Egy hűvös ősz végi napon történt meg velünk az eset. A fiút Tominak hívják engem pedig Eszternek. (Bár ez a szerző névből is kiderül ha valaki logikusan gondolkodik.) Mi akkor már nem voltunk együtt, de a közöttünk lévő vonzalom nem nagyon akart elmúlni. Aznap este a baráti társaságunk tagjaival elmentünk a Paradoxon nevű belvárosi pub-ba. Először csak iszogattunk és mi ketten még veszekedtünk is valami szokványos elhanyagolható hülyeségen. A hely olyan volt mint egy borospince, mi a legvégében találtunk asztalt. A többiek akik velünk jöttek oda kimentek táncolni a hely bejáratához, mi pedig hátul maradtunk ahol a szemben lévő asztalnál…