Álmodtam. Azt hiszem olyan álom volt, amelyből az ember zihálva szokott ébredni.Karom teljesen elzsibbadt, mintha ezer izgága hangya szaladgálna benne szüntelenül, miközben idegeimbe csípnek apró kis lábaikkal. Mozdultam, de újabb fájó tűszúrás minden izmomba. Lassan nyitottam ki a szemem, mintha félnék a látványtól, pedig tudtam hol vagyok. A bútorok ismerős körvonalai úgy vettek körül mint megannyi fából ácsolt védelmező testőr árnyéka. Hunyorogtam is azt hiszem, pedig teljes, szinte tapintható sötétség volt a szobába. Ahogy karomban újult erővel kezdett zubogni a vér, óvatosan megemeltem és oldalra nyúltam. Egy mellkasra simult tenyerem, melynek ütemes emelkedéséből következtettem a mellettem békésen pihenő kedvesem az…