Valótlan Valóság

Na ezt már tényleg nem kellett volna. Tegnap Edit azt mondta (nem nekem persze), hogy zavarja, amiért én úgy érzem, hogy bunkó velem. És hát lássuk be tényleg zavart. Vele kapcsolatban mindenre százszor olyan érzékeny vagyok, mint másokkal szemben. Ez nem jó, tudom én is. Próbáltam tenni ez ellen, nem venni magamra a faszságait, hiszen tudom, hogy nem gondolja őket komolyan. De mégse megy. Azt hiszem még mindig szeretem, és tudom nem kéne, de ez van, nem tudok tenni ellene. És tegnap megint olyan szépeket mondott, de megint nem tartotta be őket, ahogy máskor se. És nekem megint eldurrant az agyam, megint magamra vettem a hülyeségeit. Felálltam és eljöttem a Milánékkal, ő meg ott maradt enyelegni a Csabikával. Mikor elindultunk a buszhoz még úgy terveztem visszamegyek tesómékhoz OW-be, de aztán a buszon meggondoltam magam.

Hazajöttem és az önsajnálat legalsó bugyraiba szálltam alá. Átrágtam magam megint az egész szitun, mérlegeltem és rájöttem megint arra amire már oly sokszor: nem tudom mit akarok. Nem tudom mi lenne nekem a jó, csak azt érzem, hogy ez ami most van, nem jó. Aztán magam se tudom miért, de úgy döntöttem felhívom az Editet, hogy találkozzunk valahol még ma. Ez meglepő, nem szoktam ilyen “elszánt lenni”. Magam se tudtam mit akarok, mit fogok mondani neki, mi lesz. De mégis felhívtam. Megbeszéltük, hogy uccsó busszal bemegyek városba és a házuk előtti óvodánál találkozunk. Már a buszon majd kiugrott a szívem olyan izgatott voltam. Természetesen mikor oda értem ő nem volt sehol, úgyhogy megcsörgettem és kb. 2 perc múlva lejött. Nem szóltunk egy szót se, csak elindultunk az ovi kerítése mellet be a sötétbe.

Egyszer csak megállt, szembefordult velem és mélyen a szemembe nézett. Nem tudom mennyi ideig állhattunk így egymást nézve. Csak arra emlékszem, hogy minden bátorságomat összeszedve megcsókoltam. De ő persze nem viszonozta, hanem kicsit ellökött magától. Valamit mondani akart (gondolom, hogy ezt nem csinálhatja meg a Csabával..), de hirtelen megragadtam a két karját, magamhoz húztam és vadul ismét megcsókoltam, így nem tudott mondani semmit. Kicsit meglepődött, de már nem ellenkezett. Legalábbis nem lökköt el magától megint. Mikor a szánk szét vált ismét egymás szemébe néztünk. Már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de én betapasztottam a kezemmel és elkezdtem a nyakát csókolgatni. Éreztem, ahogy kezdi a vér elönteni az agyamat és már nem tudom mit csinálok. De akkor nem érdekelt semmi. Elkezdtem harapdálni a nyakát, mint osztálykiránduláson.

Először csak finoman, majd egyre vadabbul. Néha halkan felsikongatott, de tudtam nem azért mert fáj neki. Egyre lejjebb tértem a nyakáról. Felhúztam a felsőjét és a melltartón keresztül csókolgattam, nyalogattam kicsiny ám annál formásabb melleit. A kezemmel még mindig befogtam a száját, így csak artikulálatlanul tudott mondani valamit (gondolom azt hogy: elég…) Éreztem, nem akarja folytatni. Én azonban akartam. Nem volt megállás. Innentől teljesen elvesztettem az irányítást, felszínre törtek elfojtott vágyaim és az agyam többé nem tudott uralkodni a testem fölött. Lelöktem a fűbe és mielőtt kiáltani vagy bármi mást tenni tudott volna ismét befogtam a száját. Egész testemmel ránehezedtem, mozdulni se tudott. Ekkor vettem észre, hogy legördül az első könnycsepp az arcán és egész testében reszket. Én azonban továbbra se álltam le. Szabályosan letéptem róla a felsőt és a melltartót, és elkezdtem a melleivel játszani.

Nyalogattam, csókolgattam őket, szabad kezemmel a mellbimbóját csavargattam. Majd nyelvemmel elindultam lefelé. Oldalt a hasát finoman puszilgattam, mert tudtam, hogy azt szereti. Majd egyik kezemmel – abbahagyva mellei masszírozását – kigomboltam a nadrágját és ügyetlenül el kezdtem leráncigálni róla. Nyuszis tanga volt rajta. Orromat mélyen belenyomtam a lába közé, és a tangán keresztül szívtam be puncija édes illatát. Úgy tűnt már abszolút nem próbál ellenkezni. Tudtam, hogy rettenetesen fél, de testileg valahol élvezte ezt az egészet, még ha lelkileg nem is. Óvatosan elhúztam a kezem a szájáról, vártam mi történik. Nem történt semmi. Nem sikított, nem kezdett el segítségért kiabálni, nem próbált meg elfutni. Csak nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel és egy szót se szólt. Egy percre rádöbbentem mit is csinálok, de aztán ránéztem gyönyörű testére és megint elvesztettem a fejem. Letéptem róla a tangát és kigomboltam a nadrágom. Szerszámom ekkor már igencsak ágaskodott és már pusztán az roppant kellemes érzés volt, hogy kiszabadult a szorító nyomásból.

Hirtelen átfutott az agyamon, hogy nincs nálam óvszer és nem tudom Edit szed-e fogamzásgátlót. De nem érdekelt. Odahelyeztem a farkamat a puncijához és egy hirtelen lökéssel teljesen beléhatoltam. Fantasztikus érzés volt behatolni a szűk kis lyukába. Ő nagyon halkan felnyögött, de az arca olyan volt, mint egy halotté. Nem így akartam ezt az egészet. Nőt még soha nem szerettem ennyire és azt akartam, ő is élvezze, ez azonban olyan volt mintha egy élettelen tárggyal szeretkeztem volna. Nem is szeretkezés volt, inkább közösülés. Szeretkezésnél érzelmek is vannak, itt azonban nem voltak. Fogalmam sincs mennyi ideig tartott az egész. Mint egy gép én is csak ösztönösen mozogtam rajta le-föl. Mikor beleélveztem, elsírta magát. Hangtalanul, az arca se árult el semmilyen érzelmet. Csak csorogtak le a könnyek az arcán. Egy darabig csak feküdtem rajta, figyeltem a lélegzetét. Majd dülöngélve felálltam, felhúztam a sliccem. Ránéztem. Ott feküdt anyaszült meztelenül és nézett rám a hatalmas szemeivel.

Ekkor kitisztult a fejem, rájöttem mit is tettem… Egészen hazáig rohantam. Most itt ülök a gép előtt, leírom mi is történt, de nem akarom elhinni.

Elmúltál már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtteknek szóló tartalom található. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt.