A tüzes Letícia

Szikrázóan sütött a nap, amikor Leticia leült egy bokor tövébe, és elõvette a vázlatfüzetét. Végignézett az ismerõs domboldalon és felsóhajtott a csodálattól. Mindig meglepte ennek a tájnak a szépsége. Kis vizet töltött a tálkájába egy kulacsból, és belemártotta az ecsetet. Palettájára kék festéket nyomott, aztán megfestette az eget. Letette a füzetet, hogy megszáradjon a festék, és az alatt figyelte a környezetét. Fent, az égen madarak szálltak, ha jól látta vadlibák. Az úton egy fiú jött, szamárháton. Megint felvette a vázlatfüzetet, és egy kis feketét akart a színek közé nyomni a tubusból, de abban már csak egy kicsi volt csak, és nem volt elég ereje hozzá, hogy kinyomja.

– Segíthetek? – szólalt meg egy hang a háta mögött. A nõ megfordult, és ott állt mögötte a fiú a szamárral. Meglepõdve nézett végig rajta. Széles vállú, magas fiatalember volt, olyan tizenhat év körüli. Haja sötétbarna félhosszú, göndör. A fehér ing alatt kidomborodtak izmai. Leticia csak a fejével bólintott, és odanyújtotta a tubust. A fiú összecsavarta azt, és egy kis festékcsík jelent meg a tetején.

– Elég lesz?

– Igen – mosolyodott el a nõ. Ahogy elvette a tubust, keze könnyedén hozzáért a fiúéhoz. Jólesõ borzongás futott végig rajta.

– Nézhetem egy kicsit, ahogy fest? – kérdezte az, és enyhén elpirult.

– Érdekli a festészet? – nézett rá Leticia a szalmakalapja alól. A fiú bólintott. – Hát akkor üljön le a plédre – kínálta hellyel maga mellett.

A fiú pedig letelepedett, és csöndben nézte, ahogy a nõ dolgozik. A tájra finom párát vont a délutáni hõség, és a fák remegni látszottak a távolban. Leticia igazán igyekezett, hogy megfogja az impresszionista hangulatot, de érezte, hogy még hiányzik valami. A fiú csendben nézte. Érezte, hogy egyre kevésbé a mû születésére, figyel, hanem tekintete telt kebleire kalandozik. Végül észrevette, hogy kényszeríti magát, hogy máshová nézzen.

– Milyen gyönyörû sárga fényben úszik az egész környék – szólalt meg végül a fiú.

– Ó hát persze! – kiáltott fel a nõ, és híg sárgával átfestette az egész képet.

– Ez gyönyörû lett! – kiáltott fel a fiú.

– És magának köszönhetem – tette a kezét hálásan a fiúéra az asszony, mire az megremegett, és mélyen a szemébe nézett. Leticia érezte, hogy benedvesedik az öle. Már rég óta nem kívánt meg így férfit, szinte már fájt. Behunyta a szemét, és megcsókolta a fiút. Az elõször remegve viszonozta a csókot, majd átölelve a plédre döntötte az asszonyt. A kalap legurult Leticia fejérõl, és kibomlott alóla a nõ puha vörös hajzuhatagja.

A fiú felnyögött a gyönyörû látványtól. A nõ gyors mozdulattal vette le a másikról az inget, majd apró csókokkal borította el a mellkasát. Bekapta a fiú mellbimbóját, és szopni kezdte. Az addig a bõ blúz alá nyúlt és a nõ mellbimbójával kezdett játszani. Leticia becsukta a szemét, és felnyögött. A fiú felhajtotta a blúzt, és a nõ köldökébe csókolt. Közben benyúlt a szoknya alá és mohón belemarkolt Leticia bugyijába. A nõ kéjesen felkiáltott. A bugyi szakadt, és a fiú most már a puha, nedves szõrbe markolt bele. Leticia gyöngéden tolni kezdte a fiú fejét a lába közé. Az mohó, boldog szemmel nézett rá, aztán beletemetkezett a lábak közé. Leticia sejtette, hogy kiváló szeretõvel van dolga, de erre nem számított. A fiú nyelve egybõl rátalált legérzékenyebb pontjára. Lassan, szinte minden kis ponton ingerelve kezdett el rajta dolgozni, és mikor már kis kéjes sikolyok szakadtak ki a nõ torkából, csak akkor kezdett el gyorsítani. Most már a nedvesedõ hüvelybe is benyúlt, és közben másik kezével a melleket is izgatta. Néhány perc múlva Leticia háta ívbe görbült, és hatalmasat élvezett.

A fiú felállt, és ledobálta a ruháit. Fallosza keményen meredt az égnek. Leticiát legnagyobb meglepetésére, ismét lázba hozta a látvány. A fiú oda lépett hozzá és a szájába adta hímtagját. A nõ ügyetlenül dolgozni kezdett rajta. Sosem szerette szájba venni.

– Várj, ne olyan mohón – mondta a fiú, és megfogta a nõ fejét, majd irányítani kezdte a mozdulatait. Vigyázott arra, hogy ne dugja nagyon mélyen le a szerszámát, nehogy a nõ fulladozni kezdjen, és a maradék kedve is elmenjen tõle. Az pedig egyre jobban élvezte a dolgot, és rájött, hogy saját ügyetlensége, és az eddigi szeretõinek türelmetlensége miatt nem szerette ezt a fajta aktust. Hirtelen ötlettõl vezérelve benyúlt partnere fenekébe, és masszírozni kezdte a prosztatáját. Az nemsokára hátra vetette a fejét és mély, ziháló torokhangon élvezett a szájába. Leticia meglepõdve vette tudomásul, hogy ízlik neki a fiú magjának íze. Feküdtek egymás mellet, és nézték az eget. A felhõk lassan hömpölyögtek a magasban. A fiú megfogta a kezét, és a hüvelykujjával simogatta. Egy negyed órát feküdtek így csendesen, aztán a fiú hasra feküdt, és megcsókolta az asszony száját.

Annak összeszorult a szíve, mert azt hitte, hogy a másik menni akar, de hamar rádöbbent, hogy nem. A fiú ismét a lába közé nyúlt, és simogatni kezdte elõször csak a combjait, aztán a szeméremajkát, majd a csiklót. Leticia megint felizgult. Szétnyíltak lábai, és mohón nyúlt kedvese dákójáért. Az már teljesen merev volt. A fiú befeküdt a lábai közé, és lassan belevezette a szerszámát. Két-három lökéssel tövig nyomta, aztán nem mozdult. Leticiát teljesen betöltötte a nagy dákó, és majd meg bolondult a ritmikus mozgásért. Lélegzete szaggatottá vált, ajkát beharapta.

– Basszál már! – hörögte, és remegni kezdett a teste.

– Még nem. Mindjárt – súgta a másik a fülébe, és mikor Leticia belemélyesztette a hátába a körmeit, végre megmozdult. Szinte teljesen kihúzta, aztán tövig tolta ismét. Lassan mozgott, és az asszony csukott szemmel átadta magát a kéjnek. Kis hullámok indultak el a belsejében, és zihálva fejét rángatva élvezett. A fiú a dereka alá nyúlt, és könnyedén a hátára gördült. Leticia érezte, hogy még beljebb tolódik benne a fiú szerszáma. Az megfogta a fenekét és diktálta az iramot.

Hamarosan ismét a csúcs közelébe jutottak, ám ekkor a fiú kihúzta és elszorította. Az asszony boldogan konstatálta, hogy még tovább fog tartani a gyönyör. Mikor már megint benne volt a fiú felült és úgy folytatták tovább. Az iram egyre nõtt és Leticia már szinte égett belülrõl. A fiú mohón kiemelte vörös farkából és oldalra fordította. Vadul hatolt belé, és kéjes nyögésekkel baszta. Közben a száját kereste a szájával. Majd mikor megint kezdett zihálni Leticia a fiú hanyatt dõlt és a nõt is magával húzta, így az ismét lovagló helyzetbe került. A fiú megfogva melleit irányította gyöngéden, Leticia pedig remegõ lábakkal teljesítette az apró utasításokat. Már várta az ujjbab póz felvételét. Lábain végigfolyt az ágyékából elõtörõ nevesség, és hátra – hátra fordult, hogy láthassa kedvese arcát. Végül kedvese, a feneke alá nyúlt, és Leticia megértette, hogy arra kéri, álljon négykézlábra. A fiú ismét beléhatolt, és fenekét körkörösen mozgatva ingerelni kezdte. A nõt sosem érzett gyönyör kerítette hatalmába. Újra elindultak benne a kis hullámok, ám most nem álltak mag, mint máskor, hanem elõször csak a hasát, aztán a mellét majd egész testét ostromolták.

Egyre hangosabban nyögött, és zihált. Térdei remegtek, és kedvese súlyát már alig bírta. Most a fiú kihúzta szerszámát, és a fenekébe erõltette. Leticia itt még szûz volt, és egy kicsit fájt a behatolás, de már nagyon régóta kívánta ezt a pozíciót. Meglepte, hogy a fájdalom milyen hamar elmúlt, és a mérhetetlen gyönyör maradt csak a helyén. Teste olyan pontját érte el innen kedvese, amelyrõl eddig nem is tudta, hogy létezik. Agyába tolult a vér, már semmi mást nem hallott, csak dobolást a fülében, majd olyan gyönyörûségeset élvezett, hogy közel került az ájuláshoz. Mikor magához tért, kedvese kéjes ordítását hallotta maga mögül és fenekén, puniját elöntötte kedvese magja. Nem tudták, hogy mennyit aludtak, de már alkonyodott mikor a fiú kedves, becézõ csókjára ébredt.

– Öltözz Kedves. Eltûnt a szamaram, meg kell keresni – az asszony nevetve mondta:

– Na ezt jól el…- aztán magára kapkodta a holmijait. A szamár hamar meglett. Ott legelt a völgy alján a fák között. Még utoljára megcsókolták egymást, aztán a fiú megkérdezte:

– Holnap jössz?

– Elutazok hajtotta le a fejét szomorúan Leticia. – talán jövõre.

– Várlak, minden nap.

– A festõnõ pedig hazament a férjéhez, és soha többé nem tért vissza a völgybe festeni, de éjszakánként zihálva álmodott a szamaras fiúról.