A 21-es busz nagy nehezen felkecmergett velünk végállomására, a Normafához. Mihelyt menetrendjére várva leállította a motorját, végre jó levegőt szívhattunk, és Kedvesem csókja még jóízűbb lett, mint bármikor. Gyönyörű őszi napsütés öntötte el a hegyet, és az Ő szemefénye tükrözte azt. Távolabb látszott a kilátó a János-hegyen, előtte a fák már sárgultak. Elindultunk egy erdei úton. Hétköznap volt, alig voltak kirándulók. Egymást átölelve ballagtunk, kuncogtunk, mert csípőnk néha összeütődött, és így néha megbotlottunk. Mikor a földutak keresztezéséhez értünk, a döntést elodázandó, csókolózni kezdtünk. Cicije mellemhez nyomódott, mancsaim fenekét próbálgatták, úgy kóstolgattuk egymást. Egészen belemelegedve alig hallottuk meg a zörgést, ami…