Részeges leszbikusok a csapatépítőn

Olyan hajnal 4-5 körül lehetett mikor felébredtem, és hiába tettem meg mindent azért, hogy visszaaludjak, nem jött össze. Mikor feladtam a harcot az elemekkel és a túl puha ággyal, gondoltam, hogy kivánszorgok a konyhába készíteni egy kávét, és majd csendes magányomban megvárom míg felkel a nap a teraszon. Hatan voltunk csapatépítőn a közeli tónál, de nem igazán építettünk mi előző este semmit, csak az önbizalmam rombolták le dartsban. Minden bizonnyal ennek a bor lesz egyébként az oka.
Szóval nyújtózkodtam egyet és ahogy így konstatáltam a történések sorrendjét, kimásztam az ágyból. Ahogy kiléptem a szoba ajtaján, csend volt. A közeli asztalon félig tele levő pohár, talán bor. Vagy már franc se tudja ki mit ivott este. A billiárd asztalon lévő szendvics felettébb indokolatlannak tűnt, de le is maradhattam pár jelenetről. Milyen is lehet mikor a számítógép mögött ülő 6 nő azt mondja, hogy menjünk el egy estére, néhány üveg alkohollal. Szerintem tökéletes ötlet. Ahogy elindultam a nappalin át a konyha irányába, nem láttam beszűrődő fényt az ablakokon, még határozottan estének számított az időpont. Viszont már a szoba ajtajából láttam, hogy valaki égve hagyta az páraelszívó villanyát. Ahogy az agyamig eljutott az iménti gondolat, egy földre leeső fémlemez, majd egy erőszakkal lehalkított káromkodás ütötte meg a fülem. Szedtem a kis lábaim a hang irányába.

– Te mégis mi a francot keresel itt?
Kolleganőm – aki pár hónapja jött hozzánk dolgozni -, ott állt pizsamában a konyha közepén, és az egyik kezében kotyogós alsó részét tartotta, a másikban a felsőt, majd míg hozzá nem szóltam a földön lévő tetőt nézte.
– Ööö… próbáltam kávét csinálni, de úgy látom le van törve a teteje. – és lenézett a földön cintányérozó tetőre
– Ja… – néztem Vele én is – … nagyon úgy tűnik. – mondtam, majd odaléptem és felvettem a tetőt.
– Megpróbálhatom? – nyújtottam a kezem az eszköz felső része felé, majd ő belehelyezte. Ahogy leültem az asztalhoz, pár másodpercig úgy tettem, mint aki tudja, hogy mit csinál, de miután rájöttem, hogy ez a kotyogós meghalt, oszlatni akartam a feszültséget.
– Korán van, nem tudsz aludni? – kérdeztem
– Megpróbáltam, esküszöm, hogy megpróbáltam, de nem jött össze. Olyan baromi puha az a matrac, mintha vízágyon lennék.
– Igen, nálam is ez a helyzet. Ezért gondoltam kávézom egyet kint, hátha kárpótol. Viszont ezzel biztos nem főzünk kávét, mert letörött. Megpróbálhatjuk feltenni így, de szerintem le fogja verni a gőz. Már ha egyáltalán kell rá. Viszont miért ezzel főznél, ott van egy kapszulás gép! – mutattam a pultra, és kolleganő követte az ujjam, a gép irányába.
– Remek megfigyelés Columbo, akkor hozz kocsikulcsot és induljunk, mert kapszula az nincs hozzá. – vágta rá.
– Ó. Így más…
Meglepett a hangszíne. Fura hatással van rám, mikor van egy kis éle a mondatoknak. Nem igazán vagyok hozzászokva, hogy beszóljanak. Nem volt ebben sem semmi rossz indulat, de olyan régóta nem ismerem őt, hogy tudja, hogy ez bele fog férni. Na de a kávé a prioritás:
– Nálam szerintem egyébként van,… Rose. – mondtam sanda mosollyal, és félig felhúztam rá az egyik szemöldököm, hogy érzékelje a visszadobott labdát.
– Meg sem kérdezem, hogy miért hordasz magaddal kapszulát. – ingatta a fejét mosolyogva.
– Jó, akkor el sem mondom, hogy az irodába vettem, de még nem vagyok ott, mert itt vagyok. – válaszoltam, majd folytattam: – Kihozod légyszi? Hozd az egész dobozt, a többieknek is fog kelleni a kávé reggel.

Ő elindult befelé, én pedig megsemmisülve ültem az asztalnál, hogy tegnap este még nem volt ilyen cserfes, most pedig szívja a vérem. Végig gondoltam, hogy mit is tudok Róla, de gyorsan gátakba ütköztem, mivel az első gondolatom az volt, hogy
– ó basszus… mi is a neve?
Mindegy, a nevekkel sosem voltam jóba. Viszont konstatáltam, hogy egész gördülékenyen oldja meg az elé kerülő problémákat, és igazából amit kértem azt eddig mindig megcsinálta hamar, hiba nélkül. A kollégák szeretik, mert mindig kedves velük, beszélgetnek, segít nekik. Ja, és akárhányszor hallom telefonban is mindig kedves hangja volt, eszembe is jutott, hogy mennyire tetszik a hangszíne. Sosem néztem rá többként, mert tiszteletlenség, de így utólag belegondolva mindig tetszett az az aura ami körüllengte. A folyosón, az irodában,… amerre ment, oda vitte magával. Mikor már kezdtem belegondolni, hogy mit is tudok még róla, visszajött a konyhába:
– Te figyelj már, vagy valaki betört hozzád és szétdobálta a cuccaid, vagy nem értem hogyan tudsz ekkora kupiban élni. Nem találom a kapszulát, és nem nyúlnék a cuccaidhoz, jössz?
– Ez rendszer. Különböző mátrixokba állított rendszer. – mondtam, miközben álltam fel.

Ahogy beértünk a szobába az ablak mellett levő utazótáskámhoz mentem, majd felegyenesedtem és elkezdtem gondolkozni.
– Na mi van, elnyelte a mátrix? – kérdezte az ajtónak dőlve nevetve.
– Nem nyelte, csak nem itt van. – mondtam, majd a hátizsákomhoz léptem, és onnan kivettem a dobozt.
A kezébe adtam, nézegette majd elmosolyodott:
– Te ezt a típust nem is szereted.
– Honnan tudod mit szeretek? – kérdeztem meglepődve
– Onnan, hogy figyelek. Ezt az ízt én szeretem.
– Tudom. – mondtam a szemébe nézve, majd mikor megkaptam válaszként, hogy elfordította a fejét, de a szemét nem vette ki az enyémből csupán elmosolyodott, mintha meglepte volna a válaszom, de jól is esett volna neki, akkor folytattam: – … és még gondolom sokan mások. Az irodában is élnek kávéfogyasztók.
– Ezt szeretnéd akkor, vagy van Nálad másik? – kérdezte, majd elment mellettem a hátizsákomhoz, és belenyúlt.
– Igazából megvárhattad volna míg válaszolok, hogy nincs, de persze kutass át! – leültem a fal mellett levő fotelba, mint aki jól végezte dolgát, elnyúltam, és keresztbe tettem a karjaim. Meglepetésemre ahelyett, hogy szimplán csak felhagyott volna a tevékenységgel, leült elém az ágy szélére.
– Te szeretsz beszólogatni. – jegyezte meg fél mosollyal
– Te szeretsz kutatni. – vágtam rá
– Is,… van, amit nem szeretnél, hogy megtaláljak?
Na és itt valami csavart éreztem. Valami már nem volt olyan, mint mikor esetlenül állt a konyhában. Valami volt a tekintetében, valamit várt. Lehet, hogy a kialvatlanság, vagy az előző napi alkoholmennyiségem -ami természetesen nem hatott ki a darts tudásomra- miatt megindult a fejemben egy gondolat, hogy hallott róla pletykát, hogy melyik oldalra játszom, és ezt a kártyát most elővette volna? Ilyenek jártak a fejemben, és másfél másodperc komoly elméleti kutatás után úgy döntöttem, hogy felülök a vonatra:
– Természetesen van olyan. Csak most nincs nálam. – nevettem el magam. Viszont ő nem nevetett, csak egy kis mosolyt láttam a szája szélén, és lehajtotta a fejét, lenézett a kezében lévő dobozra, majd ismét felnézett rám, de a fejét már nem fordította fel, csak a tekintete talált meg.

Ettől a tekintettől kikészül a testem alapvetően is. Azt éreztem, hogy szavak nélkül is provokált, amit nem értettem, hiszen miért tenne ilyet? Miért most? Miért én? Mi történik? Eddig miért nem történt? De mindegy, felszálltam arra a bizonyos a vonatra, úgyhogy úgy döntöttem utazok, és mondtam Neki halkabban:
– Te kérdeztél. Én csak válaszoltam. – a két mondat között hagytam szünetet, és közben előre dőlve a térdeimre könyököltem, az ujjaimat egymásba fűztem, és mosoly nélkül ránéztem. Nem dőlt hátra, csak elmosolyodott:
– Tudom. Így szokás. Ha jön egy kérdés, jön egy válasz, majd fordítva. – mondta
– Fordítva? Akkor ez azt jelenti, hogy most én kérdezek?
– Jelentheti ezt is. Mit szeretnél tudni?
– Még mindig babrálsz a kávé dobozával, már az egész doboz RGB kódjait ismered, a méreteit, formáját. Lenézel, majd fel, erősnek szeretnél tűnni. Zavarban vagy? Miért próbálsz határozottnak tűnni?
– Nem vagyok zavarban.
Viszont a testbeszédén nem ezt láttam, ismét előjött az aranyos kávéfőző-tetőt leejtő énje.
– De zavarban vagy. Miért vagy zavarban? – kérdeztem tőle ismét határozottabban, mosoly nélkül. Ő viszont elmosolyodta magát, majd mikor rám nézett és látta, hogy én nem mosolygok, abbahagyta, és válaszolt:
– Miért lettél most ilyen határozott?
– Én kérdeztem, és van egy válaszod. Csak mondd a választ, ez most az én köröm, Te mondtad.
– Nem vagyok zavarban.
– Utolsó lehetőség, de akkor kérdezem másképp. Mi van most Benned?
– Ez egészen más kérdés, mint az előző. – rám nézett, majd le ismét, és folytatta: – Nem vagyok zavarban, csak épp itt ülök Veled szemben, ahelyett, hogy kávéznék.
– Rendben. Akkor add ide a kávét.
Ő felállt, odajött hozzám pár lépést, és odaadta a dobozt. Ahogy elvettem, mondtam Neki:
– Most már állsz előttem és éppen azt csinálod amit mondok. Még mindig nem vagy zavarban? – és felnéztem rá, ahogy ő lefelé rám.
– Nem, miért lennék?
Felálltam. Közel volt. Nagyon közel. Annyira, hogy engem is meglepett, de nem lépett hátra, vagy el.
– Most sem vagy zavarban?
Belenézett a szemembe, majd le a számra, és ismét a szemembe, de nem szólt egy szót sem. Ekkor biztos voltam benne, hogy ez a vonat jó választás volt.

Elléptem előle, de ő nem mozdult. Láthatóan meglepte, hogy milyen közel voltam, de nem mozdult, talán ledermdt. Gondoltam is magamban, hogy milyen ügyes ez a lány.
A háta mögé léptem, közel hajoltam a füléhez és belesúgtam:
– Ha most sem vagy zavarban, akkor szomorú leszek.
Ahogy elhajoltam a fülétől, hátra léptem egyet. Felém fordult:
– Attól még, hogy mondod, nem változik. Miért gondolod, hogy csak Neked lehet igazad?

Egy gyors lépéssel közvetlenül elé léptem, és belenéztem a szemébe. Csak cikázott ahogy nézett az egyik szemembe, majd a másikba. A tekintetem a szájára terelődött. Elfelejtettem, hogy hol vagyok, kivel vagyok, mit csinálunk, a helyesség megítélése pedig eszembe sem tudott.

Tetszett az egész, a hirtelen helyzet kialakulása, és annak az izgalma, hogy nem tudom hova fog eszkalálódni a helyzet.
– Szerintem most ülj vissza. – mondtam, és mutattam az ágyra.
– Miért?
– Mert nem ismersz.
– Ahogy Te sem engem. – mondta és a szemembe meredt, majd anélkül, hogy elvette volna egy töredék pillanatra is a tekintetét, leült az ágy szélére.
– Annyit észlelek, hogy mintha provokálnál most. Nem kellene ebbe a szituációba jobban belemenni, nem tudod mit csinálsz. – válaszoltam, és visszaültem a fotelbe, ahonnan nem rég felálltam.

Ő elmosolyodott, a combjai mellett támaszkodott a kezeivel, majd szó nélkül felállt, és elindult felém anélkül, hogy a tekintetét elvette volna az enyémből. Nem lehetett több 3-4 lépésnél amit megtett, de nem kapkodta el. Más volt, talán ezt a pár lépést is máshogy tette meg, én másnak láttam. Megállt előttem, majd ahogy nézett le rám, ugyanolyan lassan ahogy sétált, olyan lassan térdelt le elém. Kényelmesen ültem, de erre a viselkedésre nem számítottam, megfeszült a testem ahogy követtem a szememmel. Ahogy előttem letérdelt, hátraült a sarkaira, és felemelte az egyik kezét.
– Ne érj hozzám! – mondtam, és a levegőben megállt a keze egy pillanat alatt. Egy pici mosolyt ejtett el, ami szintén érzékenyen érintett, provokatívnak, kacérnak éreztem. Élvezem mikor egy nő tudja, hogy milyen tettével mit ér el, és tudja a képességeit használni. Ő használta. Pont nem érdekelte, hogy mit mondtam, és a tenyerét a térdemre helyezte.

Kezdett felrobbanni az agyam, annyira hirtelen és váratlanul érintette a bioritmusom az egész történés, hogy az imént a konyhában voltunk, most pedig ebben a helyzetben pont úgy, mintha hónapok óta ezt csinálnánk. Jöttek az érzések, a kíváncsiság, az ismeretlen vonzása, szinte kihordtam lábon egy sztrókot amint hozzám ért.
– Mondtam valamit, vedd el a kezed! – szóltam rá ismét. Nem érdekelte. A tenyerét elindította a combomon felfelé. Sejtettem, hogy ebből baj lesz, nem akartam, hogy jobban belemerüljünk, mivel nem tudtam hogyan reagál arra, hogyha felrobban az agyam. Természetesen továbbra is lassan haladt a tenyere a combomon, és éreztem, hogy nem fogja megtenni. Éreztem, és tartottam tőle, hogy mi fog történni.

Ebben a pillanatban nem látszott más opció teljesíthetőnek, minthogy a feltörekvő jobb kezére ráfogtam a bal kezemmel, a jobb kezem pedig a nyakára fogott rá, és lendületből előre dőltem, kicsit nagyobb erővel, mint gondoltam, így eldőltünk.
Ott feküdt alattam, az egyik kezemben a csuklója a földre szorítva, a másik tenyerem a nyakán, és ahogy a háta a földet érte kiszakadt belőle egy halk hang. Halk volt, de nekem olyan, mintha a dobhártyámat szakította volna be. Amikor észbe kaptam, hogy mi a felállás, a nyakán lévő kezem hüvelykujjával megsimítottam az állát, az állkapcsát. Néztem ahogy siklik az ujjam a bőrén, milyen íve van az állkapcsának. Gyönyörű ajkai voltak. Tényleg, nagyon. Ahogy a hüvelykujjam hozzájuk ért, picit szétnyíltak az ajkai, én pedig rányomtam az ujjam, amire a fél levegővetel amit beszívott, benn akadt. Arra épp elég volt ez a mennyiségű levegő, hogy megemelkedjen a mellkasa, és még inkább nekem nyomja magát.
Valamilyen trigger pontot ért el ezzel. Ráfogtam a nyakára erősebben, és lefelé indultam a kezemmel a mellkasa irányába. Nem mertem hozzáérni, de annyira kívántam, annyira akartam tudni, hogy milyen érzés. A szabad kezével megfogta a hátam alsó részét, és maga felé húzta. Odanyomtam a csípőmet, ekkor felbiccent az álla, és hangosabban hagyta el a száját az imént beragadt levegő. A nyaka elém tárult. Gyönyörű volt.
A csípőm még mindig ott volt erősen a lábai között, és az egész érzés ami ekkor villámcsapásszerűen belémvágott azt mondta, hogy nincs visszaút. Megharaptam a nyaka oldalát, és haladtam a kis harapásokkal az álla felé, miközben a csípőm nagyon lassú, de erőteljes mozgásnak indult, amire az egész teste fel-fel mozdult. Mikor az állához értem, a nyakán levő kezemmel a feje alá fogtam és olyan erővel csókoltam meg, amire gondolni sem mertem. Felvette a ritmust, nem kellett egy pillanatot sem várni. Hallottam ahogy az arcomban veszi a száján, az orrán a levegőt, ahogy felfaltam én, úgy felfalt ő is, és a kezem elindult lefelé.

Rámarkoltam a mellére, az oldalára, a fenekére, és ahogy a combjára nyúltam, felfelé húztam egy kicsit, és egyszerűen az egész lényét egyszerre akartam érezni. Egyszerre akartam csókolni a száját, harapni a nyakát, a kezemet végighúzni a mellén, ráharapni a mellére. Ahogy ezek a gondolatok minden átgondolás nélkül egyszerre megrohamozták a testem, éreztem, hogy ugyanarra az ütemre tolja a csípőjét az enyémhez, ahogy én mozogtam. Az egyik kezem még mindig a csuklóját markolta, és ahogy a fogaim az alsó ajkát harapták a kezem a felsője alá hatolt be. Éreztem a mellét, a bimbója kőkemény volt.

Elengedtem a csuklóját, feltérdeltem és lenéztem rá. A csípőjét még mindig az enyémnek tolta, és nézett rám pihegve. Megfogtam a két kezemmel a két combját, megszorítottam, majd simogattam. Magam sem tudtam, hogy mit kezdjek, mit kezdjek Vele. Azt tudtam csak, hogy akarom.

Letoltam a combjait, felálltam, és lenyújtattom a kezemet, hogy segítsek Neki felállni. Megfogta, felhúztam, és azzal a mozdulattal lelöktem az ágyra. A lábai lelógtak, a háta a fekvőfelületen volt. Ki volt szolgáltatva.
Lehúztam a nadrágját, a bokáján átemeltem és ahogy álltam fel, dobtam el messze. Kúszott felfelé az ágyra. Félelmet láttam a szemében? Vágyat? A következő lépést? Nem tudom, de tetszett.

Ahogy feljebb ment, ráfogtam a jobb kezemmel az ő jobb lábára, és átfordítottam. Hason volt. A meztelen feneke és a combjai egész belátható és érezhető távolságra kerültek.
Megfogtam a bokáit, és ahogy az ágy szélénél álltam, odahúztam magamhoz, hogy a lábai közé kerüljek. Amint lehúztam úgy, hogy az ujjhegye a földet érje, a fenekének toltam a csípőm, és a két tenyeremmel a csípőjére fogtam, és ahogy a cípőmet előre toltam, belenyomtam az ágy felületébe. Meglepte? Nem tudom. Viszont a hangjából ítélve, tetszett Neki, és nekem csak ez a visszacsatolás számított. Se az, hogy hogyan fogok holnap a szemébe nézni, se az, hogy megkérdezzem, hogy mit akar, semmi nem számított. Hogyan volt képes percek alatt egy hétköznapi kollégából az a nő lenni, aki éppen a fenekét a csípőmnek tolja, és jobban hívogat, mint egy pohár hűvös víz a tikkasztó nyári napon?

Ahogy szorította az oldalát a kezem, a látvány gyönyörű volt… hol a két karját maga mellé tette, hol kinyújtotta és a takarót markolta, miközben éreztem, hogy minden egyes lökésre kiszakad belőle egy lágy hang.
Ahogy álltam közvetlenül mögötte, rányúltam az egyik vállára, és magamhoz húztam a felső testét. Át akartam karolni, érezni a melleit, az illatát, a nyakát az ujjaim alatt. Ahogy a nyakára fogtam a fejét hátrabiccentve a vállamra tette, a másik kezemmel a melleit pásztáztam, és rácsíptem a bimbókra, a körmöm mélyesztettem a hasfalába, és indultam meg lefelé úgy, hogy az egyik kezemmel kontroll alatt tartottam a fejét a vállamon.
Lejjebb ment a másik kezem, és ahogy a szeméremdombhoz értem, rányomtam a középső ujjaimat. Amint ez a nyomás a csiklóját érte, a másik kezemmel éreztem, és mivel a fülemnél volt a szája tisztán hallottam azt az elhúzódó nyögés-szerű hangot, amiben benne volt egy beteljesült várakozás, és a vágy. Ráfogtam a csiklójára, és tettem lassan egy kört rajta. Majd még egyet. Közben a kezeivel hátranyúlt és a nadrágomba kapaszkodott. Tettem még egy kört lassan, és lejjebb, beljebb mentem.
Forró volt, szinte égetett. A nedvessége egyértelmű jele volt annak, hogy várta már a kezem. A középső és mutató ujjammal egyből behatoltam, amire kiszakadt egy nagyobb sikoly jellegű hang. Gondolkodás nélkül átfogtam a nyakáról a szájára, hiszen mégsem szeretnénk tanúkat. Ahogy lassan kihúztam és ismét betoltam az ujjaim, éreztem, hogy tolja bele a testét.
Nagyon forró volt, és nagyon nedves. Kizártnak tartottam, hogy ezt csupán csak a kezem érezze. Ráfogtam a hátára és letoltam az ágyra. Ugyanabban a pozícióban voltunk, mint előtte. A feneke a csípőmnek tolva, beleépültünk az ágy felületébe. Ráfogtam a fenekére, és megtoltam egy kicsit felfelé, de csak épphogy szükség volt erre, mert már tudta mi a dolga. Felkúszott és megfordult. Ott ült velem szemben, talán picit megszeppenve, hátul megtámaszkodva, felhúzott, szétnyitott lábakkal. Szugerált. Én pedig őszintén nem tudtam, hogy mi legyen a következő lépés, mert szinte nyitva volt az ajtó, hogy csak előre kellett volna dőlnöm, elé hasalni, és máris megfelelő közelségbe kerültem volna a csiklójával. Nem, ez túl egyszerű, ezt várta, hiszen azért helyezkedett így. Nem akartam ennyire kiszámítható lenni.
Felmentem utána az ágyra, ledőlt hanyatt, fölé helyezkedtem. Nem néztem a szemébe, néztem viszont mindenhova máshova. A szememet követte a kezem. A szája, a nyaka, a vállai, a mellei, mindent akartam érezni. A szám a bimbóját találta meg. Ahogy a nyelvem beterítette, ismét hallottam azt a nyögést, amit pár pillanattal korábban. Ezzel együtt a hajamra fogott és húzta a fejem a melleihez. A kezemmel a másik mellét szorítottam, a bimbójával játszottam, majd a nyelvem azt is megtalálta. Ráharaptam… elég erősen talán, mert most egy elcsuklott apró sikoly jött ki a száján. A kezembe vettem ezt a mellét, és lekönyököltem a másik karommal a válla fölé, a feje mellé. A kezembe vettem a haját a tarkójánál és megszorítottam, ekkor picit hátrabillent a feje. Képtelenség volt ellenállni az ajkainak. Ahogy így féloldalasan feküdtem mellette, félig rajta, felemelte a kezét, hogy ráfogjon a fejemre, de anélkül, hogy a szám elhagyta volna a száját, a mellén lévő kezem szabadult a bimbójától és ráfogtam a kezére, és betettem a feje alá, ahol a hajáról ráfogtam a csuklójára. Most már nem ért el sehogy. Ez volt a helyes helyzet, ez volt a megfelelő pozíció, hogy az immár szabad kezem ismét visszatérjen a melleihez, és végigjárhassa. Elindult hát lefelé, és amint a szeméremdobjához értem, megemelte a csípőjét és tolta volna a kezemhez… ha nem emeltem volna fel a kezem. Így viszont nem kapta meg. A lábammal átkulcsoltam az egyik lábát, szétnyitottam mégjobban. Felemeltem az ajkairól a fejem és végignéztem a testén.

A szabad kezem ismét a szeméremdomb felé közelített, ismét reagált a teste. Viszont nem mentem rá, hanem a körmeimet lefelé tolva, az ágyékán húztam le, míg a combjáig elértem. A hangokból ítélve igazán jó döntés volt ez a mozdulat. Ezzel a kis játékkal saját magam is rossz helyzetbe hoztam, mert nem vágytam Rá kevésbé, mint amennyire azt tapasztaltam, hogy Ő rám.
Fölé helyezkedtem. Elengedtem a satuba fogott csuklóját, elengedtem a lábát.

Megcsókoltam ismét, majd irányt mutatva az állát, és a nyakát. A fogam végighúztam a mellei között, és ahogy a lába közé térdeltem, az ágyékától lefelé az egyik combja belsejéig. A fejemre fogott és belemarkolt a hajamba. A lábai közé helyezkedtem, és a két kezemmel a lábai alatt a derekára fogtam, szorítottam. Éreztem, hogy nyomná magához a szám mégjobban, kétség nem fért hozzá, hogy milyen irányba. A kezét lehámoztam a fejemről, és a dereka helyett ráfogtam a csuklójára, majd a biztonság kedvéért a másik kezével is megcsináltam ugyanezt. A teste mellett volt, de nem ért már hozzám. Tudtam így már arra figyelni, hogy mi tárult elém. Gyönyörű volt az egész nő ebből a szögből is. Láttam, hogy felbiccentette a fejét, kicsit kinyitva a szája, de egy hang sem jött ki rajta. Elmosolyodtam. Konstatáltam, hogy vár. Vár arra, hogy a nyelvem Hozzá érjen.
Adtam néhány lágy puszit a szeméremdombjára, az ajkai köré. A combjaira felváltva, kicsit beléjük harapva. Éreztem, hogy a kezem alatt a lepedőt markolja.

Azzal a pillanattal amikor a nyelvemmel egyből behatoltam, szinte magába húzta a nyelvem. Én pedig éreztem, hogy mennyire nedves, és amit a kezem már tudott, hogy mennyire forró. Leírhatatlan gyönyört okozott számomra, hogy olyan kéjes hang jött ki Belőle ebben a pillanatban, amit soha korábban nem hallottam.
A nyelvem a csiklóját vette célba, érezni akartam, hogy mennyire duzzadt meg, Mennyire vágyik az érintésre, mennyire érződik, hogy az összes vér a csiklójában összpontosul. Nem csalódtam.
Kemény volt, eszméletlen érzés volt az ajkaim közé venni, és satuba fogni a csiklóját. Belenyaltam teljesen, behatoltam, aztán ismét visszatértem a kiindulási pontra. Majd újra. Ismét benne volt a nyelvem, majd visszatért a csiklójához. Nem gondoltam, hogy valaki ennyire eszét vesztheti ettől, de képzelni nem lehet szexibbet annál, minthogy azt érzed valakin, hogy extázisba hozza amit teszel vele. Hogy ennyire nagyon érezni akarja még, hogy ennyire kíván.
Elengedtem a jobb kezemmel lefogott csuklóját, mert muszáj volt éreznem, hogy hogyan reagál. Simogattam a combja belső felületét, miközben ismét satuba fogva szívtam a csiklóját, miközben a nyelvem hegye a számban lévő aprócska részt legyezgette.
A szabad kezem mutató és középső ujját az állam alá helyeztem, de nem hatoltam be. Csak a kapuban, szép lassan írtam le köröket, míg a nyelvem az iménti szituációval volt elfoglalva.

Felnéztem. Láttam, hogy veti a fejét balra, jobbra, és aprócska hangok, nyögések hagyják el a száját. Belenyeltem ismét, meglepte, de ez is volt a cél, hiszen már várta, hogy az ujjaimat érzi, de nem. Belenyaltam, majd felnéztem ismét az arcára, és ahogy elhagyta a szám, az ujjaim vették át a helyét, és amennyire tudtam tövig és gyorsan behatoltam.
A hatás, amit az arcán és a testén tapasztaltam fenomenális volt. Nem fogta vissza, pontosabban úgy éreztem, hogy nem tudja visszafogni azt a hangosabb elcsukló nyögést ami kiszakadt, és ezzel együtt emelkedett el a felső teste a fekvő pozícióból, és zuhant is vissza. A kezem felvett egy kellemes taktust, míg az arcát néztem, és minden apró lökésre felemelkedett a mellkasa. Ennél többet akartam. Mindent akartam ott, akkor, abban a pillanatban, és visszatért a szám a csiklójára. Kihúztam az ujjaim egy pillanatra, belenyaltam, majd határozott erővel folytatta ritmusosan a munkát, míg a nyelvem a csiklóján volt. A tenyeremben lévő keze a lepedőt markolta, a szabadon lévő kezével megtalálta a mellét. Láttam, hogy megszorítja a saját bimbóját, és elpattant ettől a látványtól az agyam.
A szám nem hagyta el a pozícióját, de a Benne lévő kezem megtalálta, és átvette a feladatot. megszorítottam, miközben nyaltam. Belenyaltam, szorítottam a csuklóját, a mellét, és csak néztem, hogy hogyan ring az egész teste. A feje egy másik dimenzióban járt. A csípőjét a számhoz nyomta, és mikor ismét belenyaltam ismét a kezem került a megfelelő pozícióra.

Feltérdeltem. Majd lehasaltam, magam sem találtam a helyemet, egyszerűen csak kényelmesen akartam lenni, hogy ezt addig tudjam csinálni, amíg csak szükséges, mert egy dolog biztos volt. Azt akartam, hogy elmenjen úgy, hogy végignézem. Nem jártam már messze, éreztem. A csípője veszélyes tempót vett fel, a kezét elengedtem, és átfogtam a derekára, hogy rajta tudjak maradni. A kezeit feltette maga fölé, majd le, aztán oldalra. megragadta a takarót, máskor a lepedőt.
Elkezdtem a kezem gyorsítani, de a nyelvem még gyorsabb volt, éreztem, hogy ez lesz a megfelelő intenzitás. Egyik pillanatban a fejemre fogott, tolta a csípőjét fel a nyelvemhez, miközben ringott bele ütemesen az ujjaimba.

Nem változtattam semmin, nem voltam se lassabb, se gyorsabb, ebben az ütemben folytattam, mikor erős lélegzetvételek és félbeszakadt kis hangok mellett, a mozgása abbamaradt, és megfeszítette a testét. Az ujjaim csak folytatták a tempót, a nyelvem sem csinált egyebet, és egy nem is annyira váratlan pillanatban le majd fel járatta a csípőjét nagyobb úton mint korábban, és egy kéjes hosszú levegő elhagyta a száját hangosan. Annyira volt hangos, hogy saját maga csapott a szájára, és tartotta ott a kezét, míg abba nem maradt a hanghatás, és a csípője meg-megremegett.

Nem tudom mennyi ideig pihegett, de én végig bennemaradtam közben. Az ujjaim megfelelő helyet találtak maguknak, miközben a hüvelykujjam a csiklóját cirógatta lágyan, és a szám apró puszikat adott a szeméremdombjára.
Talán hosszú percek is voltak míg így feküdtünk, de én nem bírtam levenni a tekintetem az arcáról. Az álla továbbra is fel volt szegve, majd a kezével megsimította a homlokát, a kósza tincseket elsöpörve az útból. Nagy levegőket vett, és végül kinyitotta a szemét. A plafonra meredt, majd lenézett rám. Nem szólt semmit, az arcát nem tudtam értelmezni. Majd ismét felnézett és pihegett.
Végül kihúztam az ujjam, amire megmerevedett picit a csípője, és az ujjaim a csiklóján megindulva a hasa felé haladt. Letámaszkodtam az egyik kezemmel mellé, míg az ujjaim a bimbóját megismertették a nedvességével. még mindig kemények voltak.

– Nem szeretnél felvilágosítani, hogy hogy lehet az, hogy az egyik percben még a konyhában álltál, és most a számban kötöttél ki? – kérdeztem. Meglepte, hogy megszólaltam, Ő nem volt még felkészülve arra, hogy szavakat kell formálnia.
– Nem szeretnélek. – és elmosolyodta magát, és a szemét a kezével fogta le.
– Jól, van, csak közvéleménykutatás volt, semmi komoly. – próbáltam elviccelni a dolgot, miközben a nedves ujjaim lágyan cirkáltak a testén.

Pár másodperc eltelt így, mikor rám nézett és megszólalt végül:
– Nem gondolom, hogy kávéztunk így valaha. Nem ez a szokványos eljárás.
– Nem fogok bocsánatot kérni.
– Nem is mondtam, hogy szükség lenne rá. – mondta felhúzott szemöldökkel, miközben ingatta a fejét
– De tényleg… most mi volt ez?
Ismét felnézett és mosolyogva mondta:
– Hát nyilván egy orgazmus. – és jóízűt nevetett, amin már felnevettem én is, és legördültem mellé.
Nem szóltunk, csak feküdtünk egymás mellett. Váratlan volt. Bár egyértelműen őt tettem felelőssé, ő volt a katalizátor, hiszen provokált. Provokált ugye? Vagy én akartam, hogy provokáljon?

– Csatlakozhatnál a teraszon kávézós terveimhez. – szólaltam meg, majd elfordította a fejét felém, de a keze még mindig a homlokán volt. Én nem fordultam felé, talán zavarban voltam.
– Szóval… így hívsz meg kávézni? – válaszolta egyértelmű éllel a kérdésben
– Csak ha lenne kedved… – oké, egyértelműen zavarban voltam. Ez van.
– Lenne. – Válaszolta halkan, majd ismét a plafon felé fordította a fejét, és néztük, mintha egy érdekes csillagos ég lenne.