújítani, az összeköltözésre. A nővérem még kihúzza a negyedik gimit a nagybátyáméknál, én…