A tiltott zóna

Vagyok olyan balek, hogy chaten ismerkedjek! Nem nehéz persze ezt a könnyűnek látszó utat választani, ha az ember kissé gátlásosabb, mint manapság divatos. És ha nem vagy elég gátlástalan, pofátlan, hogy bárkit leszólíts, és elhívj egy laza kefélésre, akkor könnyen kimaradhatsz az amúgy oly’ fontos fejlődési szakaszból. Nevezetesen amikor könnyed kapcsolatokon keresztül érleled a lelked, míg végül komolyabbra is készen nem állsz. 24 éves vagyok, de nem is régen még úgy éreztem, van mit pótolnom flörtölésben, felelősség nélküli kapcsolatokban. Így vetődtem a chatre, és … hát magához láncolt. Köszönhetően az azon keresztül elérhető távlatoknak. Szó se róla, vállalkozó szellem vagyok – talán nagy részben köszönhető volt ez akkor még a kielégítetlenségemnek -, röpke egy év alatt annyi mindent próbáltam ki, annyi mindenbe ugrottam fejest, ami talán túl van az egészséges határokon. Voltak azonban olyan történések is, amiket soha nem fogok elfelejteni.

Mivel minden komolyabbnak látszó ismerkedésről leírogattam magamnak a leglényegesebb adatokat – nehogy már azt a beégést kelljen elszenvednem, hogy összekeverek két lányt -, ezért egészen pontosan tudom, hogy tavaly szeptember 17-én ismerkedtem meg Adrival. Vállalkozó szellemű, vad, kiéhezett lánynak mutatta magát a chaten, így elég hamar hangot találtam vele. Talán ha egy órát beszélgettünk, mikor megadta a számát. Addigra a szokásos adatok birtokában voltam már: 18 éves, 178/57, 90-es mell, barna haj, barna szem, valamint a település, ahol lakik. Innentől egy-két hétig telefonon hívogattam szinte minden nap. Az ember ismerje meg az erényeit: tudom, hogy a hangom telefonban a legjobb eszköz, amivel hódítani tudok. Sokkal kevesebb esélyem van például “egy első pillantásra bejövök” típusú hatást kiváltani. Szóval telefonon sikerült magamat annyira beleplántálnom a gondolataiba, annyira felhúznom némely utalással, kimondott, vagy kimondatlan célzással, hogy beleegyezett, hogy találkozzunk.

Tegyük hozzá, ő sem volt éppen félénk kislány, bőven beette magát a fantáziáimba szavaival. Kellően ráhangolódtam hát a találkozásra, mikor felültem a buszra. A nevezett célállomáson leszálltam a kedves utasok útbaigazításával kísérve. A buszmegállóban vártak néhányan, akik egy kivétellel mind felszálltak. Az egyvalaki éppenséggel egy lány volt, de egyrészt úgy tűnt csak kikísért valakit a megállóba, másrészt nem volt éppen 18 éves, inkább csak 16, nem volt éppen 178 magas, inkább csak 170, és nem voltak éppen 90-es mellei, inkább nagyon helyes, formás, kis keblekkel rendelkezett. Gondoltam körülnézek a téren, hátha nem ott vár rám, akit én keresek, de nem láttam senkit, a buszmegállóban lévő lány meg anélkül, hogy rám nézett volna, elsétált. Telefonomat hívtam segítségül, és tárcsáztam az ismert számot. Mikor felvette, kérdeztem, hogy hol van, mert hogy én itt. Ő erre mondta, hogy ott volt a buszmegállóban, de nem jöttem.

Egyből abba az irányba indultam, amerre a lányt láttam elsétálni, és szóltam a telefonba, hogy most álljon meg, ahol van. A kilátást zavaró templomot megkerülve rátaláltam telefonnal a kezében Adrira. Mosolyogva üdvözöltem, és még kapóra is jött a fura helyzet, hogy az első találkozás nehézségeit feloldja: Volt legalább miről beszélni. Más kérdés, hogy elmondta, hogy ő nem az én Adrim, hanem annak az unokatestvére, aki odaadta neki a telefonját, hogy találkozzon velem, mert átadta a megismerésem lehetőségét neki, amúgy szintén Adrinak hívják. A történet egyértelműen kamu volt, de nem szembesítettem vele, így könnyebb volt neki kimagyarázni, hogy nem mondott igazat a chaten. És mellesleg amúgy sem volt ellenemre a látvány. Határozottan bejött ez a formás, kemény fenekű, ívelt formákkal megáldott, helyes arcú, szemüveges kislány. Javaslatára – merthogy túl sok embert ismer a kisvárosban – elindultunk a főtérről valami nyugisabb helyre.

Hosszan gondolkodott merre menjünk (mint később kiderült, már jó előre kitalálhatta, hová is akar vinni), aztán elindultunk. Igazi konspiráció volt, mert néha nekem le kellett maradnom, ha ismerőst látott közeledni, hogy ne lássák egy idegen pasival. Én viszont mindent bedobtam. Egyből a kényesebb telefonbeszélgetéseinket hoztam fel témának. Lazán átkaroltam, vagy éppen megsimítottam a fenekét. Máskor soha nem lettem volna képes ilyesmire, de egy idegen városban, egy idegen lánnyal, egy idegen helyzetben semmi veszíteni valóm nem volt. Ráadásul a lány titokzatos viselkedése, hogy ne hogy meglássanak minket, azt az érzetet adta, mi most rosszban sántikálunk. Ha meg rosszban sántikálunk, akkor tényleg sántikáljunk rosszban, gondoltam. Miközben haladtunk, elmondta, hogy a városszéli horgásztóhoz megyünk, mert arra ilyenkor már nem jár senki. Közben mindenféle próbálkozásomat, hogy megcsókoljam, időről időre elutasította. Azt azonban, hogy a hátát, fenekét fogdossam, engedte.

Kislány volt ő, de valahogy nagyon ellentmondásos: egyszerre volt félénk, 16 éves, eminens tanulólány, és izgató, vad lolita. Akkor még nem értettem, miért, nem tudtam, mi az ellentmondás feloldása. Később annál izgatóbb módon derült fény a kérdésre. Legalább fél óra volt, míg elértük a tavat. A partjánál egy esőbeálló, az a tipikus fa építmény állt. Alatta csupán két faasztal. Itt újra próbálkoztam, nem eredménytelenül. Eléálltam, beszorítottam az egyik asztalhoz, és átöleltem. Immár engedte, hogy megcsókoljam. Szenvedélyes volt a csókja. Először csupán játszottam vele. Az ajkaihoz közeledtem, majd mikor átadta volna őket nekem, visszahúzódtam, vagy éppen csak egy röpke puszit engedélyeztem. Máskor megnyalintottam a finom puha ajkakat, vagy éppen kidugva maradt nyelvét. De én sem bírtam sokáig az izgató játékot. Ott állt karjaim közé zárva egy finom, édes, fiatal testű lány, és minden módon birtokolni akartam. Ráhajoltam a szájára, és gyengéden csókolni kezdtem. Ő azonban hevesebben viszonozta.

Kalandozni kezdtünk egymás szájában. Beszippantottam az ajkait, a fogaimmal húztam kicsit az egyiket, majd a másikat. Aztán a nyelvét raboltam el. Nem tudom meddig, de nagyon sokáig csókolóztunk, és a végére teljesen felizgultam. Teljes testemmel vágytam rá! És ekkor fordult a játék. Immár arra lettem figyelmes, ő határozza meg, mikor kezdődik egy csók, és mikor ér véget. Hogy én szaladok az ő ajkai után! Kibújt az ölelésemből, én pedig állatias aggyal, bikamód követtem a vörös posztóm. Utána lendültem, újra beszorítottam, de megint kibújt Aztán egyszer csak felült az egyik asztal szélére. Engedte, hogy eléálljak, és szorosan magamhoz vonjam. Leírhatatlan örömöt jelentett abban a percben, hogy újra az enyém! Csókoltam, és simogatni kezdtem. Simogattam az arcát, a nyakát, a vállait, a hátát. Lassan, komótosan, visszafogva magamat izgattam őt. Simogattam az oldalán végig, majd a melle felé nyúltam. És akkor azt mondta: Tiltott zóna! A játék új szakaszába lépett. Nem értettem eleinte. Sokáig nem értettem Kérdőn néztem rá, de ő csak azt mondta újra: Tiltott zóna!

Mivel még nem voltam tisztában a legújabb játékszabályokkal, feszegetni kezdtem azokat. Újra a csókjához menekültem, hátha elterelem a figyelmét, és közben cirógattam végig tovább. Azonban a kényes részhez érve, elszakította a száját az enyémtől, és nevetve a szemembe vágta: Tiltott zóna! Ez kezdett nagyon felhergelni, és felizgatni egyszerre. És amint láttam, őt is. Éreztem, komoly veszélybe kerültek a terveim az estével kapcsolatban, ha ennyire élvezettel mondja ki azt a két szót. Így mással próbálkoztam. Kihagytam a melleit – pedig milyen vonzó, édes, formás, kis dombok voltak -, és lejjebb folytattam a simogatásokat. A hasát, csípőjét kóstoltam végig a kezemmel, aztán a combjait. Nagyon vadítóak voltak azok a feszes kis combok. Hosszú ideig nem is bírtam elszakadni tőlük, csak markolásztam, simogattam, emelgettem őket. De tovább kellett lépnem. Alul simítottam végig a lábait, egészen a fenekéig, aztán keresztbe nyúltam, és a belső combján tettem meg ugyanezt. Mikor a combok tövéhez értem, éreztem veszélyes kísérlet következik: alányúltam!

Finom, érzékborzoló sóhaj volt a válasz. Ettől felbátorodtam. Megemeltem kicsit ültében, így nyomtam a dombját, szemérmét alulról. Élvezte, és ezt én is nagyon. Éreztem a nadrágján keresztül is a szeméremajkait, forróságát, nedvességét. Újra a melléhez akartam érni, de megint felhangzott, igaz, csak suttogva: Tiltott zóna! Kénytelen voltam lenn elfoglalni magam. Kigomboltam a nadrágját. Lehúztam a cipzárját. És a hasától lefelé kezdtem simítani be a nadrágjába, de megállított a kezemet megfogva: Tiltott zóna! Ekkor kezdtem magam vergődő halnak érezni. Tüzeltem, égtem, vágytam minden ízemben, és nem értettem a játékszabályokat, csak azt, hogy nem tehetem, amit szeretnék. Csak az történhet, amit ő akar. És ennél izgatóbb nem is lehetett volna ez a játék! De tudnom kellett, hogyan tovább. Halkan megkérdeztem: Mit nem szabad pontosan? Azt válaszolta: Nem érhetsz a kezeddel a mellemhez és a puncimhoz.

Visszakérdeztem: Csak ezt nem szabad? Azt mondta: Csak ezt. Tovább fűztem a szót ravaszul: Csak a kezemmel? Nem válaszolt, csak mosolygott, de a mosolyában benne volt a válasz. Végre megértettem! Megcsókoltam, és a kezeimmel tovább izgattam az engedélyezett területeken, kihasználva azokat teljesen a határokig. De már nem léptem a tiltott zónába. Más járt az eszemben. Felhúztam a fölsőjét, és a finom hasát cirógattam, aztán kétoldalt a csípőjét. Hirtelen beakasztottam az ujjaimat a nadrágja szélébe, a feneke alá toltam a kezem, kicsit megemeltem, és lehúztam róla a nacit a combjáig. Mikor visszahuppant, én már lehajoltam és a hasát kezdtem puszilgatni. Simogattam közben az immár meztelen combjait is, minél lejjebb akartam tudni azt a nadrágot. Egészen beindultam, mikor megéreztem az illatát. Igencsak fel volt már izgulva! A tangáját kezdtem félrehajtogatni az útból, ahogy haladtam lefelé a csókokkal. Egészen apró puszikkal, nyalintásokkal jártam körbe azt az édes puncit.

Immár nem ellenkezett, mikor véletlenül hozzáértem az ujjaimmal is, míg a tangáját húztam le róla. Csak hátrahajolt, megtámaszkodott, és megemelte a csípőjét. Szinte felkínálta nekem a rejtekét. És én nem tudtam neki ellenállni. Végignyaltam a szeméremajkain, miközben a kezemmel a combjait húztam szét. Óriási sóhaj jelezte, jó úton járok. Így azonban nem férhettem hozzá kényelmesen. Félig guggolva, félig hajolva próbáltam a lábai közé férni. Ő azonban többet akart. Eltolta a fejem, felhúzta maga alá a lábait, és felállt. Az a póz kitörölhetetlenül bevésődött az emlékezetembe. Az a hamvas, 16 éves, vékony lány ott állt fölöttem terpeszben, letolt nadrággal és tangával, egy tóparti menedék asztalának tetején, az árnyas estében, hogy az arcának csak a kontúrjait láttam alulról, és közvetlen az arcom fölött ott volt a friss, nyiladozó, pihegő puncija.

Megfogtam a feszes kis fenekét, és behúztam magam a lábai közé. A nyelvemmel nyitottam szét az ajkait, és végignyaltam a rést előre egészen a csiklójáig. Éreztem, hogy milyen forró, nedves, és azokkal a nedvekkel kentem be azt a kicsiny, előbújt pöcköt. Aztán nem engedtem el sokáig. Rászorítottam a nyelvem a csiklójára, és dörzsölgetni kezdtem. Dörzsölgettem, rezegtettem, nyalogattam. És hallgattam, ahogy az az édes lány sóhajtozott, nyögött fölöttem. A csípője mozgatásával adott ütemet a nyalásaimnak. Pontosan tudatta, hogyan akarja. Aztán a kezemmel széthúztam a lábait, amennyire tudtam, előrébb húztam a csípőjét, és benyaltam neki mélyen. A nyelvemmel dugtam meg. Ő meg szinte beleült a nyelvnyújtásaimba. Az ő nedvei és a nyálam összekeveredtek a számban, hogy szinte alig kaptam levegőt. Lihegésemet egyenesen magában érezte. Visszatértem a csiklójához. Gyorsan, keményen nyaltam. Éreztem, most már erre van szüksége. Néha pedig bekaptam a pöcköt, és szívtam, határozottan, erősen. Ezt már nem bírta tovább!

A sóhajai, nyögései összeolvadtak, most már egyfolytában hörgött. A lábai remegtek, ha nem tartom erősen, össze is csuklanak, és a puncija sebesen vibrált. Sikkantgatva élvezett el. Olyan élmény maradt számomra Adri kéje, amit nem lehet elfelejteni! Igaz, a kaland körülményeit sem. Óvatosan lefektettem az asztalra, a fejét a táskájával támasztottam fel, és felmásztam mellé. Megöleltem, csókolgattam, és simogattam, cirógattam. Gyönyörű volt a kipirult arca, a fénylő tekintete. Jó volt mellette pihenni sokáig. Aztán idővel a simogatások, csókok újra hevesebbek lettek, újra felizgultunk mind a ketten, és tudattam vele, mennyire kívánom, mennyire szeretném megkapni. Ő csak mosolygott, de mikor igyekeztem úgy helyezkedni, hogy hozzáférjek, vagyis fölé fordultam, a lábai közé térdeltem, akkor határozottan elkezdte lefelé nyomni a fejem. Nem engedett semmi egyéb érintést, míg le nem ért a fejem újra a lábai közé. És újra kinyaltam. Ő újra elélvezett. Hasonlóan hevesen, élményesen, átélhetően, mint először. És aztán lekászálódott az asztalról, felöltözött, és tudatta: ha haza akarok érni, most kell elindulnom, mert még elérhetem a városka másik végéből induló utolsó vonatot.

Én hazamentem, és megígértettem vele, újra láthatom. Aztán még kétszer találkoztunk, de egyik alkalommal sem történt már semmi olyasmi, mint korábban. Mikor másodszor találkoztunk, még takarót is vittem magammal, hogy az asztalon ne legyen olyan kényelmetlen. Sokat beszélgettünk, aztán mikor belebonyolódtunk volna valami másba, akkor telefonon hívták otthonról, és haza kellett mennie. A harmadik találkozásunk még tragikusabb volt, ugyanis mikor leszálltam a buszról közölte, hogy sajnos ma mégsem ér rá. Ráadásul még elkérte a telefonomat egy percre, és felhívott róla valakit, akivel – számomra hallhatóan – egyértelműen egy randit beszélt meg. Pont, ahogyan velem szokta. Felültem a következő buszra, és többet nem hallottam róla. Élmény volt ez. Nem tudom, hogy jó vagy rossz élmény-e, talán mindkettő. Egy azok közül, amik meghatározóak voltak számomra abban az egy évben, amely alatt olyan sokat tanultam meg az emberi természetről, a lányokról, és közvetve rajtuk keresztül a férfiakról is, magamról is, az érzelmekről, kiszolgáltatottságról, és a szexről is.