Szilánkok egy nő életéből 2.

Nyílt megcsalás. Mert így volt.

– Ez az ember imád engem. – mondtam magamban. Hányszor képzeltem már ezt. Ha tudná. Erre ő ajánlja fel, és nekem, nem magának. Várhat egy nő ennél nagyobb elismerést a szeretetre?

Munka, munka, munka. Megfelelés, beszámoló, visszajelzés nélkül, kötelesség tudóan, mégis határozottan. Mert nehogy már a “nyúl vigye a puskát”. Szembenézés azzal a tudattal, hogy hiába “megmondó” a szerepem, mindig valaki ajtót mutat, és nem udvariasságból, bár kedvesen.

Nem is megyek bele, mert ha ilyenekről beszélek, hajlamos vagyok letargiába esni. Mármint nem azért, mert sikertelen vagyok, hanem azért, mert a világ még nem érett meg arra, hogy befogadja azokat a dolgokat, amiket alátámasztva feltárok, és amely dolgok, talán hosszú távon majd előre vihetnek.

Legjobb, egy elismerés mentes délután után, a szex. Ennek érdekében pedig a következő lépés: “felhívás, meghívás…” keringőre…. És egy példa, a saját életemből, mert nem alaptalanul beszélek, és jelentek ki ilyeneket.

– Szia Juan. Szörnyű napom volt. Úgy hiányzol, mikor jössz haza? – figyelve a hanglejtésre, nem szomorúan, inkább vágyat jelezve hívtam fel őt.

Persze nem mindig van az úgy, hogy azonnal itt teremhet szerelmes vágyam nálam, de hála ég, ez most az az eset volt, hogy eséllyel feltételezhettem, hogy így lehet, ha kérem.

– Szia Kicsikém. Jaj, de kis szomorú a hangod. Hazamenjek? Lesz két szabad órám.

– Jaj, nem akarlak hazahívogatni, ha vissza kell menned… – kérettem magam.

– Pszt! Ülök is kocsiba, és szokás szerint érkezem.

– Jaj, te kis életmentő. Biztos, hogy nem baj? – kérdeztem, érezve, hogy nem.

– Dehogy is! Sietek. Csók. Mindenhova.

Na itt volt az a pont, hogy “ahhh, mindjárt itthon van! Végre.” És mivel a nap, már délutáni műszakba lépett, nekem pedig sehova sem kellett már mennem, nyugodtan ruha nélkül lehettem. De csak addig, hogy legyen egy kis selyem, ami gátolja érkező betolakodóm, prédám azonnali felfalásában.

– Ah, királyom, császárom, szexistenem mindjárt itthon vagy. – sóhajtottam szomjasan.

Beleborzongott ebbe a tudatba a testem is, és lábam közé kellett nyúlnom, hogy megsimogassam punikámat, hiszen a munka miatt kedvetlen lelkem, őt is szomorúvá tette.

Amint magamhoz értem, beugrott a tegnap este.

.

.

.

Szabadnaposak voltunk, így délelőtt vásároltunk, aztán elmentünk ebédelni, délután pedig moziba. Fáradtan, de korán értünk haza. Aztán a szokásos esti dolgok kezdődtek: zuhany, vacsi, de csak szerényen, és beszélgetés.

Közhelyes dolgokat tárgyaltunk, aztán teljesen meglepő fordulat történt.

– Édesem, mivel látom, hogy eléggé szabados vagy, kérdezhetek valamit? – szólt hozzám komolyan drágám.

– Persze, jaj, de kis szerény vagy! Kérdezz. Mi a baj? – néztem rá meglepetten, de huncutul.

Tapasztalatom szerint, ha valamit így vezet fel, az vagy intim téma, bár a szexben nyíltak vagyunk mindketten, vagy kapcsolati, vagy valami komoly “élet” filozófia, terv, amiben a véleményemre szorul.

Kicsit megköszörülte a torkát – amit én hogy imádok. Hmmm!!!!! -, és elkezdte.

– Kicsim, már annyiszor céloztam rá, de nem bírtam szemedbe mondani…valamit. Ma Márkkal az análról beszélgettünk reggeli közben, mert tegnap Andival kipróbálták, és bár nem úgy ment az elején, ahogy tervezték, a végére mégis kellemes élményekkel gazdagodtak. Képzeld, olyan izgatott volt, mikor reggel kezet fogtunk, hogy azonnal tudtam, valami nagyon jó dolog történhetett vele, s bár nem tudtam hova tenni ezt a dolgot, nem aggódtam, mert a szituáció nyugtató volt, sőt, túl nyugodt. Gondoltam majd mesél, ha akar, nem erőltetem. És így is lett. Ismered te is. Tudod milyen morcos mindig. Képzeld, mindenkivel empatikus volt, azokkal is, akiket tapasztalatom szerint, nem igazán kedvel.

Elpirultam, és megkeményedett a mellbimbóm. Ha a szexről kezdünk beszélgetni, mindig elkap az izgalom, hiszen imádom, kívánom, bármikor, amikor csak lehetőségünk van, és ha nagyon őszinte akarok lenni, bárhol is, mert mi aztán hagytunk már nyomokat moziban, buszon, áruház öltözőjében, erdőben, parkban…stb. Úgy éreztem, ennek a történetnek még sincs vége, ezért biztatni kezdtem:

– Mit szeretnél? Mesélj! Márkéknak jó volt, és megkívántad Te is? Vagy más jutott eszedbe? Jól gondolom? – kérdeztem vissza, mosolyogva.

– Igen, de most nem úgy, mint “mi szoktuk”.

Még mindig nem értettem, mire céloz, de folytatta:

– Mindketten imádjuk a hátsó akciót kicsikém, így nekem ez nem különösebb extra, viszont Márk bátorsága, hogy felvezette Andinak vágyát, és sikerrel is járt, felbátorított arra, hogy én is megkérjelek valamire. Főleg, mert mi, náluk sokkal nyitottabbak is vagyunk. De nem, édesem?

– Ööö… jaj, de kis titokzatos vagy. Mondd csak bátran, mit szeretnél. Ne csigázz, mert ha így folytatod, tudod milyen vadmacska leszek. – kacérkodtam nevetve.

– Szeretném, ha bevonnánk még egy személyt a ma esténkbe.

Elszomorodtam, és kicsit dühös is lettem. Nem volt okom, mégis.

– Tessék? Na szép! Én itt mindig, mindent megadok, erre még egy nőt akarsz, és előttem? – tetettem a mérges felháborodott nőt.

– Nem, egy férfit, mégpedig neked, csak úgy, hogy végignézem, amit veled tesz, és büntetésként én adom meg a végső “hátsó döfést”, de természetesen úgy, ahogy szereted.

Nagyon beizgultam…

– Ez az ember imád engem. – mondtam magamban.

Hányszor képzeltem már ezt. Ha tudná. Erre ő ajánlja fel, és nekem, nem magának? Várhat egy nő, ennél nagyobb elismerést szeretetre?

Széles, kaján vigyorral, és izgatott hanglejtéssel válaszoltam:

– Imádlak. Nagyon szeretném. Történjen így, de csak akkor, ha komolyan gondolod. Tudod, hogy imádom, ha jól bánsz a fegyvereddel, és ha ez az idegen is így tesz majd velem, én élvezni fogom, akkor is, ha nem ismerem. El tudod ezt majd fogadni?

Mire ő:

– Ez egy nagyon régen tervezett álmom.

És mintegy lezárásra megszólalt a csengő.

Édesem felállt, én pedig vörösen, nedves nunival, mély sóhajjal, és türelmetlenül vártam, hogy ki lesz az az ember, akivel nyilvánosan fogom megcsalni egyetlenem.

Már egy halk hangfoszlány is ismerősnek tűnt, és ahogy közeledett a nappali ajtajához, és erősödött az összkép, rájöttem Eriket hívta – a bátyát -. Mosollyal nyugtáztam, hiszen ő egy nagyon jóképű férfi. Természetesen nem szebb, mint öccse, de a vérük genetikailag izomra, és kiállásra kódolt, azaz szépek, mint egyedül, és mint egymás mellett is.

– Akkor hadd mutassam be Eriket – lépett elém Juan.

Felkínálkozó nézéssel bólintottam feléjük.

– Erik! Szia. Gyere csak, nyugodtan. Most meséli szívem, milyen eszement tervet eszeltetek ki…Ti, és a hátam mögött, ketten. – szóltam hozzá játszott szigorral.

– Körülbelül két éve tervezzük, de mindig megbeszéltük, hogy ez őrültség. Tudod, én és Mary most szakítottunk, ezért örömmel vettem délelőtti hívását. Mindenképpen jöttem volna, ha nem egyeztél volna bele, akkor is, csak akkor gyorsan rögtönöznöm kellett volna valamit, érkezésem okára. – közölte testvéréhez hasonló óvatos, mégis határozott hangon.

– Juan, kérlek hozz valamit inni, és húzd be a sötétítőt, hiszen belátnak, és ha gondoljátok, én készen állok. Kezdjünk bele.

Szívemnek nem kellett kétszer szólni, és amíg ő az italokat tálalta, Erik behúzta a sötétítőt. Ez idő alatt elnéztem a fenekét, és egy felszabadult sóhajjal állapítottam meg, hogy ami most vár rám, azt bizony sokszor meg fogok még emlegetni. Nem féltem. Egyszerűen csak vártam, hogy ez a két gyönyörű férfi kényeztessen, s hogy boldogan élvezzek, korlátok nélkül, forró vérrel, hűtlenül, mégis feloldozva, és szerelemmel.

Egy pohár rose elfogyasztása után, Erik ült a kanapéra mellém. Felé fordultam, és bal lábamat a térdére tettem. Nem tétlenkedett. A bokámat kezdte simogatni, aztán a térdemet, gyengén, érzékien. Én a háttámlának dőltem, és megfogva melleimet, kéjesen nyögdécselni kezdtem. Juan szemben a fotelban ült, és már lehúzta cipzárát, és látható tűzzel a szemében figyelt minket, miközben kezébe vette fegyverét, és húzogatni kezdte.

Nem telt el sok idő így, amikor Erik félrehúzta a tangámat, és bal keze középső ujjával megkereste a csiklómat, majd szép lassan izgatni kezdte.

Nagyon beindultam. Erősen gyúrtam a melleimet, és mégjobban széttártam a lábamat, hogy teljesen hozzám férjen.

– Kóstold meg. – kértem, szinte hangosan.

Elém térdelt, mindkét lábamat a nyakába tette, és óvatosan nyalni kezdett.

Úgy éreztem, menten elélvezek. Közben ránéztem Juanra, aki akkor már teljesen meztelenül, és kemény szerszámmal a kezében figyelt minket. Izzadt, de nem szólt semmit. Boldognak éreztem.

Alkalmi partnerem nem kegyelmezett, majd ényeztetését megelégelve, ellentmondást nem tűrően álltam fel.

– Te következel! De előbb csókolj.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet teszek. Párom testvérével csókolózni kezdtem. Erősen, érzékien, és nem láttam semmit, csak azt hallottam, ahogy mindhárman zihálunk. Csodálatos volt.

Aztán letérdeltem, és elkezdtem kiszabadítani farkát, és mikor megláttam, elakadt a szavam is; szinte ledermedtem.

– Te jó ég! Mekkora hatalmas a szépséged! Soha nem volt még dolgom ekkorával. Juan! Te ezt tudtad?

És már be is kaptam, s mint a nyalókát, óvatosan szopni kezdtem. Harmadát sem tudtam bevenni.

– szerelmem sem panaszkodhat, de Eriké körülbelül huszonöt centi lehetett. Alig értem át. –

Beleadtam anyait, apait, és közben hallottam, hogy drágám is nagyon szenved. Megállás nélkül húzogatta magának, és láthatóan, nagyon megkeményedett.

Mindkét férfiról patakokban folyt a víz, én pedig tettem, amire mindhárman vártunk. – Átéléssel, és kicsit sem szerényen –

– Nem bírom tovább, feküdj hanyatt!- szólt Erik, és elkezdődött, amit még sosem éreztem.

Hatalmas husángjával bevette gyémánt váram, és csak döfött, és döfött. Remegni kezdtem, önkívületi állapotban morzsoltam a bimbóimat, és a hasamat, sőt, hirtelen begyorsított, és akkor már a hajamat téptem.

– Fantasztikus vagy! Erik! Ne hagyd abba! Nézd drágám! Jaj! Ahhh! Még! Erősen.

Aztán elélveztem. Hüvelyem ritmikusan jelezte a bent tartózkodó vendégnek, hogy lassítson, mert örömöm megszületett. Mintha érezte volna, így is tett. Simogatta a hasamat, a csiklómat, majd a mellkasomra borult, és kegyelemdöfésként, egy utolsó mozdulattal méhig döfött, és harapdálni kezdett, kínozva a cicijeimet.

– Ez az! Élvezz! Szoríts! Gyönyörű nő vagy! Finom vagy!

Amikor megnyugodtam, és lélegzetem egyenletesebbé vált, folytatta a rohamot.

Ekkor láttam meg Juant. Felénk közelített.

– Kicsikém! Szerelmem! Megkínzott Erik. Megérdemelted. Nézd, mit tettetek velem?

Erik hátralépett, ő pedig a kanapé mellé állt, és egy erős mozdulattal, húzott ki a szélére úgy, hogy a fejem lelógott. Megfogta kemény dárdáját, és kérdezés nélkül, a számba tette.

Erik akkor már nem volt velünk, valószínű kiment. Szinte megfulladtam, annyira mélyre dugta, de jól tűrtem, és boldogan szívtam, még néha “foggal is érten”.

– Tudtam, hogy céda vagy! Tudtam, hogy vérig nő vagy! Tudtam, hogy élvezni fogod! Tudtam, hogy sikítani fogsz! Tudtam, de most megmutatom, ha esetleg mással is ezt tennéd, mit kaphatsz, mit remélhetsz.

Miközben tovább mozgatta számban keménységét, kicsit előre dőlt, és ujjazni kezdett, majd térdre ereszkedett, a csípőmet maga elé húzta, és nyalni kezdett. Akkor szerintem már nem is tudtam mi történik, és végre megkegyelmezett. Térdre parancsolt az ágyon.

– Told ki a popsid. Úgy. Gyere kicsit vissza. Mutasd azt a formás, érett, de szinte használatlan feneked.

Elkezdte hátsó bejáratomat mutató ujjával óvatosan simogatni.

Összerezzentem. Annyira jó volt, hogy a hasam remegni kezdett. Elviselhetetlen lett bennem a vágy. Előtte ilyet, talán soha nem is éreztem.

Aztán két ujjával tágított, de figyelt arra is, hogy folyamatosan nedvesek legyenek, hogy még véletlen se sértsen meg.

Amikor a második gyűrűm is kellően előkészítette, puszilgatni kezdett, előrenyúlt a jobb kezével a mellemhez, hogy azt is becézgesse kicsit, majd cuppanó hang jelezte, mivel magát is sikamlóssá tette, hogy belém hatolt. Gyengéd volt, figyelmes.

– Erre vártam, hetek, hónapok óta, hogy így tegyünk pontot, de nem egy kettes, hanem hármas menetre…

Nem éreztem fájdalmat, csak valami olyasmi érzés kerített hatalmába, mintha a gyönyör, égetne. Egy rövidke fájdalmas feszülést éreztem csak, aztán eddig még nem tapasztalt mámor táncolt ereimben.

Gyorsított. Csattogás jelezte az irgalmatlan ütemet.

Már nem figyeltem másra, már nem láttam semmit.

– Menjünk el együtt. Gyere. Ahh…gyere…

Felsikoltottam. Kijött minden. Egyszerre kezdtünk el lüktetni. Elélvezett úgy, hogy nem szállt ki, belém engedte. Remegett, a hátamon éreztem homloka verejtékét, amikor “rám pihent”. Térdeltem, de előrehajoltam, és arcom az ágyra tettem. Azt hittem meghaltunk, és amit látok, az a mennyország. Tévedtem, tudom, de teljesen olyan volt, amit érezni sosem éreztem, csak képzeltem.

Pár percig pihegtünk még örömünk oltárán, majd leszállt rólam, és elfeküdt mellettem. Keskeny volt a hely, de egyikünket sem zavart, mert összeölelkeztünk. Aztán megszólalt Juan:

– Erik, gyere be! – hívta bátyát.

Aztán felállt, és kérő fejbillentéssel jelezte, hogy én is ezt tegyem, majd kihúzta a kanapét.

Erik is mellénk feküdt, és én elégedett sóhajjal, boldogan élveztem a kéjt, két csodaszép férfi kezében.

.

.

.

Zárkattanás ébresztett. A lábam közé nyúlva riadtam fel, és minden bizonnyal elélveztem, emlékezés közben.

– Megjöttem. Hol vagy Kincsem? – Szólogatott Juan.

– Itt vagyok, itt vagyok Szerelmem. Már vártalak.

És következett a folytatás. De most ketten. Csak ketten.

Nem is megyek részletekbe, talán, majd legközelebb.

Következtetésem pedig, így a végére:

Akkor igazi egy szerelem, ha egyik, és másik fél is nyíltan felvállalja azokat a dolgokat, amik érdeklik, s amik nélkülözésével úgy érzi, nem élhet teljes, igazán boldog életet. Az az igazi szerelem, amikor nem fáj, ha úgy várnak el tőlünk tetteket, hogy közben minket is figyelnek, mert tisztelnek, mert örömet adnának, mert szeretnek.

Legalább is szerintem.

Elmúltál már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtteknek szóló tartalom található. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt.