Színtiszta Erotika 2.

A bokáján köröztem a hüvelykujjammal. A testét néztem, a gyönyörűt. Mind az összes dombokat, hajlatokat, völgyeket. Sóvárogtam rá, persze, hogy bejárjam őket, de tudtam, hogy nincs még itt az ideje. Soha nem okozott gondot az önmegtartóztatás. Szükséges is volt, hogy semmiképpen se az – amúgy bennem élő – vadállatot lássák, ha rám pillantanak. A kialakult taktika szerint mindig megvártam a fölkínálkozást. Hogy aztán ez nyílt-e és szégyentelen, vagy szemérmes, ráutaló – az engem már nem érdekelt. Legjobban a kettő sajátos keveréke tudta fölkorbácsolni a vágyaimat. A hüvelykujjammal hosszan köröztem a bokáján, vártam, hogy magához térjen. Hogy valami módon fölvegye velem a kapcsolatot. Végül rám nézett. Haja csapzottan a szemébe hullott, nem láttam a tekintetét, de a fejét fölemelte egy pillanatra. Aztán visszahanyatlott a párnára és magzati pózba gömbölyödött.

– Jó – mondtam – ezt vedd föl, nehogy megfázz.

Hálóköntöst terítettem rá, és kimentem a fürdőszobába. Bedugaszoltam a kádat és megeresztettem a vizet, én pedig beálltam a tus alá. Gyorsan lecsutakoltam magam, könyökömmel ellenőriztem a leeresztett vizet. Illatos fürdősókat hintettem bele, fürdőhabot csorgattam, rózsaszirmot négy marokkal szórtam, aztán fölöltöztem. A zakót hagytam a kád melletti széken – hadd szokja, hogy férfi van a háznál. Amikor visszatértem a hálóba, ugyanabban a pózban feküdt, ahogy otthagytam. A köpenyt időközben fölvette, szemét a semmibe fúrta. Kezemet nyújtottam – nem reagált. Pillanatig vártam, aztán fölnyaláboltam és kivittem a fürdőbe. Óvatosan tettem le.

– Fürödj meg! – mondtam. Gyorsan javítottam: – Megfürödhetsz…Ha akarsz – tettem hozzá bátortalanul.

Megzavart a szótlansága, a közönye.

– Én máshol leszek.

Először szólalt meg:

– És aztán?

– Aztán? A szekrényben találsz ruhát. Nem a legújabb divat, de szabályszerűen takar. Van ott némi pénz is, taxira. Ha akarsz, elmész. Ha akarsz, maradsz.

Kissé zavartan nézett rám. Valahová a szemem mellé.

– És mi van, ha elmegyek? – kérdezte.

Nem lepett meg, hogy erre kíváncsi. Mindig ez történik. Nyilván attól fél, hogy ki akarom belőle kényszeríteni a szándékait, és amennyiben azok számomra kedvezőtlenek, borzasztó büntetést von magára. Neki, az elődeinek sem volt fogalma, mit jelentenek számomra a nők. De persze nem hibáztattam őket.

– Mi van, ha elmész? Nem leszel itt – mondtam flegmán.

– És ha maradok? – próbálta leplezni a szándékát.

– Majd meglátod. De nem fog fájni, ígérem. Most fürödj meg. Ha akarsz – behúztam magam után az ajtót, és a szomszédos mellékhelyiségbe mentem.

Azt tudni kell, hogy a tükör mellett titkos kémlelőnyílás van, ami a WC-ből nyílik. Most is, mint rendesen, szememet a résre tapasztva lehúztam nadrágom cipzárját és megfigyelőállásba helyezkedtem. Hiába, ez engem boldoggá tesz.

A bejáratott forgatókönyv szerint szükséges volt az előzetes megkönnyebbülés, hogy kellő ideig és intenzitással tudjak teljesíteni. Egyelőre nem sok örömem volt a látványban. Sokáig csak állt ott, kezét összekulcsolva ágyéka előtt. Mintha védte volna magát. Vagy talán szégyellte az átélt gyönyöröket. A gesztus jelentésén morfondíroztam, amikor hirtelen leült a kád szélére. De rögtön megint fölállt. Karját összefonta maga előtt, arcát egyik tenyerén megtámasztotta. Lassan körbenézett. Az ajtóhoz ment, óvatosan kinyitotta. Látván, hogy nem vagyok ott, megnyugodhatott, mert visszatérvén a kádhoz, egészen természetes mozdulattal engedte le magáról a köpenyt. A fények és az árnyékok tökéletes testet gyúrtak egybe. A rákent anyag pajkos farsangi csillogással vonta be alabástrom bőrét. Kezdődik, gondoltam izgatottan, s hasonlóan természetes mozdulattal vettem elő nadrágomból félkemény vesszőmet. A kád peremére ült. A póz akár egy hiperszupermodellé. Lábait átvetette egymáson. Az alsót a padlóra tette, a felsőn a gyönyörű lábfejét feszítette majdnem olyan egyenesre, amilyen egyenesen a férfiasságom szökkent szárba sima meztelensége láttán. Egyik kezével a kád kávájába kapaszkodott, másikkal oda-vissza kavarva a vizet, ellenőrizte a hőmérsékletet. Aztán a csobbanás és azonmód átváltozott sellővé. Háttal helyezkedett el a forró vízben. A gőz misztikus ködbe burkolta remekművű testét. Elgyöngített a látvány, ahogy eddig copfba kötött haját kontyba tornyozta föl. Mintha csak az idegeimet kötötte volna takaros csokrétába. Vágytam rá, hogy megtegye, de jelenleg még elég ziláltak voltak, s a golyócskáim csiklandozása vacak megnyugvást ígért csupán. Egyelőre türelmesnek kellett lennem. És beérnem azzal, hogy a szemem lakik jól. Keveset láttam, de azt annál hálásabban habzsoltam. Az arcát fröcskölte vízzel, a fülét mosta, a nyakát dörzsölte. A karjait s

zappanozta alaposan – oda már kentem a cuccból alig egy órácskával korábban. Távoli volt az élmény. -Mintha csak két hete történt volna – sóhajtottam föl.

Karját magasra emelve a hónalját csutakolta, egyiket a másik után, aztán a melleit. Sajnos “csak” a hófehér hátát láttam, itt-ott anyajegyek tarkították. Lapockái emelkedése-süllyedése a gleccserek méltóságteljes mozgását idézte. Hogy fent végzett, lassan lejjebb vándorolt a tenyere. Átgázolt a legbenső szentélye fölötti sekély vizen, végigcirógatta a combjait. Aztán lassan előrenyújtva, kiemelte a vízből kecses lábát. Szemkápráztató volt, ahogy a lassan csordogáló vízcsöppek meg-megcsillantak bársonyos bőrén. Mondom, káprázott a szemem belé, és diktátorként pöffeszkedett a többi érzékszervem fölött, elfoglalva agyam majdnem teljes kapacitását. De a kevéske maradékkal halványan gyanakodni kezdtem. Ez már nem fürdés volt. Mintha csak műsort adott volna. Nekem? Vagy egyszerűen csak kötélből vannak az idegei? Nem tudtam mire vélni, de hamar visszazökkentem a farkamat gyúró kezem bódító ritmusába. Tenyerével végigsimította lábszárát, majd hátul a vádlit. Úgy spiccelt, akár egy táncos. Marokra fogva masszírozta a csodaszépen gömbölyödő sarkát. A talpát dörzsölte ujjbeggyel. Besurrant hátrafeszített ujjacskái közé is. Kecsesen helyezte vissza lábát a vízbe, majd megismételte a műveletet a másikon is. Az ismétlés semmivel sem volt unalmasabb – akármeddig el tudtam volna nézni. Végezvén, a kád peremére hajtotta a fejét, karját a levegőbe nyújtotta. Darabig nézegette az ujjait, majd hátrahajlítva kilógatta a kádból. Pihenni látszott. Vagy gondolkozott? Pár percig csak a vízcsap csöpögése hallatszott, meg a szerszámom csattogása. Aztán hirtelen fölállt, és ott állt előttem Vénusz – háttal. Elteltem a látvánnyal. Vállamat a falnak vetve szememet olyan szorosan tapasztottam a kémlelőnyílásra, amennyire csak tudtam. Testén itt-ott fehér habpamacsok kapaszkodtak hiába, lassan csúszva lefelé, mintha csak felhőkbe burkolózott volna. Szép, metaforikus bizonysága vol

t ez annak, hogy szépsége valóban az égig ért. És egyre csak nőtt. Gömbölyű vállak omlottak alá a nyakából. Bordái kosara befelé rajzolt nádszálderekat, hogy aztán gyors váltással kifelé húzza tovább az ívet, nem feledve, hogy a popsi húsa hátul labdaszerűen terjeszkedik.

– Istenem – sóhajtottam – Atlasz bizonyosan nő, és a seggén tartja a glóbuszt. Mi más lenne képes megtartani a tenger szenvedést és a gyönyör óráit? Igen, ez az a fix pont, amit Arkhimédész kért, hogy kiforgassa sarkaiból a világot.

Most a combjait kezdte szappanozni elől, aztán lassan hátracsúsztatta a kezét. A feneke meg-megremegett, ahogy erőteljes mozdulatokkal dörzsölte a combját. Tenyere egyre sűrűbben kalandozott el a popsijára. Először csak az alsó részére, aztán már teli tenyérrel szappanozta a két egymásnak feszülő félgömböt. Két ellentétes irányba körözött a két kezével, és ha rajzfilmfigura lennék, a szemem is hasonlóan járt volna körbe-körbe a részegségtől. És még messze volt a vége. Egyre kevésbé tűnt úgy, hogy tisztálkodik. Percekig jártatta a kezét a finom bőrön, ráadásul lassú, szitáló mozdulatokkal riszálni kezdte a csípőjét. Tenyéréllel a meredek szakadékban összefutó labdacsok közé is befurakodott. A mozgás ott föl-le irányt vett. A gödröcskéjét is alaposan megtisztogatta. Aztán mindkét tenyérrel visszatért a farra néhány perc erejéig. Végül ennek a csodának is vége lett. Le-lehajolva vízbe mártotta a kád peremén heverő szivacsot, s a kifacsart nedvességgel távolította el a szappant combjairól, fenekéről. Ahogy lehajolt, minden egyes alkalommal föltárult puncija két édes gerezdje. Az egész határozottan megtervezett koreográfia benyomását keltette, de én ezzel már kicsit sem törődtem. Csak arra koncentráltam, hogy minél kevesebbet és rövidebben pislogjak, és hogy nehogy lekéssek a megfelelő pillanatról az élvezéssel. Ez azért okozott nehézséget, mert nem tudhattam, hogy mikor kezdi meg az ereszkedést a csúcsról, és hogy egyáltalán, hol van a csúcs?

A mellét még nagyon szerettem volna látni, de tudtam jól, hogy racionális ok és valóságos remény nincs arra, hogy megforduljon. Mindez ösztönösen, rutinból cikázott át rajtam. Kell a mell, gondoltam, de ez a popsi – pláne a puncival párosítva – mindenképpen veri. Mint a kezem a farkam, és akkor vigyem végig most, ne kockáztassak, tűnődtem. Közel voltam a kielégüléshez, már fátyolosan láttam az eseményeket, amikor kénytelen voltam lelassítani, és amennyire csak tudtam, ráfeszíteni, nehogy elmenjek, mert láttam, hogy még magasabbra hág ez a minden bájjal megkent boszorkány. Olyasmit tett, amire egyáltalán nem voltam fölkészülve. Magát simogatva lassan előrecsúsztatta kezét. Teljesen előre. Onnan, ahol álltam, nem láthattam, de ütemesen mozgó felkarja, aztán a lassan megérkező apró sóhajok egyértelművé tették, hogy önmagát kényezteti. Térdét behajlította, csípőjét előretolta, fejét hátravetette. Ez a csúcs, gondoltam, innen már nem vezethet út fölfelé. Magasabb fokozatra kapcsoltam. Marokra fogva vertem a farkam és simogattam a golyóimat. Egyre mélyebben vettem a levegőt, a szemem, a szám kiszáradt. Dagadtak az erek a nyakamon és a férfiasságomon. A szanaszét kent előnedvek csillogással vonták be szerszámom. Ő közben a felém eső kezét tenyérrel a popsijára helyezte, és elkezdett körözni megint. De nem sokáig. Kisvártatva még hátrább csúsztatta és föltárta a félgömbök között feszülő hasadékot. Mutató- és gyűrűsujjával a gödröcskéjét masszírozta kéjesen. Vesszőmön a bőr egyre hangosabban csattogott. Erősödő sóhajai, a sűrűsödő sikolyocskák elnyomták a zajt. Közeledett a gyönyör, és már csak azért imádkoztam, nehogy abbahagyja mielőtt elélvezek. Ehelyett – mintha csak tudta volna – , az eddig a popsiját csiklandozó kezét súlyos mellére vonta, és a bimbó körül írt le gyönyörteli köröket. Istenem, csak ezt le ne késsem, gondoltam, és maximális fokoza

tba kapcsoltam. És megint vissza kellett fognom magam, mert tudta fokozni a látványt. Már a bimbójával játszadozott. Csűrte-csavarta, simogatta. És ha ez nem lett volna elég – bőven az volt -, távolabbi lábát a kád szélére helyezve félprofilba fordult. Most szó szerint kielégítően láttam, ahogy foglyulejtett ujjai ügyködnek dúshúsú combjai között.

Láttam, ahogy hol bevezeti a puncijába, hol pedig a csiklóján rezegteti. Apró, visszafogott sikolyok szakadtak föl torkából. Tudtam, hogy nincs sok neki hátra, belevágtam hát én is utoljára. Gyúrtam a farkam és durván cibáltam a szőrt a mostanra már csontkeményre kényeztetett zsákocskámon. Szemem kigúvadt, combomon verítékcsíkok csordogáltak. Még néhány húzás és…és akkor mellét megemelve szájához emelte a bimbót. Rózsaszín nyelvecskéjével nyalogatta, majd bekapva vadul marcangolni kezdte. Szája sarkán nyál szivárgott. El voltam telve a látvánnyal már vagy negyedórája, és abban a pillanatban túlcsordultam. Egyenesen bele a vécébe. Kilencszer.

Párás tekintetem közben egy pillanatra sem vettem le orgiasztikusan vonagló, gyönyörtől fénylő testéről. Magom távoztával lihegve görnyedtem a csésze fölé. Soha ekkorát még nem élveztem a saját kezemtől. Ő még mindig simogatta magát és egyre átszellemültebben gyúrta a mellét. Teste rázkódott, alig tudta már tartani magát. Kezét egy pillanatra sem elmozdítva nyíló virágjáról, ügyetlenül visszafeküdt a kádba, hogy kényelmesebb pózban terítse le a gyönyör. Teste fölött összezárt a habszőnyeg. Akkor már nem tudtam tisztán gondolkodni. Teljesen megbabonázott ez a nő, és amit művelt. Csobbanni akartam és összeolvadni vele. A bejáratott taktikát félretéve, ígéretemet feledve kibotorkáltam a helyiségből és rányitottam az ajtót.

Elmúltál már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtteknek szóló tartalom található. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt.