Egyre homályosabban, megtörten szűrődik be a napfénye a szürke épületek között. Érzem, ahogy elpárolgok. Egyre puhább, egyre folyékonyabb vagyok. Egyre könnyebben szállok magasra, aztán még magasabbra. Azt hiszem ki fogok repülni és elszállni, mint egy madár. Égek a fénytől, a vágytól. Elolvadok a hőségben. Látom a cigarettám végén az izzást, ahogy megszívom. Eltakarja a napot. Mozog valaki vagy valami a világom bal oldalán. Egy pálcika, egy kékes-barnás pálcika megy a nap alá. Hé, kiáltom, gyere ide. Elhajítom a cigim. Elszáll fénysebességgel. Kiszáll az univerzumból és elkezdi az űrutazást. A pálcika ide jön, elém áll. Ez egy fasz, egy vastag, kemény…
