A gyöngyházfényű vulkán

Már a ház üvegezett verandája is jó hűvös volt a kinti forrósághoz képest, beljebb pedig szinte libabőrös lettem egy pillanatra. Ezek a nagyon régi balatoni nyaralók sokkal jobban őrzik a hajnal enyhébb légkörét, mint azok a panel vacakok, amiket a hetvenes évektől kezdtek felhúzni errefelé. Ági is éppen ezért múlatta inkább nálunk az idejét, mint a saját apartmanjukban; én pedig nagyon örültem ennek, mert Ági – noha két évvel fiatalabb volt, mint én – nagyon jó fej és belevaló kislány, másrészt annak ellenére, hogy távoli rokonok is vagyunk, titokban kezdettől fogva szerelmes voltam bele. Na jó, csak amolyan kisfiú módra, hiszen idén is még csak az ötödiket fejezte be, de lenyűgözött egész lénye a kis pisze orrától kezdve a valószerűtlenül selymes szőke hajáig.
Én viszont tulajdonképpen „felsőbb osztályba léptem” idén. Ezt anyám állapította meg egy kis kaján mosollyal, amikor végignézett rajtam, mint valami vásárba vitt csikón, pedig ő még nem is tudott arról a nyugtalanságról, ami belül már egy jó ideje zsibongott bennem, meg arról, hogy zuhanyzás közben hogyan felfedeztem fel a testem újsütetű képességeit. A lefolyó elnyelte a nyomokat, amiket szégyelltem is, meg persze meg is könnyebbültem velük.
Talán ezért vásároltam meg azt a bizonyos könyvet, amivel csak szemeztem egy darabig a könyvesbolt kirakatában, aztán egy szép napon összeszedtem minden bátorságomat, és fapofával megvettem. Azt hittem, magyarázkodnom kell, és kész is volt vagy háromféle válaszom, de az eladó nem is nézett különösebben sem rám, sem a könyvre, csak átlökte a piros fény alatt, és mondta az árat. „A nemi élet és gyakorlata” – hirdette a rendkívül egzakt cím, és én belekapaszkodtam ebbe. Ez kell most nekem – gondoltam. – Higgadtan, tudományosan nézni a dolgokat. Megérteni, hogy mi, miért és hogyan történik.
Nagyjából ilyen, kicsit elgondolkodó és tudományosan nagyképű gondolatokkal tértem haza reggeli madárfényképezős csavargásomból is. Amikor azonban benyitottam a szobámba egy pillanat alatt visszaestem a földre. Ági az ágyamon ült, és „A” könyvet bújta. Pipacspirosan pillantott fel, és olyan zavarban volt, hogy szinte megsajnáltam.
– Azt hittem, csak később jössz haza – hebegte nyökögve, aztán kicsit összeszedte magát. – Kérlek, ne haragudj, hogy bejöttem, és beleolvastam a könyvedbe. …Igazból, csak ráakadtam, és kíváncsi lettem. – Ennél a pontnál már úgy égett az arca, hogy rá lehetett volna gyújtani róla, ha a dohányoznék. – Kérlek, ne mondd el a szüleimnek – könyörgött.
Ezt mondjuk meg is tudtam érteni, mert az én szüleim sem könnyű esetek, de az övéi végképp szigorúak és ridegek, már amennyire ismerem őket.
– Kérhetsz bármit, megteszem neked – rebegte, de ekkor már állt, és majdnem sírt.
– Bármit? – kapta fel a fejét bennem a kisördög. – Szóval, tényleg bármit? – A kisördög persze kamaszosan éretlen, és nagyon-nagyon kiéhezett volt. – Oké, mondtam, és hozzá lépve bátorítóan megöleltem. Hozzám bújt, és remegett. Én pedig – magam sem tudom, honnan vettem hozzá a bátorságot – elkezdtem a fülébe súgni, hogy mit kérek.
– Butaság – villant át az agyamon a következő pillanatban, hiszen egészen kicsi korunkban számtalanszor láttuk egymást meztelenül, mégis, az elmúlt hónapokban, és főleg a legutóbbi hetekben, amióta egy üdülőhelyen nyaraltunk, egyre többször merült fel bennem ez a vágy, már-már kínzó erővel. El-elnéztem fürdőruhás alakját (valamiért csak egyrészeseket hordott – talán az RG-n szokta meg), és arra gondoltam, hogy ez tényleg valami szerelemféle.
Várnom kellett néhány szívdobbanásnyi időt, addig meg sem moccant, aztán felnézett rám, de most valami újfajta csillanást vettem észre a szemében. Csak nézett egy darabig, majd – miközben az arca továbbra is olyan vörös volt, mint a pipacs – nagy levegőt vett, és – bólintott. Aztán olyan elfúló-forma hangon azt mondta:
– Rendben, de akkor nekem is van egy feltételem.
– Mondd – biztattam, de nem merte hangosan kimondani, hanem csak elsúgta-búgta a fülembe, és most már én is olyan piros voltam, mint a pipacs.
– Most? Itt?
– Nem. Elmegyek fürdeni. Gyere utánam úgy tíz perc múlva.
És még mindig égő arccal kisurrant a szobából. Én meg ott maradtam, és olyan nehezen lélegeztem, mintha átfutottam volna a kilátóhoz meg vissza. Hirtelen izzadtnak és büdösnek is éreztem magam, amitől megrémültem. Nem tudtam, hogy pontosan mire is kell számítanom, de bármi is történjék ma délelőtt, nem akartam büdösen elébe menni. Hallottam, hogy Ági a nagy fürdőbe vette be magát, és megeresztette a vizet, mint aki kádfürdőhöz készül. Ezért gyorsan leszaladtam a földszintre, ahol egy zuhanyzófülke is volt a vendégeknek, akik időnként ellepték a házat. Ám most sehol senki, még a nagyanyám is elutazott az unokatestvéréhez (aki Ági nagymamája); a tesóim táborban, a szüleim Pesten.
Nagyon gyorsan zuhanyoztam le, de erővel kellett visszafognom magam, hogy ne kezdjek bele a szokásos tevékenységembe, hiszen egyre jobban felpörögtem. Aztán az előttem álló feladatra gondoltam, és elzártam a vizet. Csak egy bő pólót és egy strandgatyát vettem fel, ami elöl most már erősen dudorodott. – Hiába, ezzel nem tudok mit kezdeni – gondoltam –, de úgysem látja senki.
– Csak Ági – józanodtam ki, és megint úgy éreztem, hogy ég az arcom.
Tébláboltam egy kicsit a nagy fürdő ajtaja előtt, hogy összegyűjtsem a bátorságomat, aztán nagy levegőt vettem és bekopogtam.
– Szabad – hallatszott Ági kicsit cincogóra sikeredett hangja, én pedig benyitottam. Meg is lepődtem. A zsalugáterek behúzva, csak a napfény arany csíkjai szabdalták a kád feletti falat, a ház keleti oldalánál álló nyírfa bólogatását vetítve ki árnyékokból, a kádban pedig hatalmas habtömeg között egy pisze orr és a napfény aranyával meghintett arany haj. Ennél többet nem is nagyon láttam az alakjából, amit a hatalmas habtenger eltakart, a tekintetében viszont most is ott volt az az újfajta csillanás, és már nem volt olyan vörös az arca.
Kérdőn tekintettem rá, de csak intett, mintha azt mondta volna, hogy „neked kell kezdened”.
Vettem egy nagy levegőt; a kocka már el volt vetve, és nem visszakozhattam én sem, ezért inkább a bátorságot választottam. Kibújtam a pólómból, és lassan leengedtem a nadrágot is. Mivel a hímvesszőm mostanra kőkeményen meredezett, azonnal előugrott, és hallottam, illetve láttam, ahogy Ági halk sóhajjal kísérve megigézve bámulja. Mivel még mindig nem mozdult, folytattam a “megállapodásunknak” megfelelően, és lassan hátrahúztam a bőrt. Annyira feszesnek éreztem magam, mintha mindjárt megrepednék. A makkom tökéletesen sima, feszes bőrén selymesen csillant meg a nap fénye. Visszaengedtem, majd újra hátrahúztam, és felnyögtem, pedig nem volt szokásom. Lassan folytattam, minden egyes mozdulatnál teljesen hátrahúzva a bőrt, a csípőm pedig egy kicsit előrelökve, mintha valakinek felkínálnám magamat. Aztán Ági, még mindig mintha félálomban lenne, mint valami kicsi Vénusz, szó szerint kiemelkedett a habokból, amelyek egyszer csak nem takarták már el semmijét.
Most már én is megigézve bámultam. Nem is az alakját, bár az évekig tartó sport tényleg remekbe formálta – minden izmát ki lehetett venni a hasán –, és nem is a két kiugró kis mellbimbót, amelyek nemrég még teljesen laposak voltak, most azonban mintha két kis félbevágott epret kínáltak volna egy nagyon enyhén domborodó porcelántányéron. Tekintetem az ölére tapadt, ami majdnem teljesen csupasz volt, bár pelyhes szőke szőrszálak jelentek meg a kis árok tetejénél és partjainál. Elég hamar gyorsabb tempóra váltottam, ahogy a csordogáló habpatakok útját követtem eddig a kis háromszögletű kertig, ami a barna combok tetején fehéren világított.
Ági pedig szintén megmozdult tétován, és hol végigsimított magán, hol a bimbóudvarát simította meg, amely eddig csak egy kis néhány centire kiemelkedő piros dombocska volt, most azonban határozott formát kezdett ölteni rajta egy kis mályvaszínű borsó is a kalandozó ujjak között.
Tudtam, hogy mindez nem fog sokáig tartani, hiszen eleve olyan izgalomban, annyira felhúzva kezdtem bele a “produkcióba”, hogy nem kellett sok, és már érkeztek is a “jelek”. A farkam mélyén édes vibrálás kezdődött, majd egész hosszán végigszaladt a bársonyos nyomás, és pár pillanat múlva ki is tört a gyöngyházfényű vulkán. Az első két löket egészen a kád szélére fröccsent, a többi már kicsit közelebb, de annál bőségesebb volt. Annyira elvesztettem az eszemet, hogy nem érdekelt, hová fröcskölök, hogy mi lesz olyan, és hogy majd fel kell takarítani – az orgazmustól kiszállt a lábamból az erő, és meg kellett kapaszkodnom az ajtófélfában.
Azt is csak félig érzékeltem, hogy Ági visszatérdel a vízbe, viszont egészen a kád széléhez hajol, és először megszagolja, majd hegyes piros nyelvecskéjével lenyalja az egyik cseppet. Még néhány hosszú utórezgés és néhány húzás után teljesen elhagytam magamat, és nem tudtam mit csináljak, de Ági, aki most már újra visszabújt a habtengerbe, megelőzött, és halkan azt mondta:
– Köszönöm. Most menj ki, kérlek. Majd én itt mindent elintézek.
Felkaptam a ruhadarabjaimat, és kiszédültem a fürdőből, majd úgy, ahogy voltam, meztelenül, elvánszorogtam a szobámig. Talán 20 perc múlva hallottam a fürdőajtó csukódását, de hiába vártam, hogy Ági bejöjjön, nemsokára a bejárati ajtó is becsapódott. Kicsit később kaptam egy üzenetet:
„Ne haragudj, hogy így leléptem, de most haza kell mennem. Estefelé átmegyek hozzád, ha akarod. Ági”

Ági körül forgott egy kicsit a világ, ahogy átvágott a sétányon. A platánfák árnyéka táncot járt a napfény tócsái között a gyenge szélben, és ez a villódzás jellemezte a kislány gondolatait is. „Te jó ég, mi volt ez?! Mit tettem?” Persze szinte előre tudta, hogy előbb-utóbb baj lesz, hiszen jó ideje surrant be napi rendszerességgel azt a nyavalyás könyvet olvasni, amikor Gergő reggelenként fényképezni ment. Volt is már olyan, hogy csak hajszál híján kerülte el a lebukást, de akkor otthon voltak a fiú szülei, és meghallotta a beszélgetést, amikor Gergő a kívánatosnál hamarabb hazavetődött. Csak annyit kellett csinálnia, hogy átment a vendégszobába, ahol gyakran megszállt, és úgy kellett tennie, mint aki most jön elő.
– Hogy lehettem ilyen ostoba? Hiszen tudtam, hogy Zsuzsa néniék ma nincsenek otthon, sőt tulajdonképpen senki.
Csak hát a könyv. „A” könyv. Olyan volt számára, mint egy mágnes, ami egyszerre vonzotta és taszította, és már csaknem a végén járt. Már szinte mindent tudott, és ez csak egyre jobban felcsigázta a kíváncsiságát, a félelmét és a fantáziáját. Igazából ezért merte elmondani Gergőnek, hogy mire vágyik, amikor az „megzsarolta” a maga kívánságával. – A piszkos perverz disznó! – háborodott fel, de ugyanilyen gyorsan le is csillapodott, és elmosolyodott, ahogy maga előtt látta a fiú napbarnított és gyönyörűen kidolgozott, bár vékony testét és először szégyellős, majd a gyönyörtől elködösülő tekintetét. Olyan izmos, mint egy tornász, és olyan édes, mint valami filmsztár – gondolta, és szinte elgyengült, ahogy a fiú hímvesszőjének a képére gondolt. Hatalmasnak tűnt nemcsak a saját, hanem Gergő testéhez képest is, és bár egyszerre látta, félelmetesnek és egy kicsit undorítónak is, mégis egyúttal izgató is volt, és annyira szerette volna megfogni, hogy egészen belesajdult a kívánságba. – Ennyit arról, hogy ki is a perverz disznó – ostorozta magát, de nem tudta igazán komolyan venni a bűntudatát, miközben teste reakciót figyelte. A könyv szakszerű leírásából most már pontosan tudta, hogy újra benedvesedett, és ez a nemi vágy jele.
Valaminek már úgyis történnie kellett – legyintett magában –és tulajdonképpen ő ugyanúgy benne volt ebben a mai zavarba ejtő helyzetben, mint a fiú. Amióta ráeszmélt, hogy fülig szerelmes Gergőbe, azóta rettegett, hogy az nem viszonozza, talán meg is mosolyogja az érzéseit. Hiszen nagyfiú, miért érdeklődne egy olyan kis fejletlen pisis iránt, mint ő? Irigykedve gondolt Beára, az osztályból, akinek már tavaly szép kerek mellei lettek, míg neki csak mostanában kezdik kidugni a fejüket, pedig már csak néhány hónap és 12 éves lesz. Mégis reménykedett, és ez a mai eset egészen biztosan több, mint remény. Ő meg nemcsak hogy levetkőzött volna a fiú előtt, de a fél kezét is odaadta volna érte, ha sikerül felkeltenie maga iránt az érdeklődését.
– Talán még AZT is megtennéd? – kérdezte magától ideges kuncogással.
– Iiiigen – válaszolta kicsit bizonytalanul – ha nem is mostanában – tette hozzá gyorsan.
Igazából arra vágyott, hogy miközben a meleg estében sétálnak, Gergő egyszerűen csak fogja meg a kezét, és ő odabújhasson a mellkasára, miközben a fiú akadozva szerelmet vall neki. Később csókolóznának is a vitorlás móló végénél, ahol már senki sem szokott olyankor járni, és van ott egy lépcső, amire ő felállhat, mert különben fel sem érné a fiút. Ha nagyon elragadta a szenvedély, akkor még azt is elképzelte, ahogy a másik félmeztelen testét cirógatja, és végig követi szépen kidolgozott izmai minden kis hajlatát.
Egyvalamiben biztos volt. Egyrészt most kell egy pár óra, amíg újra Gergő szemébe tud nézni, másrészt most azonnal ki kell próbálnia azt a bizonyos dolgot, amire már napok óta készül, és amit alaposan áttanulmányozott a könyvből. Valahogy olyan gátakat lépett ma át, hogy most már nem lehet nehéz a dolog. Legelőször is azonban valahogy meg kell magyaráznia Gergőnek, hogy csak úgy otthagyta. Majd estefelé átmegy hozzá, de most egyedüllétre van szüksége. A ház félhomályos előcsarnokában elővette a telefonját, és bepötyögte az üzenetet. Most már csak az kell, hogy a szülei lent legyenek a strandon.
Szerencséje volt: az asztalon egy cetli várta, hogy csak estefelé jönnek haza, mert Horváthékhoz mennek bridzselni. Ha akar, jöjjön utánuk, vagy menjen át a nagyihoz. Ági nem akart. Egyre jobban csak egy dologra tudott gondolni, miközben gondosan magára zárt az ajtót, és behúzta a sötétítő függönyöket. Aztán csak leszórta a ruháit, és meztelenül hanyatt feküdt a nagy ágyon. Szégyentelenül széttárta a combjait, és miközben egyik kezével a mellbimbóján simított végig, másik keze az ölébe tévedt. Annyi önfegyelme még marad, hogy szisztematikusan kezdte végigcirógatni a csaknem csupasz kis dombot és a nagyajkakat, a könyv tanácsai szerint feltérképezve, hogy hol mennyire érzékeny, és hogy milyen érzést keltenek az egyes érintések.
– Nagyon jót – állapította meg, és talán az előző kapkodását ellensúlyozva a hasát és a combjait kezdte simogatni. Aztán hirtelen elképzelte, ahogy Gergő csókolgatja végig a combjai belső felét, és egyre közeledik a középponthoz. Ettől újra felforrt a vére, és az egyik kezével szétnyitotta a nagyajkait, a másik kezével a puncija belső oldalát kezdte felfedezni. Meglepte az a forró nedvesség, ami fogadta, és amit eddig el sem tudott képzelni. Sokáig simogatta a kisajkakat és teljesen feltérképezte a hüvelybemenetet, majd néhány centivel beljebb hatolt. Ez egyszerre volt gyönyörteli és kellemetlen, mert a szűzhártyája érzékenynek bizonyult. A másik keze közben rátalálta a csiklójára, és muszáj volt egy kicsit felemelnie a csípőjét, mintegy kapdosva az ujjai után, bár nem kellett sok biztatás nekik, mert egy kis ismerkedés után egyre vadabbul kezdtek fel-le szánkázni a kicsi bimbócskán. Észre sem vette, hogy halkan nyöszörög, és zihálva veszi a levegőt, csak arra gondolt, hogy most már tényleg történnie kell valaminek, mert ez már nem mehet így sokáig, mert felrobban vagy megfullad, vagy valami hasonló fog történni vele. Újra megképzett előtte az a csodálatosan ronda, eres és vaskos rúd Gergő kezében, mint egy kis buzogány, ami egyszerre ijesztő és gyönyörű, és ekkor az egész teste remegni kezdett, és egy pillanatra rettenetesen megijedt, mert azt hitte, hogy mindjárt bepisil. De rögtön el is múlt, majd úgy érezte, mintha hirtelen egy nagy kád forró vízbe ült volna, miközben a hasa és az egész puncija lüktetett belül, és úgy érezte, soha többé nem lehet ilyen boldog. „A hüvely ritmikusan összehúzódik” – ködlöttek fel benne a könyv betűi miközben a teste meg-megvonaglott. Aztán a lüktetés lassan abbamaradt, olyanformán, mint amikor egy expresszvonat robog el melletted, aminek egy darabig még érzed a szelét, és végül egyszerre minden erő kiszállt a tagjaiból. A csípőjét visszaejtette az ágyra a térdei lehanyatlottak, és a keze már csak egy-két finom simításra volt képes.
– Szóval ilyen – gondolta kicsit bágyadtan. – Csodálatos. Vajon a fiúk is ilyet éreznek? – Gergő tekintete mindenesetre ilyesmit sejtetett, bár akkor még nem tudta elképzelni igazán, csak a kíváncsiság hajtotta, és – igen – egy kis kaján bosszúvágy, amiért „olyat” mert kérni a hallgatásáért cserébe.
– Szóval inkább megjutalmaztam, mint büntettem, a kis disznót – gondolta, de mindjárt el is szégyellte magát. – Édes Gergő! Bárcsak gyakran jutalmazhatnálak ilyesmivel. Téged is meg magamat is. – És arra gondolt, hogy ezt az örömöt valahogy meg kell osztania vele, és bár AZT nem szabad csinálnia, hiszen mégiscsak kislány még, de talán mást igen. Annyi mindenről esett szó abban a könyvben… Elmosolyodott. – Ma meg fogom csókolni, ha törik, ha szakad. És nem várok többet erre a drága mamlaszra, mert eleget vártam. És ha más is történik, hát azt sem bánom.

Elmúltál már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtteknek szóló tartalom található. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt.