Backstage kaland

Csak futottam, futottam az üres úton. A frissen lehullott hó csikorgott bakancsaim alatt. Nem… cseppet sem félelemből futottam. Késztetésből csupán, mert ki kellett adnom azt a bizonyos feszültséget.

Egy cseppet sem melegedtem ki, mikor megálltam. Véletlenül éppen egy szórakozó klub előtt. Mondhatni a törzshelyem volt fiatalabb koromban: a haverokkal mindig itt lógtunk; a végén már fizetni sem kellett a belépésért.

Most is csak odaköszöntem a biztonsági őrnek:

– Szia Pityu!

– Szia! Hogy megy manapság?

– Tévelygek csak. Beengedsz?

– Persze, menj csak. Legalább feldobod a társaságot…- kuncogott.

– Köszi.

Beléptem az ajtón, s azonnal megcsapott a dohányfüst. Szinte már lapátolni lehetett volna. Úgy döntöttem, innom kell valamit, hogy ezt elviseljem, ezért a pulthoz siettem, és benyakaltam egy Vodkát. Öröm volt érezni, ahogy a nedű perzselve végigszántja torkom.

Beadtam a kabátomat a pultosnak, és még egy röviditallal a kezemben nekiiramodtam a táncoló, tomboló tömegnek. Épp egy régi barátnőm rockbandája volt fenn a színpadon, és nagyon jó zenét játszottak, szinte már extázisba estem tőle. Egy idő után észrevett, és két mondat közt odakiáltotta nekem, hogy menjek majd be az öltözőbe, ha vége a hajcihőnek.

Csak bólintottam. Örültem, hogy egyáltalán emlékszik rám.

Végignéztem a bandán: az énekes volt a barátnőm, Andi gyönyörűen festett, sötétbarna – már-már feketének tetsző hajába vérvörös melírcsíkokat festettek, szeme ki volt emelve, szája szintén vérvörösen csillogott. Fekete topot és csípőnadrágot viselt.

A dobos fehér atlétát viselt sötétkék háromnegyedes gatyával. Rövid hajat viselt, világító kék szemei voltak. Váll- és karizmai csak úgy dagadoztak, ahogy ütötte a dobokat.

A billentyűsnek hosszú, derékig érő szőkésbarna haja volt. Fekete pólót és kék kopott farmert viselt. Egy piros-fekete flanelling volt a derekára kötve. Érzéki ajkait a mikrofonhoz érintve vokálozott néha.

De a legjobban a basszeros kötötte le a figyelmemet. Világos, szőkésbarna haja volt. Mintha csak mgának vágta volna le, néhány szálat nem tudott füle mögé terelni, így azok csapzottan lógtak szemébe.

Zöldesszürke szemei értelmesen csillogtak, mikor a közönségre pillantott, vagy mikor az énekesre.

Hosszúkás orra érzékien sem vékonynak, sem vastagnak sem mondható. Szája – illetve ajkai érzékiek, az alsó kicsit teltebb, mint a felső.

Nyaka izmos volt, csakúgy mint válla, melynek csak szélessége árulkodott kidolgozottságáról. A többit eltakarta a fekete, egyszínű póló, és a sötétkék nadrág.

Állatira szexin nézett ki, s ezt úgy tűnt, nem csak én vettem észre.

Még úgy fél órát játszottak, mind durvább, mind líraibb számokat, aztán mikor lementek nagy ováció kíséretében, Andi odaszólt a kiskapunál álló biztonsági őrnek, hogy majd engedjen be, és ment tovább az öltözőbe.

Végignéztem magamon: hogy fogok én így álmaim pasija elé kerülni?

Egy fekete-fehér bő ing volt rajtam, alatta egy spagettipántos trikóval, alul pedig egy fekete nadrág. Csuklóimon emlékek sora: egy kagylós karkötő, néhány bőr az egyiken, a másikon egy szkarabeuszos egyenesen Egyiptomból, egy barna fa-gyöngyös, és egy bordó bőr.

Nyakamban egy ezüst Stonehenge-követ ábrázoló medál bőrön függve. Szemeimen még a reggeli szempillaspirál és a szemceruza elmosódott nyomai olyan hatást keltve, mintha megáztam, vagy sírtam volna, és lefolyt volna az egész.

“Sebaj!” – gondoltam -“Így legalább magamat adom…”

Adtam nekik néhány percet, aztán mentem. Az őrrel nem volt gond, simán beengedett. Továbbmentem a folyosón – jó néhány métert, mire meghallottam a nevetést. Egy ajtó választott el csupán tőlük… kicsit feszengtem, majd bekopogtam.

-Gyere Eszti! Rád vártunk!- hallottam Andi hangját.

-Sziasztok!- léptem be a csöppnyi szobába. Egyik oldalon egy sminkasztal, a másikra besúvasztva egy kis dohányzóasztal egy paddal a falnál és néhány székkel a többi oldalánál.

Természetesen nekem már csak a padon jutott hely, szemben a helyes basszerosal.

Gyors csevelyt folytattunk Andival, mi történt velünk az utolsó találkozás óta, majd bemutatta a többieket: Gyurit, a dobost, Atit, a billentyűst és Michaelt, a basszerost.

Bizony-bizony, Michael. Nem magyar, hanem Finn.

(Jesszus, nekem is egy külföldibe kellett belezúgnom!!!)

Egyébként nagyjából beszélt magyarul, folyékonyan angolul, és persze anyanyelvén.

Valahonnan előkerült egy teli Bailey’s-es üveg, s egy-két pohár után teljesen felszabadult mindenki.

Nem tudom, mennyi időn át beszélgettünk, de én már teljesen kész voltam Andival együtt. A fiúk mondhatni egész józanok voltak. Az egyik őr beszólt, hogy lassan zárnának, akkor néztünk az órára, ami három óra tizenkét percet mutatott. Gyuri elköszönt, és elment. Ati felnyalábolta Andit, és ők is mentek. Én is indultam volna, mikor Michael megállított, mondván hazakísér.

– Rendben.- mondtam – Csak elmegyek a kabátomért a pulthoz.

De nem kellett elmennem, mert már hozták is. Mike felsegítette rám – jobban mondva felhúzta rám – majd átkarolva a derekamat, elindultunk.

Az agyam elborította a szesz, s alig éreztem a friss hajnali levegő jótékony, józanító hatását.

– Ugye emlékszel, hol laksz?- szólalt meg egy idő után.

– Persze! – feleltem magabiztosan kicsit már józanabbul – Pont jó irányba megyünk, ne félj! Vigyázok rád.

– Az vicces lenne. – kuncogott.

– De én… tényleg! – bizonygattam neki, s elékerültem, megfogva mindkét karját.

Balszerencsémre a hó alatt jég volt, így megcsúsztam, és hanyatt vágódtam, vele együtt, mert őt húztam magam után. Meg sem moccantam, ő pedig aggódva fölém hajolt, s megtapogatta a fejem.

– Jól vagy? Nagyot koppantál.

– Azt hiszem fájni fog a fenekem. – mondtam, s megpróbáltam feltápászkodni. Az arcunk egymástól kb. öt centire került, én egy idő után remegni kezdtem a helyzettől. Csak bámultuk egymás szemét, orrát, ajkait, szemöldökét, a pillákat – egy szóval mindent.

– Messze laksz? – suttogta rekedtesen.

– Nem. – mondtam, majd megfogtam a kezét és felsegített. Két perc alatt odaértünk a lakásom ajtajáig, gyorsan kinyitottam, majd bezártam magunk mögött az ajtót. Nem is kérdeztem, hogy akar-e maradni, csak behúztam magam után. Egyszerűen természetesnek véltem a dolgot.

Levettem a kabátom, és felakasztottam, majd a bakancsot is, s beinvitáltam a kis nappaliba. Ledobtam magam a kanapéra, s hallgattam az éjjeli neszeket, amiket az utcáról hallottam. Kisvártatva leült mellém, s kezem kezébe véve dörzsölgetni kezdte.

– Át vagy hűlve. És vizes a ruhád. – magyarázta, mikor furcsán néztem rá amiatt, hogy elkezdte kigombolni az ingemet.

– A tied is vizes. – mosolyogtam.

– Tudom, le is veszem mindjárt. – mosolygott vissza. Kissé meghökkent lehámozva rólam a felsőt. A trikó alatt nem volt semmi.

Hirtelen kijózanodtam. Egy vékonyka réteg pamut választott el tőle. Belenézett szemeimbe, s látta az érzéseimet. Levette a kapucnis pulcsiját, majd a pólóját is. Nyeltem egy nagyot. Nem volt igazán kidolgozott a felsőteste, de tisztán lehetett látni minden egyes kis izomcsoportot. Igazán gyönyörű volt.

Elkezdte a nadrágját is levenni, közben végig fogvatartva a tekintetemet. Észbekaptam, és érezvén a hideget, én is lehámoztam magamról, majd fölálltam, és hoztam egy puha pokrócot az egyik szekrényből. Leültem a kanapéra, és magunkra terítettem. Furcsán éreztem magam, és a helyzetet kifejezetten idétlennek. Rajta csak egy boxer volt, rajtam meg egy bugyi és egy vékony trikó, amin át szerintem mindent lehetett látni az ég világon.

Néhány perc múlva átkarolta a vállamat, én meg mellkasára hajtottam fejem, s jólesően beszívtam az illatát.

– El fogok aludni. – suttogtam neki.

– Nyugodtan aludj. – mondta búgó hangon.

– De nem akarok… Ez túl idilli… túl…

– Érzéki? – kérdezte.

– Igen.

– De sajnos nem tart örökké… – sóhajtott.

– Sajnos…- suttogtam. Majd pár percnyi csend után halkan megkérdeztem:

– Megcsókolsz? – s felemeltem a fejem, szemébe nézve vártam.

Szó szerint megsimogatta ajkaival ajkaimat, majd gyöngéd csókot lehelt rá. Elállt a lélegzetem. Minden vágya benne volt ebben az érintésben. Átöleltem a nyakát, és odakínáltam magam, ő pedig lecsapott rám. Olyan csók volt ez, milyet még sosem éltem át. Állati volt és ösztönös.

Átvetette bal lábam a combján, ily módon az ölébe ültem, s magához szorított, amitől nagyon begerjedtem, s amint éreztem, ő is. Még jobban hozzányomtam melleimet a mellkasához, mire felpattant, és letett háttal a kanapéra, s fölém helyezkedett. Tovább csókolt, míg egyik kezével feltűrte a trikómat, s megmarkolta melleimet.

Lábaimmal átfogtam a csípőjét, s hátrahajtottam fejem, hogy végigcsókolhassa a nyakam.

Félig elfojtott sóhajok törtek fel torkomból, mire áthúzta fejemen a trikóm, s eldobta. Először a melleim közti völgybe csókolt bele, majd ’megkínozta’ a mellbimbóimat, miközben ujjaival benyúlt a bugyimba, és masszírozni kezdte a csiklómat egyik ujjával.

Gerincem ívbe feszült nem sokkal azután, hogy elkezdte, de nem az orgazmustól, csupán a vágytól, a szenvedélytől. Én is elkezdtem tapogatózni, s boxerja alatt rákulcsoltam ujjaimat felduzzadt péniszére, mire felszisszent, s durván megcsókolt. Ezután egy pillanat alatt lekerültek rólunk az utolsó ruhadarabok is, és azon vettük észre magunkat, hogy nem merjük megadni a kezdő löketet.

– Michael. – mondtam vágytó remegő hangon.

– Biztos, hogy akarod? – nyögte, s azonnal bólintásom után megfeszítette has- és farizmait, s felnyársalt.

Megfeszült a testem, mire egy halom csókkal reagált. Ő nagyon nagy volt, én meg szűk attól, hogy régen nem szeretkeztem már.

– Nyugodj meg.. lazulj el Eszter…

– Michael, kérlek…

Lassan mozogni kezdett, mire folyékony láva gyúlt ereimben. A fájdalmat elfelejtettem, s kitártam lelkem kapuit a gyönyörnek. Nagyokat sóhajtoztam vele együtt. Jobb hüvelykujjával nekiesett a csiklómnak, s egy percbe sem telt bele, hogy átéltem az első mennyországot.

Ezek után lassított a tempón, s már nem segített be. Még remegtem az első orgazmustól, mikor villámként csapódott belém a következő.

Megfordultunk, így én kerültem irányító pozícióba. Segített eltalálni a ritmust, ami megfelelt mindkettőnknek. A vágy a tetőfokára hágott nemsokára, s éreztem rajta, s láttam szemében, hogy ő sem húzza már sokáig.

Felül is kerekedett nemsokára, s néhány lökés múlva eljuttatott a csúcsra, s maga is elment.

Éreztem, ahogy pulzálja belém a magját, s ez jóleső érzéssel töltött el. Rám hanyatlott. Teljesen kimerült, s én is. A szűkös kanapén egymás mellé vergődtünk, s ő betakart. Így aludtam el teljesen kielégülve, Michael szuszogását hallgatva.

De hogy hogyan ébredtem fel, nos, az már egy másik történet.

Elmúltál már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtteknek szóló tartalom található. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt.