Meglepődtem, amikor az érdes perembe kapaszkodó ujjaimat egy lucskos nyelv futólag megnyalta. Megijedni nem volt időm, kiemelt a felrugaszkodás lendülete, és mielőtt a kerítés fölött erőlködve, csodálkozásba kezdhettem volna, egy ormótlan kutyafej vigyorgott a szemembe, és átlósan, az állam bal felétől kiindulva, homlokom jobb csücskéig, kedélyesen végignyalt. Visszahuppantam a talajra. Ki számít arra, hogy a domboldali ingatlan kerítésének külső oldala magasabb? Értelemszerűen ugyanez belülről talán vállig sem ér egy embernek, s ha ott található a házőrző eb lapos kulipintyója, amire az a vicces dög képes felmászni, onnan ijesztgetve a kíváncsian bekukucskálót, az egyenesen pimaszság. Emlékszem, hogy mesélte az állat gazdája…
Együtt szálltunk be a liftbe. Mosolyog. Visszamosolygok. Kisöprök egy tincset a szememből. A fülem mögé simítom. Mellém állt. Az ajtó bezáródik. Kedvesen néz rám. Késő van. Vajon odakint besötétedett már? Közelebb lépett. Felsóhajtok. Lehajtom a fejem. A cipőm orrát kezdem el bámulni. Hozzám ért. Megremegek. Már rég otthon kellene lennem. Lépteit hallom. Nem nézek rá. Elfelejtettem valamit. A felvonó hirtelen megáll. Ő volt az. Ő állította meg. Ránézek. Visszanéz rám. Mosolyog. Nem mosolygok vissza. Elharapom az ajkaimat. Tudom, mit akar. És azt is tudom, hogy meg fogja kapni. Felém tart. Melegem van. Megállt közvetlen előttem. Felnézek rá. Milyen pici vagyok…
Egy kora nyári délutánon történt. 17 éves voltam akkor. Örültem, hogy kiszabadultam végre a suliból és a nyár első heteit bulizással töltöttem. Mozikba, discokba jártam a haverokkal. Ám aznap valami történt. Amikor hazaértem rögtön megütötte a fülem valami halk hörgés. – Biztos a nővérem. – gondoltam. Ilyenkor mindig szex filmeket nézett. Főleg amikor azt hitte, hogy nem vagyok otthon. Sokszor néztem a kulcslyukon át a filmeket, amelyeket nekem megtiltottak. Dóri még csak két évvel volt nálam idősebb nálam, de mindig úgy tekintett rám, mintha legalább tíz év lenne közöttünk. Mindig én voltam a pici hugica. Bementem a konyhába és töltöttem…
Tegnap este kicsit boroztunk a feleségemmel a lakásunk erkélyén. Első emeleti panel lakás erkélye. Az egyszerű kivel mi történt az nap felszínes beszélgetést követően megkérdeztem tőle, hogy szerinte mivel tudnánk überelni a koncertes utat. A feleségemen egy rövid egyberuha volt mély dekoltázzsal. Rám nézett és mosolyogva kérdezte, hogy – Szerinted, hogyan lehetne? Én pedig a combjától felfelé végigsimitottam a kezemmel egészen a popsijáig. Majd arra kértem, hogy maradjon így. Odaálltam mögé és a melegítőnadrágom letoltam. Hátranézett és a kezével belenyúlt a boxerembe. Megfogta a farkam és lassan el kezdte huzogatni. Kérdezte, hogy – Itt akarsz megdugni engem? Azt válaszoltam, hogy…
Az ebédlőt hűsítő levegő járta át. Odakint tombolt a nyár, még délelőtt volt, de a nap már annyira felmelegítette a levegőt, hogy csak percekig lehetett kibírni, épp addig, míg az ember elsétált a postaládához, hogy kivegye belőle a leveleket, és bevigye a házba az újságkihordós fiú által kora hajnalban pázsitra dobott napilapot. Néhányan még arra is rászánták magukat, hogy sétálni vigyék a kutyát, vagy hogy sebtében lenyírják a füvet a kertjükben. Anita az ebédlőben ült, az ablak mellett. A reggeli kakaóját kortyolgatta, friss kalácsot evett, és közben a szemközti Margitot nézte, aki küszködve a nagy hőséggel, épp virágokat ültetett a…
Fáradt volt. Semmi másra nem vágyott, mint egy forró, habos fürdőre. Ledobta magáról a ruhákat. Megeresztette a vizet, öntött bele habfürdőt közben felcsendült a zene is. Nem volt az a gyors, inkább érzelmes. Ahogy elmerült a habok alatt, hagyta pilledni testét, érezte a víz, melegítve járja át, nyugalom költözik lelkébe. Hallgatta a zenét. Agyának minden bugyrába eljutott a dallam. Szerelemről, társról szólt. Az ő társa elhagyta, nem heverte még ki teljesen, de múlóban van az érzelem. Nem volt sem ronda sem buta, lényegében mindene megvolt, hogy megforduljanak utána az utcán, azonban ő többre vágyott, őszinte, hű és megértő társra. Ami…
Délután 3-ra beszéltük meg a találkát egy üzletház kávézójában. Én már 10 perce ott voltam, beültem, rendeltem egy cappucinot a pincérnő bizalmatlan pillantásainak kereszttüzében és vártam rá. Késett… arra gondoltam, mennyire kívánom és milyen régen ért hozzám. További erotikus álmodozásomat a hívása szakította meg: dugó a városban, újabb türelmetlen percek nekem. Ma elszöktem az irodából, hogy időben itt lehessek, tegnap hajnalban tudtam elaludni, annyira vártam már rá, mostanra díszbe öltöztettem a testemet és a szívemet is. Irigyen figyeltem másokat, akik kézenfogva sétálnak a plázakirakatok előtt…a mi titkolt kapcsolatunk intenzív, rendszertelen örömöket ad;, nyugodt meghittséget, órákig tartó sétákat, alvást összebújva: soha.…
Az én Blankámat a vásárban ismertem meg. Mellettem árulta a használt holmit, amit a túrkálóban szerzett be. Vadászat az a javából, befektetésnek kicsi ugyan, de ki is kell árulni, hogy meglegyen a dupla haszon. Blanka feketehajú cigánylány volt, bronzos bőrrel, szép alakkal, ringó csípővel és nagy keblekkel. Én szőke vagyok, vékony, kicsi hegyes mellű nő, pont az ellentéte, de amikor a szemünk pajkosan összevillant és beszédbe elegyedtünk, akkor nagyon sok hasonlóságot fedeztem fel magunk között. Lelki barátok találtak egymásra azt gondolom. A cigánylányoknak van egy varázsa, ő tiszta, jó beszédű, okos és szép nő volt, igazán bárhol megjelenhetett, igaz a…
Őt úgy nevezem, hogy Mr. Uriember. Nagyon aranyos, kedves és a régi vágású urak jutnak eszembe róla. A szexben is udvarias. Ezt nem igazán tudnám kifejteni, hogy mit értek ez alatt, de higgyétek el, vagyis hidd el, hogy van ilyen a szexben is! Ő az, aki mécses fényénél a fürdőhabbal teli kádban mesél, és közben jár a keze a testemen. Persze az ágyig nem jutunk el első körben. Túl fülledt a levegő egy fürdőben, és a csempéről a mécsesek lángja tükröződik vissza, a testek csillognak a víztől és egy idő után az izzadságtól. Persze a végén tusolni kell. Igazán jól…
Egész nap nagyon izgatott volt. Nem is csoda, hisz ez volt élete első meghallgatása. Mint a legtöbb kisgyermek, ő is álmodozott arról, hogy egyszer híres színész lesz, de soha nem gondolta volna, hogy ez az álom valóra válik. Főleg azt nem, hogy ilyen hamar. Hisz még csak 20 éves! Hatalmas szerencse, hogy sok ismerőse van, ez sem sikerülhetett volna a kapcsolatok nélkül. Eddig is játszott különféle színjátszó körökben, de igazi színházi porondon még soha nem volt. Most viszont itt ül a színházi folyosón egy hatalmas ajtó előtt, és most csak ez a lényeg! De most már ideje lenne, ha kiszólnának.…
Attilával, szerelmemmel már másfél éve jártunk együtt. Nagyon szép szerelem volt, nem túlzok, ha azt mondom, máig is tart. Én már majdnem 19 ő pedig 20 volt. Sülve, főve együtt voltunk, ha már csak öt perce nem láttam már hiányzott. Első felejthetetlen csókunkon már rég túl voltunk, jöttek a tétova érintések és egymás testének tapogatós felfedezése. Mai világ számára hihetetlenül hangzik, de még szüzek voltunk. Még én sem fogadtam magamba férfit és még ő sem hatolt lányba. Sőt még teljesen meztelenül sem láttuk egymást. Emlékszem mikor először nyúltam alsónadrágjába, ujjaimmal megmarkoltam keményen álló fegyverét, végigsimogattam, és újból megmarkolva éreztem, ahogy…
Na ezt már tényleg nem kellett volna. Tegnap Edit azt mondta (nem nekem persze), hogy zavarja, amiért én úgy érzem, hogy bunkó velem. És hát lássuk be tényleg zavart. Vele kapcsolatban mindenre százszor olyan érzékeny vagyok, mint másokkal szemben. Ez nem jó, tudom én is. Próbáltam tenni ez ellen, nem venni magamra a faszságait, hiszen tudom, hogy nem gondolja őket komolyan. De mégse megy. Azt hiszem még mindig szeretem, és tudom nem kéne, de ez van, nem tudok tenni ellene. És tegnap megint olyan szépeket mondott, de megint nem tartotta be őket, ahogy máskor se. És nekem megint eldurrant az…
Ez a történet a különleges lányról és egy hozzá végletekig lojális fiúról szól. A lányt Marikának hívják. Egész régen ismertem meg, még általános iskolában. Aranyos kis virgonc lány volt. Szeretett a középpontban lenni. A középiskolát is egy osztályban folytattuk. Külsőre nem volt egy hétköznapi jelenség. Bőre makulátlan, arca akár egy költemény, mosolya édes, szeme mélykék és pillantása, mint az áramütés. Szép sötétbarna haját mindig hosszan, kieresztve hordta. Később Kleopátra-stílusú frizurát vágatott magának és feketére festette, ami őrjítően jól állt neki. Nem túlzás azt állítani, hogy amikor a középiskolába bekerült, már akkor ő volt, őt tartották ott a legszebb lánynak.…
Volt egyszer egy éj, amikor a levegő édes felfedezéseket ígérő vaníliaillattal telt, s a szoba falán gyertyalángok árnyéka vonagló táncot lejtett. Az öröm vele tombolt, mint láncaiból kiszabadított, amint a nő korlátlan szenvedéllyel vette birtokba saját külső és belső nőiességét. Szabad volt… Ha visszanézett a mögötte levő útra, nem látott mást, csak korlátokat. Külsőket. Belsőket. Szülei mindenre megtanították, amit tudni kellett ahhoz, hogyan kell rosszul szeretni. Aztán jöttek mindenféle önjelölt vallási vezetők, akik csak visszafogottságot, bűntudatot tanítottak és azt, hogyan kell szerencsétlennek lenni. Az élet egy mások által vájt meder volt, amelyben ő egy csendes, jólnevelt folyóként hömpölygött. Amikor beszivárgott…
A német lányokról sokan állítják, hogy általában csúnyák. Ez sajnos így van. Ám számos tapasztalatomat gondosan mérlegelve egyet mondhatok: ölük éppoly mohó, lüktető és kielégíthetetlen, mint a sokkal szebb és jobb alakú magyar csajoké. Izgató egy sudárderekú szépszemű barna magyar lányt kinyalni, de hátulról megdöngetni egy szélescsípőjű, hóbőrű germán tehenet – higgyék el, megvan annak is a maga bája! De következzen a történet. Február nyolcadikán Magiszterek nevű rockegyüttesemmel könnyű fellépésre utaztunk Bajorországba, egy Roggelfing nevű faluba. A falu nem volt nagy, pár ház, körülötte meg istállók meg tehenek, de rendkívül egészséges volt a klímája és a helyi kultúrházban egy Ludwig…