Természetben fizetve

Rossz érzésekkel, dühösen és elkeseredetten lépett ki Anita a bank ajtaján. A huszonéves lány óriási adósságot halmozott fel, hogy barátjával közös lakásban élhessen, de ezt már jó ideje nem tudták fizetni. Hiába alkudozott az intézménnyel, nem sikerült megállapodni, sem több haladékot szerezni. A friss diplomás, csinos, visszafogott és konzervatív lány egy irodában dolgozott, barátja azonban munkanélküli lett, az ő keresete pedig többé nem volt elég a részletek törlesztésére. A kilátástalanság egyre közelebb került hozzájuk.

A banki ügyek miatt kicsit késve érkezett a munkahelyére, ahol duzzogva és egykedvűen állt neki a papíroknak, táblázatoknak. Az irodában kevesen dolgoztak, mindenki egy részben elkerített gép mellett ült, így beszélni sem nagyon tudott senkivel. Rossz kedve csak még rosszabbra fordult, amikor a terem másik végében gépe mellől felállt Laci. A Laci! Anita mindennél jobban utálta ezt a nagy darab, jó negyvenes, bunkó, szőrös medvét, aki mindenbe beleszólt, ha csak tehette. És mintha csak gondolatolvasó lenne, a férfi el is indult a lány asztala felé.
– Szervusz Anitácska – mondta azzal az utánozhatatlan gúnnyal a hangjában. Anita ki nem állhatta, amikor így szólították.
– Laci, nem vagyok most beszédes hangulatban. – A lány hárítani próbált, és feltűnően a monitorába mélyedt. A férfi rátámaszkodott az asztalára, hogy az fájdalmasan nyekkent a súlya alatt.
– Tudom, látszik rajtad. Megint a bankban voltál? Nem mondtak semmi jót?
– Nem – hangzott az egykedvű válasz, és a lány kezei tovább dolgoztak a billentyűzeten. Laci szétnézett az irodában, és miután megállapította, hogy a közelükben épp nem ül senki, közelebb hajolt Anitához, és halkabban folytatta.
– Tudod, nem akartam ezt eddig neked mondani, de én meg tudom oldani a problémádat. Van pénzem, tudod hogy nem kevés. Az egész adósságodat rendezni tudnám. – A mondat végén már elégedetten vigyorgott. Anitát elöntötte a düh, és fanyarral a képén felnézett a férfira.
– Laci, nem érdekel, menj innen és hagyj végre dolgozni.
– Pedig szerintem érdekel. Vagy talán nem lenne jó már akár holnap visszafizetni az egészet? – Anita nagy levegőt vett. Dehogynem lett volna jó! Minden adósságtól, minden béklyótól megszabadulni, és végre “szabadon” élni. De nem akart tartozni a férfinak. Bármelyiknek inkább, de nem ennek. Karba tette a kezét, és szúrós pillantással ránézett.
– Mondd, aztán menj innen.
– Na ide figyelj, angyalka – kezdte a férfi lekezelő hangsúllyal. – Tudom hogy te itt valakinek képzeled magad, de nem vagy senki. Ha nem akarsz a barátoddal együtt az utcára kerülni, akkor van egy ajánlatom, de csak egyszer teszem meg. Ha érdekel, akkor vigyázz a szádra. – Anita nagyot nyelt.
– És mi lenne ez az… “ajánlat”? – Laci még egy kicsit közelebb hajolt.
– Szerintem nagyon jól tudod te azt, Anitácska. Majd amikor a csöpp kis szád a faszomat szopja, és szétrakott lábakkal könyörögsz a baszásért, akkor beszélhetünk a pénzemről. – Anitát egyszeriben elöntötte a féktelen, kezelhetetlen harag.
– Takarodj innen, te szemét disznó! – kiabálta. A férfi csak nevetett.
– Hát pedig, nekem úgy tűnik, ennél jobb ajánlatot a bank sem ad!
– Azt mondtam, takarodj! – Anita olyan hangosan üvöltött, hogy az egész iroda odafordult már. Laci gúnyosan röhögött, és távoztában még visszaszólt:
– Azért csak gondold meg, az ajánlatom még áll. És nem csak az!

Anita csak késő este ért haza. Túlórázott, amennyit bírt, hogy többet keressen. Szellemileg kifáradva, lelkileg megalázva érezte magát, amikor belépett a lakásba. A barátja már aludt, nem bírt ennyire sokáig fent maradni, hogy megvárja. És amikor a lány már azt hitte, aznap rosszabb nem lehet, meglátott egy levelet az asztalon. Figyelmeztetés végrehajtásról. Ha egy hónapon belül nem fizetnek, vihetik a lakást. A lány ekkor teljesen összetört, nem hitte el, hogy ez vele történik. Mindent elveszíthet, és az egyetlen ember, aki segíthet neki, az a férfi, akit mindenkinél jobban gyűlöl. Egész éjjel nem aludt. Járt az agya, csak forgolódott az ágyban. Nem volt kiút. Pontosabban volt, de az az út rosszabb, mint amit csak el tudott képzelni. Mit tegyen? Nem volt választása többé.

Másnap a délelőtti órákban Laci az irodai székében terpeszkedett kényelmesen, és ráérősen kattintgatott az egérrel. Anita szótlanul, szinte hang nélkül lépett oda hozzá, és megállt az asztala mellett. A férfi felnézett. Ha pillantással ölni lehetett volna… A lány szemében mérhetetlen undor, megvetés és szégyen keveréke remegett. Laci kérdőn nézett rá.
– Akarsz mondani valamit?
– Tényleg van pénzed? – A férfi felemelte egyik mutatóujját.
– Egy pillanat! – Sietve kattintgatni és gépelni kezdett, majd kis idő múlva a lány felé fordította a monitort. – Beléptem a netbankomba. Tessék, az egyenlegem. – Anita elkerekedett szemmel nézte az összeget, az ő adósságuk többszöröse szerepelt rajta. Remegni kezdett az idegességtől, soha nem érezte ennyire kiszolgáltatottnak magát. Összeszorította a fogait. – Na mi van kisanyám, most akkor kell a segítségem?
– Hányni tudnék tőled… – mondta remegő, elcsukló hangon a lány. Laci csak nevetett megint.
– Nem érdekel, mit tudnál, az érdekel, mire vagy hajlandó. Kell segítség vagy nem?
– Igen, kell.
– Rendben. – A férfi ekkor Anita felé fordult a székével, és a lány szürke szoknyájára mutatott. – Akkor most húzd le a bugyidat, és add ide nekem.
– Mi van? Te megőrültél?
– Vagy ideadod, mielőtt a többiek visszajönnek a cigiszünetről, vagy tárgytalan.
– Ne, várj… Jól van. – Anita kelletlenül feljebb húzta a szoknyáját. Benyúlt alá, és lehúzta a fehér selyemtangát. A férfi vigyorogva nézte, nadrágját majd’ kiszakította a duzzadó farka. A lány vörösre pirult arccal lépett ki a fehéneműből, és az asztalra tette.
– Mutasd a pinádat – parancsolt rá az idős kolléga. Anita szétnézett, nagy levegőt vett, és teljesen felhúzta a szoknyát. – Hmm, jó kis kopasz pina – mosolygott a férfi. – A mai napot így fogod végigdolgozni. Munka után pedig nem hazamész, hanem jössz velem. Ez így érthető? – A lány semmit sem szólt, még mindig a megalázottságtól és az idegességtől remegett az arca. – Érthető!? – emelte fel a hangját a férfi.
– Igen, megértettem.
– Helyes. Akkor negyed ötkor a garázsban a kocsimnál. Most pedig… – Laci arca egyszeriben felderült, és a lehető leggúnyosabban hozzátette: – Takarodj innen! – Anita megsemmisülve ült vissza a helyére.

Aznap már nem is szólt senkihez az irodában. Szorosan összezárt lábakkal ült, mintha bárki is beláthatott volna az elkerített asztala alá. Ebédelni is csak lopva ment ki, kerülte minden ember társaságát, még mások pillantását is. Végül eljött a megbeszélt időpont, ő pedig szótlanul várakozott Laci kocsijánál. Egyikük sem szólt semmit, mikor a férfi megérkezett. Az autó nagy pittyenéssel kinyílt, ő pedig csak intett, mire a lány beszállt. Egész úton egy szó sem hangzott el, Anita kifelé bámult az ablakon, Laci pedig csendben, a győztesek nyugalmával vezetett hazáig.

A kertes ház bejárati ajtaja nagy puffanással csukódott be Anita háta mögött. Összerezzent. Előtte a gyűlölt férfi állt, aki most még nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnt, mint korábban bármikor. Bámulta, szinte vizslatta a lány fiatal, csodálatos arcát. A barna, egyenes haját, az intelligens vonásait, mély barna szemeit, és a kis, formás száját, amin Laci mindig előszeretettel élcelődött. Csöpp kis szájnak nevezte. A farka már a gondolatától is felállt, hogy végre megkapja ezt a munkahelyen okoskodó, fontoskodó kis libát. A győzelem, a dicsőség, a trófea érzése már most izgató volt a számára.

Bementek a szobába.
– Akkor most tisztázzunk valamit, kishölgy – kezdte mondókáját a férfi. – Neked pénz kell, nagyon sok pénz. Neked, meg annak a pöcs barátodnak. Nekem van pénzem, és segítek rajtatok, ha ti ennyire tehetetlenek vagytok. – A lány alig állta a kollégája pillantását, nagyokat nyelt a monológ közben. – De ennek ára van, és te pontosan tudod, hogy mit akarok – folytatta. – Ha nem teszed meg, akkor most kotródj haza, és csinálj amit akarsz. Ha viszont igen, akkor mostantól nincs több ellenkezés, okoskodás, epés megjegyzés, érthető voltam, Anitácska!? – A fiatal lány törpének érezte magát a szavak súlya alatt. Leszegett fejjel, lesütött szemekkel állt kis szürke kosztümjében, szaporán vette a levegőt. Végül belé hasított a gondolat. Annyi év küszködés és pénzügyi nehézség után végre lehet kiút, lehet megoldás. Ha a szabadságért a testét kell adnia, ám legyen. Ólomnak érezte a fejét, ahogy felnézett Lacira.
– Gyűlöllek… – mondta – de rendben van, megteszem amit kérsz. – Laci becsukta a szoba ajtaját, és kulcsra zárta.
– Akkor vetkőzz. Meztelenre. Gyerünk!

Anita kelletlenül, lassan, de minden ruhadarabot levett, és a földre dobta őket. Az oly gyűlölt férfi előtt feltárult egész teste. Laci végigmérte a fiatal formákat, a kecses vállakat, gömbölyödő melleket, vékony derekat, a délelőtt már látott kopasz puncit. A lány továbbra is leszegett fejjel állt, már nem bírt ránézni a férfira. Az megfogta a piciny állát, és felemelte a fejét. A lány szemébe nézett.
– Most pedig letérdelsz, és leszopsz. Csináld! – Anita nem is szólt semmit, de élete legmegalázóbb pillanata volt, ahogy térdre ereszkedett a férfi előtt. A nadrágja már keményen duzzadt. Kis kezeivel odanyúlt, kigombolta, lehúzta a sliccet, majd az egész nadrágot lehúzta a férfiról. A boxeralsóban már kirajzolódott a hatalmas farok. Anita lehúzta azt is, a szeme előtt pedig egyszerre ott meredt egy nem túl hosszú, viszont nagyon vastag, krinolin szerű fallosz. Még nem volt teljesen merev, de már így is nagynak tűnt. A lány habozott. Egy pillanatra még felnézett a férfira, könyörögve, hátha van más lehetőség. De nem volt.
– Mire vársz még? Nyisd ki azt az okos kis szádat, és szopjál.

Vége volt. Anita megfogta, szájához emelte a nehéz hímtagot. Hátrahúzta a fitymát, és azzal a csodálatos, puha szájával rácsúszott a makkra. Ezzel megtette az elképzelhetetlent, és behódolt annak az embernek, akinek utolsóként tette volna meg a világon. Szájában mélyre engedte a farkat, szemében egy könnycsepp formálódott, de az érzelmek nem törtek ki belőle. Nyelvével körbenyalta a vastag vesszőt, majd vissza, nagy cuppanással kivette a szájából.
– Lelkesebben csináld, különben én fogom meg a fejedet, de abban nem lesz köszönet! – Nem volt mit tenni, a lány rákapcsolt. Ütemesen szopni kezdte az egyre keményebb szerszámot. A kőkemény farkat egy kezével már alig érte át. Laci közben levette a pólóját, kilépett a nadrágjából, és immár ő is meztelen volt, szőrös testével állt Anita előtt, és mozgatta a csípőjét előre – hátra.
– Ahh igen, mondtam hogy előbb – utóbb leszopsz, te ribanc – hörögte. Rabszolgája már semmivel nem törődött. Cuppogva – nyögdécselve szopta, nyalta, szívta a vastag faszt, kezével a heréket masszírozta. Többé nem reménykedett semmiben, hacsak abban nem, hogy hamar kegyelmet kap. Laci farka lüktetett, meg – megrándult a szájában, a férfi szuszogva, lihegve élvezkedett a helyzeten.
– Mindjárt a szádba eresztem a gecimet – hangzott a lány számára borzasztó mondat. Laci megmarkolta Anita fejét, és ütemesen mozogni kezdett. – Most megbaszom a szád, te kurva – hörögte. Anita a férfi fenekét markolta, szájában ki – be mozgott a lüktető kéjrúd. Nyelvével próbálta tovább izgatni az egyre hevesebben rángatózó szervet, és lélekben már készült rá, hogy a száját tele fogja tölteni ez a szemétláda. Érezte, ahogy megfeszül a szőrös test, még jobban megduzzad a farok, Laci pedig hangosan nyögött. És akkor megindult. Anita szája egy pillanat alatt tele lett a forró tejjel, ösztönösen próbálta nyelni, mert a férfi szorosan tartotta a fejét. A még mindig előre – hátra mozgó farokból újabb adagok spricceltek. Nem bírt minddel megbirkózni, a felesleg a lány szája szélén folyt le, ajkairól a mellére, aztán végig a testén. Laci egész nap erre a pillanatra izgult, úgyhogy óriási mennyiséget pumpált a tehetetlen lány szájába. Mire végzett és megállt a spermafolyam, nem csak Anita szája, de mellei, hasa, combjai is csillogtak a fehéres anyagtól.
– Oooh, de jól szopsz, te kis szuka – nyögte végül a férfi. Kihúzta a kielégült szerszámot, Anita sírásra görbülő szájából ekkor még egy kis sperma csorgott ki. – Most nézel ki úgy, ahogy megérdemled – jegyezte meg gúnyosan. A lány szólni sem bírt. Néhány törlőkendőt hajított elé a padlóra. – Törölközz meg, még nem végeztünk.

Anita már ki sem borult. Túl volt azon a ponton, hogy lelkizzen, mert úgy érezte, lelke sincs többé. Megsemmisült abban a pillanatban, hogy igent mondott ennek az utálatos, szemét férfinek. Abban a pillanatban, amikor levetkőzött előtte, és abban is, amikor szájába engedte a farkát. Nem volt többé min gondolkodni vagy magyarázni. A lány senkivé lett, de még nem tört meg teljesen.

– Most feküdj oda, az ágyra – mutatta a férfi. A szoba közepén széles franciaágy volt, rácsos háttámlával, vastag, puha matraccal, az egész nagyon antiknak és erős szerkezetnek tűnt. A lány eltökélte, hogy szó nélkül végigszenvedi ezt az estét, azután megpróbál arra gondolni, hogy vége az adósságnak. Ellenvetés nélkül az ágyra mászott, és hanyatt feküdt rajta. Laci az ágy melletti egyik fiókból szíjakat vett elő, ami igazán megrémítette.
– Mit akarsz azokkal? – kérdezte ijedten.
– Odakötözlek, azokhoz a rácsokhoz.
– Ne, kérlek, nem akarom. Nem fogok ellenkezni!
– Abban biztos vagyok – válaszolt nyugodt hangon a férfi. Anita egy pillanatig el akarta kapni a csuklóját, de Laci szúrós pillantására inkább hagyta magát. Rájött, hogy ha ellenkezik, hiába volt minden. A férfi keményen felhúzta a törékeny csuklókat az ágy rácsaihoz, és a két szélén szorosan odaszíjazta őket. Anita remegett a félelemtől.
– Ne féljél már, te hülye kurva, nem verlek meg – vetette oda neki Laci. – Pff, micsoda egy tapasztalatlan picsa vagy te. De most végre abban a helyzetben vagy, amiben mindig is elképzeltelek. – A férfi fel – alá járkált az ágy mellett, miközben magyarázott. – Tudom, hogy hányszor bemószeroltál a főnöknél. Mennyit fúrtál, pletykáltál a hátam mögött. Ha késve jöttem, ha korábban mentem el. Csak te elfelejted, hogy én már akkor jóban voltam a nagyfőnökkel, amikor te még a világon se voltál. És még te intézkedsz az irodában, kis ribanc?
– Sajnálom! – könyörgött Anita. – Nem csinálom többet!
– Az tuti. – Feltérdelt az ágyra, közvetlenül a lány fejéhez. – Most fel fogod szopni a farkamat. Megértetted?
– Igen értem – motyogta a lány, és már minden ellenérzés nélkül nyújtotta a nyelvét.

Laci Anita combját kezdte simogatni, miközben a lány szopta. Lassan terpeszbe kényszerítette a fiatal, selymes combokat, és a kopasz puncit masszírozta. A tehetetlenül fekvő test megrándult a meglepetéstől. Laci vigyorgott, halkan sóhajtozott. A kikötözött lány engedelmesen szopta, nyalta, amíg a szerszáma ismét ágaskodni kezdett.
– Lám lám, csak nem nedves a pinád? Felizgultál?
– Nem… – Anita próbálta tagadni a tagadhatatlant. Nem elég, hogy odaadja magát ennek az embernek, de még fel is izgul hozzá. Minél jobban szégyellte a helyzetet, annál határozottabban érezte a bizsergést a lába között. Érezte, hogy megindulnak a nedvek, és ez csak fokozódott, ahogy a férfi érdes, kövérkés ujjait felnyomta a hüvelyébe.
– Nekem ne hazudj, szuka. Éhes a pinád, mi? A szánalmas kis barátod nem látja el rendesen a bajodat, igaz?
– Kérlek ne csináld ezt velem, könyörgök…
– Kicsi a fasza, mi? Vagy korán elélvez? Beléd szokott élvezni, ribanc?
– Ne csináld, Laci, kérve kérlek, ne… – Anita teste már hullámzott, leszíjazott kezei ökölbe szorultak. Egyre kéjesebb bizsergés tombolt benne. Semmit sem tehetett ellene, hogy a csiklója megduzzadt, és szinte felkínálta magát Laci ujjainak. Nyögdécselt és sóhajtozott. A férfi odahelyezkedett a lábai közé, a bokáit szétfeszítette, farkát közvetlenül a nedves puncihoz helyezte.
– Akarod, hogy végre egy rendes fasz legyen benned, igaz?
– Nem, neeem…
– Na, csak kérned kell, gyerünk, halljam. – Anita remegett, szinte izzadt az izgalom és a szégyen ekkora fokú keverékétől. Izzott a teste, égett a lelke. Laci az egyre keményebb farkát végighúzta a kisajkak között, a csiklón körözött vele. A fiatal lány kéjesen mozgatta a csípőjét, próbált még több ingerhez jutni.
– Istenem… Kérlek, tedd be…
– Nem hallom a szép kerek mondatot! – kiabált a férfi. Anita kezdte elveszteni az eszét, és átvette a helyét a perverz, megalázó kéj.
– Kérlek, Laci, basszál meg!
– Ez az, te kurvaaahh! – A férfi megtámaszkodott a lány vállainál, és a kőkeményre merevedett, vastag, egyenes farkát lassan benyomta a szűk hüvelybe. Anita alfele olyan nedves, forrón ölelő volt, hogy attól majdnem azonnal elélvezett. A lány is megfeszült, lábai az égnek meredtek, mellkasával homorított, ahogy belé hatolt a soha nem érzett méretű vessző. Laci teljesen kitöltötte, soha nem érzett még ilyen izgatást ott belül.
– Ahh istenem, Laci…
– Ízlik a faszom? Mondjad! – És újabb lökést adott a lánynak.
– Ohh, igen…
– Jobb a faszom, mint a barátod pöcse, mi?
– Kérlek… – De a mondatot nem fejezhette be, mert a férfi ismét tövig betolta neki.
– Mondjad!
– Igen… Jobb a faszod, mint a barátomé… istenem… – A lány egyszerre undorodott a helyzettől, attól amiket mondott, és egyszerre járta át soha nem tapasztalt mértékű, hihetetlen, szinte bűnösen perverz izgalom. Laci egész testével ráfeküdt a kikötözött lányra. Nagy, szőrös teste teljesen beborította a vékony lányt, széles feneke ütemesen járt fel – alá, vastag farka majd’ szétfeszítette a fiatal áldozatot.

– Micsoda egy kurva vagy… Nyögjél… – parancsolt rá, de Anita ezt már magától is megtette. Nem számított többé, hogy hol van, mit csinál, kivel csinálja. Nem érdekelte, hogy a barátja otthon várja, és hogy olyan emberrel csalja éppen, akit szívből gyűlöl. Már az adósság sem jutott eszébe. Egyetlen dolog létezett, a vágy, amit a benne dugattyúzó vastag fasz generált. Bokáit széles terpeszben támasztotta az ágyon, hogy minél mélyebben felkínálja magát. Alattuk a matrac és az ágy recsegett, Laci hangosan hörgött, ahogy pumpálta szegény lányt. Utóbbi nyögései lassan apró sikolyokba váltottak át. Hüvelyének izmai ütemesen megrándultak, egész testében szétfutott a mérhetetlen kéj. A teste behódolt az erőszakosan mozgó faroknak, ő maga behódolt a férfinek. Hangos, remegő nyögésekkel szakadt ki belőle az orgazmus. Tehetetlen volt ellene, a kéj nem akart szűnni, mintha egymás után kétszer is elélvezne. A ritmikusan összehúzódó hüvely szorítását Laci sem bírta tovább, és Anita nyakát szívva, szinte állatias lökésekkel pumpálta tele gecivel a frissen betört lány lyukát. Nagy darab teste csak úgy remegett a lányon. Az utolsó cseppig, az utolsó kéjes pillanatig lökte a kiszolgáltatott lányt.

Laci zihálva, lihegve mászott le végül a porig alázott lányról. Anita rá sem nézett, fejét félre fordította, és nem tudta, hogy zokogni szeretne inkább, vagy megköszönni a durva, erőszakos szexet. Érezte, hogy a lába között lassan visszafolyik Laci teje. Visszajöttek a gondolatok: a barátja, az adósság, a munkahely, a megalázottság, a gyűlölet. Visszaforgatni az idő kerekét azonban nem lehetett. Megtört végül, és kihasználva, erőtlenül, kifacsarva feküdt az ágyon még azután is, hogy Laci eloldozta a kezeit.

Mikor elég erőt érzett magában, és felült, Laci az egyik fotelben ült, még mindig meztelenül, és egy italt szürcsölgetett.
– Mesélj, Anitácska, mit érzel? Undort? Megvetést? Hálát? – A lány a fejét csóválta, és lassan a ruhái felé nyúlt.
– Nem tudok mit mondani, Laci. – A férfi kortyolni is alig bírt, annyira vigyorgott.
– Én viszont tudok. Meg van oldva az adósságotok. Az első havi összeget még ma este utalom.
– Hogy érted, hogy az első havit?
– Miért, mit gondoltál, a teljes összeget odaadom egy baszásért? Ne röhögtess! – Anita lába földbe gyökerezett.
– Akkor mit akarsz még?
– Minden ilyen alkalomért kapsz egy havi részletet. Még így is marhajól meg leszel fizetve. Mennyi időre is vettétek fel azokat a milliókat? – A lány alig tudta felfogni ésszel, mekkora számot kell válaszolnia.
– Húsz évre…
– Ohohó, hát akkor hosszú lesz a mi kapcsolatunk, drágám. – Lassú, kimért mozdulattal letette a poharat, és az ernyedt farkára mutatott. – De ha sürgős neked a dolog, a második részletért már el is kezdhetsz dolgozni.

Anita letette a törlőkendőket, letette a ruháit. A fotelben terpeszkedő férfi elé lépett, aki szélesre nyitotta a lábait.
– Gyűlöllek… – mondta halkan. Laci szélesen vigyorgott, miközben a lány lassan térdre ereszkedett előtte.