Traviságom sztorija

Korán sötétedő, pocsék január-végi hétfő délután volt, anyukámmal bámultuk a TV-t, mikor rám se nézve, váratlanul megkérdezte:

– Mi akarsz lenni a farsangon?

Egy pillanatra megakadtam, de hirtelen vakmerőséggel kimondtam, amit már egy, meg két évvel ezelőtt is szerettem volna mondani:

– Dizőz!

– De hát a dizőz csak lánynak való! – nézett rám hirtelen anyukám.

– Tudom, de szeretnék dizőz lenni – mondtam most már eltökélten, és nyeltem egy nagyot.

– És miféle dizőz?

– Hát…, olyan énekesnő az 1920-as évekből…

– Az nagyon csajos, mi több, nőies jelmez, hidd el… – vette elő anyukám a rábeszélő modorát.

– Akkor én egy nőies jelmezt szeretnék – vágtam közbe duzzogva. – Mintha lány lennék — magyaráztam. De hát hogyan is mondhattam volna el egy mondatban, hogy én, amióta az eszemet tudom, lány szeretem volna lenni. Kezdődött azzal, hogy az óvodában mindig a lányokkal játszottam, aztán az iskolában is előbb lettek barátnőim, mint barátaim. Mikor könyvet olvastam, filmet néztem, akkor is mindig a női főszereplő akartam lenni, az Egri csillagokban Vicuska, a Harry Potter-ben Hermione, a Star Wars-ban Padmé, a Három testőrben Milady, a Máltai sólyomban Brigid, a Sky kapitányban Polly, és így tovább.

– Na, – enyhült meg anyukám -, menj, borotváld le előbb azokat a pihéket a szád körül, meg mosd meg jól az arcodat, aztán gyere vissza.

Szinte repültem a fürdőszobába, majd amikor frissen borotválkozva visszaérkeztem, anyukám már a sminkasztalánál ült, és válogatta titokzatos dobozkáit, ecseteit, pamacsait.

– Gyere – mondta mosolyogva, majd mikor mellé álltam, először hátrasimította a hajamat, hajráfot tett rá, és kezelésbe vett. Bekenegette az arcomat, kiszedegette kicsit a szemöldököm, aztán elkezdett sminkelni, szemöldökspirállal, ceruzával, ecsetkével, szivacskával, majd kirúzsozott. Levette a hajráfot, előbb össze-vissza fésülgette a hajam, mígnem elégedett nem lett az eredménnyel. Ekkor a tükör felé fordított, és elállt a lélegzetem. Egy teljesen lányszerű lény nézett velem szembe.

– Nem is rossz – mondta. – Végül is eléggé lányos arcod van. A régi charleston-os koktélruhám valahol meg kell, hogy legyen a nagyinál, majd elhozom, talán illeni fog rád.

A mennyekben jártam. Egész este rajtam volt a smink, így is vacsoráztam, és szinte megsirattam, amikor a fürdésnél le kellett mosni magamról.

Másnap reggelre már nagyon megbántam a merészségemet. Elhatároztam, hogy ha szóba kerül megint a farsang, megmondom, hogy nem gondoltam komolyan, inkább indián, vagy valami ilyesmi akarok lenni. De nem került szóba.

Harmadnap anya csak este nyolckor jött haza, én már éppen a fürdőkádban áztattam magam, így csak hangosan kiköszöntem neki.

– Szia – köszönt vissza, – voltam a nagyinál.

– És…? – dobbant meg a szívem.

– Megtaláltam a koktélruhát, amit mondtam.

Repültem ki az előszobába:

– Mutasd!

– Mindjárt, hadd vetkőzzek le – mosolyodott el anyukám.

És mutatta. Halványsárga volt, alul fodros, telis-tele apró zöld virágmintákkal. Inkább csak a szoknyarésze volt charleston-os, felül nem pántos volt, hanem hosszú ujjú, válltól vállig tartó széles nyakkivágással.

– Próbáld fel, csak jól törülközz meg előtte – mondta.

Addigra már szárazra dörzsöltem magam.

– Csak így? – kérdeztem.

– Persze – mondta és a kezembe adta.

Megpróbáltam belelépni, mint egy szoknyába, de anyukám felnevetett:

– Ne így! A fejeden át, mint egy pulcsit.

Belebújtam. Megnéztem magam az előszobatükörben. Tökéletesen illett rám.

– Kicsit rövid az ujja – jegyezte meg anyukám.

– Dehogyis! – vágtam rá rémülten, és az egyik kezemmel gyorsan lejjebb ráncigáltam a megkritizált részeket.

– Azért jó lesz – nyugtatott meg anyukám gyorsan. – Hát igen, kicsit nyurgább vagy, mint én voltam… a szoknyája is lehetne pár centivel hosszabb…

– Így csak dizőzösebb – vágtam rá.

– Az biztos! – nevette el magát anyukám.

Közben pedig, észrevétlenül megtörtént a baj. A koktélruha viselésének érzete tette-e, vagy az, hogy saját magamat nőcinek láttam a tükörben, de felállt a fütykösöm. Mire észrevettem, hogy baj lesz, már keményen állt, és mivel nem volt rajtam alsónadrág, kitolta a ruha szoknyarészét. Anyukám is ugyanabban a pillanatban észrevette, mint én:

– Jó lenne majd egy feszes bugyi – mutatott rá a kidudorodásra, – talán egyenesen valami hasleszorítós – tette hozzá és hirtelen bement a szobába.

Az előbb még annyira boldog voltam, de most dühösen próbáltam a kukimat valamelyik oldalra leszorítani. Annyira belerondított a látványba, hogy könnyek gyűltek a szemembe, miért is nem tudtam én puncival születni!

Anyukám hirtelen visszajött:

–  Itt van néhány magasított derekú franciabugyi, talán ez is jó lesz. Én sose hordtam őket, de próbáld meg valamelyiket – és azzal elém tartotta.

Egy sorozatból származó bugyik voltak, a hasikánál kis masnival, csipkés szegéllyel. Volt rózsaszín, fekete és bordó is, de én csak a fehéret mertem elvenni. Felhúztam a ruha alá.

– Úgy húzd fel, hogy a kukidat a hasadra szorítsa – kotyogott bele anyukám.

– Szerintem jó – mondtam.

– Nem lóg ki belőle felül?

– Nem, letakarja teljesen.

– Akkor is amikor meg van merevedve?

– Igen. Csak kicsit furcsa érzés, így a hasamra szorítva.

– Hordd így, és majd megszokod – legyintett anyukám. – Itt vannak még ezek is! – és azzal felém nyújtotta a többi bugyit is. Elvettem és gyorsan bevittem a szobámba.

Mikor visszajöttem, anyukám már a nagyszobában volt.

– Na, mutasd magad – vizslatott végig. – Innen hiányzik egy kis anyag – tette rá a tenyerét a ruhám mell részére, amely tartás híján bepöttyedt.

– Kicsit így van szabva – védekeztem.

– Persze – hagyta rám, – de akkor meg pótolnunk kell a cicit.

Azzal turkált kicsit a fiókjában, és elővett egy melltartót:

– Tudtam, hogy van egy B-kosaras, ennek nem olyan nagy a kosara – nyújtotta felém. – Vedd fel, de előbb vedd le a ruhát.

Levettem a ruhámat, aztán megfogtam a melltartót, és próbáltam kosarait a nem létező melleimre illeszteni. Anyu elnevette magát:

– Még sose láttad, hogyan veszik fel a nők a melltartót?

– Nem – ingattam a fejem leforrázva.

– Tekerd a derekadra, hogy a hátulja legyen elől, kapcsold össze… elég lesz a legbővebb állásban, amúgy is nyomni fog…, úgy… most fordíts meg, húzd feljebb, és bújj bele a pántokba… várj, kicsit kijjebb állítom.

Persze nem létező melleim így sem töltötték ki a kosarat, ezért anyukám vattacsomókat csinált, és azzal tömte ki, kicsit talán túlságosan is, de láttam rajta, hogy nem nagyon elégedett. Miután felvettem a koktélruhát csak a fejét csóválta:

– Nem jó. Túl mély a dekoltázs, látszik a tömés, ha oldalról benéz az ember, meg a melltartó pántját sem takarja.

– Az baj? – igazgattam meg a pántokat.

– A pánt? Így olyan kurvás…

– Az a jó… – mondtam bátortalanul.

– Jó, hát az még elmenne, de a vattát nagyon látni… Vedd le.

Levetkőztem. Anya adott egy másik melltartót, kosár nélkülit, csak a fele vattamennyiséget tette bele.

– Kicsit jobb – szemlélt meg, miután újra felvettem a koktélruhát. – Nincsenek haj, de nagy dudáid, de nem is kell – tette hozzá.

Aztán kivett egy kis vattát még, majd kiküldött az előszobába, hogy nézzem meg magam az egészalakos tükörben.

– Szerintem egész jó – mondtam, még mindig attól rettegve, ha valami nem sikerül, le lesz lőve az egész projekt.

– Alakul – állt mögém, és szintén a tükrön keresztül nézve engem. – Ha más nem ez így jó lesz, de veszek neked majd egy push-upos melltartót, az vatta nélkül is hozza ezt a szintet.

Csütörtökön Anyukám kicsit később jött a szokottnál, de rögtön láttam, hogy van nála egy bevásárlószatyor.

– Vettem neked egy magassarkút. Szerencsére 42-es cipőt még éppen el lehet csípni nőiben is.

Elkerekedett a szemem. Vett nekem egy igazi női cipőt?

– Mit nézel, csak nem a bakancsodban akarsz dizőzködni?

Azzal kivett a szatyorból egy cipősdobozt, kinyitotta és átnyújtott nekem egy magas sarkú körömcipőt. Egyszerű volt, fekete volt, de az enyém volt. Olyasmi volt, amilyet a lányok az ünneplőhöz szoktak felvenni.

– Remélem, jó – mondta anyukám, – mert ha kicsi, visszaveszik, de nincs nagyobb. Illetve, talán hátulpántosat tudunk még venni, de abban csúszkálni fog a sarkad.

Közben leültem az előszobapadra, levettem a zoknimat, és megpróbáltam felvenni az egyik cipőt, de nehezen akart belemenni a lábam.

– Várj! – szólt anyám. – Így mezítlábra kicsit tapadós. Gyere velem, adok nejlonharisnyát, vedd fel előbb azt!

Bementem anyukám után a nagyszobába, vittem a magas sarkút, ki nem adtam volna a kezemből semmi pénzért. Anyukám kivett a fiókjából egy testszínű harisnyanadrágot, én közben levettem a farmerom. Anyukám megfordult, rámnézett:

– Ebben a bugyiban voltál suliban? – kérdezte.

– Igen – hebegtem, – hogy szokjam.

Anyukám erre felkacagott:

– Hát te komolyan veszed a feladatot! Na, vedd fel ezt.

Elvettem tőle a harisnyát, majd zavaromat leplezendő, leültem az ágyára, és elkezdtem felhúzni. Csak úgy, mint a nadrágot, bele a lábam a szárába. Anyukám elnevette magát:

– Nem úgy kell! – mondta. – Megmutatom!

Hirtelen lendülettel letolta a szoknyáját, majd levette a harisnyáját is, és leült mellém az ágyra.

– Figyelj, és csináld utánam – mondta, és minkét keze ujjainak gyakorlott mozdulataival összeszedte a harisnyájának bal szárát, egészen végig. Lassan utánacsináltam, ő mutatta tovább, én szolgaian utánoztam.

Mikor készen lettünk, leültünk a díványra egymás mellé, és csak ültünk ott, női harisnyában mindketten, mint anya és lánya. Torkomban dobogott a szívem. Lassan összeszedtem a bátorságom a kérdezősködéshez.

– Anya – kérdeztem -, mi lett volna a nevem, ha lánynak születek?

– Hmm – gondolkodott el -, alighanem Edina, úgy emlékszem. Leginkább. Vagy esetleg még Zsuzsanna, mint én.

– Edina? – ízlelgettem. –  Kovács Edina. Akkor a bennem lakozó női én az Edina nevet kapja.

– Na – csapott harisnyás combomra anyukám -, akkor az én Edinám most próbálja fel végre azt a magas sarkút!

Este nem tudtam elaludni. Fáradt voltam az élményektől, a magas sarkúban való gyakorlástól. Anyukám instrukciói csengtek a fülemben, „Hasat be, mellet ki! Kis lépések, egyenesen tedd le a lábad! Kicsit befele lépj, ne tramplizz!” Nem volt egyszerű, de a vége felé már kicsit jobban ment.
Teljesen sötét volt, csend volt, és én éberen feküdtem az ágyban. Elmúlhatott éjfél, anyukám már régen aludt, és én csak a női ruhák viselésén ábrándoztam. Egyre távolabb kerültem az álmosságtól. A koktélruha és a cipő odaát maradt anyukám szobájában, de a bugyi, a nejlonharisnya és a melltartó ott volt ledobva az ágyam mellett.
Nagyon óvatosan, nehogy zajt csapjak, felkeltem, levettem a pizsamámat, és beszűrődő holdfényben csendben visszavettem magamra a melltartót, a bugyit és a harisnyát. Visszafeküdtem az ágyba, hanyatt, combjaimat szétnyitottam, közéjük vettem paplant. Bal kezemmel benyúltam a harisnyanadrágom és a bugyim alá, kézfejemmel elemelve azokat kis barlangot képeztem a kukim felett, hogy a jobb kezemmel odaférhessek. Addig én is úgy maszturbáltam, mint a fiúk általában, húzogatva a fitymát a makkomon, de most úgy akartam csinálni, mint a lányok. Combjaim közé vettem a párnámat és simogatni kezdtem magam. Elképzeltem, hogy a makkom az én csiklóm, és ujjaimmal birizgálni kezdtem azt. Nagyon érzékenynek bizonyult, ezért csak óvatosan körözgettem az ujjaimmal a húgycsőnyílás környékén és a makk peremén. Közben nézegettem magamon a melltartót, amint emelkedik minden lélegzetvételre, s a sötétben sejlő harisnyás térdeimet, amint közreveszik a párnát. Ilyen lehet, amikor a lányok combjai között pasi van… Lassan beszűkült a világ, tudat alatt éreztem, hogy már nem vagyok igazán csendes, nyikorog alattam az ágy, zihálok is talán, de már nem tudtam leállni. Elképzeltem, hogy miről fantáziálhat egy lány masztizás közben. Hát elképzeltem, hogy egy bálban táncolok egy férfival, körülöttünk forgatag, én kapaszkodok a férfi nyakába, ő fogja a derekamat, aztán a fenekemet, és simogatja is talán. Egymáshoz simulunk, érzem az illatát, szól a zene, mámorító. Részeg vagyok. Csókolózunk. Arra vágyom, hogy ágyba vigyen, izmos teste rám feküdjön, a combjaim közé vegyem, és dugjon, dugjon, dugjon… És innen már muszáj volt végigcsinálnom már, a végén már behunyt szemmel, egészen addig, amíg a kifröcsögő sperma a barlangocskát képző bal tenyeremen nem landolt.
Kinyúltam. Kezeimet kihúztam a harisnya alól, tenyeremet a paplanba törültem, és csak feküdtem szótlanul. Nagyon szégyelltem magam.
Hirtelen kiugrottam az ágyból, kapkodva lerángattam magamról a női fehérneműket, csomóba fogtam, kimentem a fürdőszobába, és belevágtam az egészet a szennyestartó mélyére.